A PISA-felmérés utáni Facebook-bejegyzésében azt írta: ez maga a krach. Nem a szakadék szélén állunk, hanem már leestünk. Ennyire vészes a helyzet?
Igen, ennyire. Ha az OECD-országok listáján az alsó negyedbe-ötödbe kerülünk, akkor az katasztrofális helyzetet jelent. Magyarországnak nincs más lehetősége, csak az, hogy az emberek tudásával kezdjen valamit. Nagyon fontos lenne, hogy az iskola jól működjön, nincs más gazdasági erőforrásunk. Ha ez rosszul alakul, akkor baj van.
Soha nem voltak ilyen rosszak az eredmények, mint most. Mi ennek az oka?
A 2010 óta megvalósított oktatáspolitika problémái jelentik a legfontosabb okokat. Ugyanakkor régebb óta tartó folyamatok is vannak, amik befolyásolták az eredményt. Például a természettudományos nevelés megújításában Magyarország az elmúlt évtizedek alatt egyáltalán nem tudott előrelépni, miközben a világban jelentős változások következtek be. Ezt a matematika és a szövegértés kapcsán is el lehet mondani. Itthon nincsenek olyan átalakulások, pedagógiai fejlesztések, amik a fejlett országokban jellemzőek és hétköznapiak. Nálunk marad egy hagyományos pedagógiai-oktatáspolitikai szemlélet és gyakorlat.
Mennyi idő alatt lehet javítani ezen az eredményen?
Azt mondják, hogy az oktatás távlati befektetés, csak később jön meg az eredmény. Ez nem feltétlenül van így, ezek a változások gyorsan is bekövetkezhetnek. Az igaz, hogy ha most elkezdjük másképpen nevelni a gyerekeket, akkor a gazdaságban, általában a társadalomban majd csak 20 év múlva látunk valamilyen számottevő eredményt. Az oktatásban a javulás ennél sokkal hamarabb is jelentkezhet. A lényeg, hogy az oktatásban részt vevők és az egész társadalom önbizalma nőhet az eredmények, de már az erőfeszítések láttán is. Látja, hogy van kiút a rossz helyzetből. A lengyel reform jó példa. Ott 1999-ben történtek változások. Megváltoztatták az irányítási rendszert, a tantervet, egy 6+3+3-as iskolarendszert építettek ki. A reform három-négy év alatt hozta meg az oktatási eredményeket. A hatások a társadalom egészére és a gazdaságra persze ott is később jelentkeznek majd.
Lázár János a tanárok felé terelte a felelősséget. Tényleg a tanárok a hibásak?
Ez nagyon nem korrekt. A pedagógusok számára olyan körülmények jöttek létre, amik nem engedik érvényesülni még a jó tulajdonságokat sem. Ha lenne a tanítókban, tanárokban újítási készség – és bőven akad, akiben van -, ha szeretnének magasabb színvonalon dolgozni, akkor azt a jelenlegi körülmények megakadályozzák. Amikor 2013. szeptember 1-én a kormány megváltoztatta a NAT-ot és a kerettanterveket, mindenki beszorított állapotba került: elő lett írva, hogy mit kell tanítani a pedagógusnak. Tehetetlennek érezhetik magukat, ennek legfontosabb következménye, hogy nehezebbé vált a pedagógiai differenciálás. Márpedig nagyon kellene, hogy igazodjanak a pedagógusok a gyerekek sajátosságaihoz. Ez azonban nagyon nehéz, mert végig kell tanítani egy földuzzasztott tananyagot, és azt jószerével nem lehet máshogy, csak ha elmondják, előadják az ismereteket. Így is vannak pedagógusok, akik még nagyobb ügyességgel ezt is meg tudják oldani, a többség viszont nem képes rá, nem is lehet, hiszen nem készítették fel e feladatra. A szakiskolások (most szakközépiskolások) közismereti óraszámát is drasztikus mértékben csökkentették, ők is itt voltak a PISA-felmérésben. Két éven keresztül olyan oktatást kaptak, amiben nem nagyon voltak benne azok a tartalmak, fejlesztési feladatok, amelyek szükségesek lettek volna a tesztek jó megírásához.
A Magyar Szülők Országos Egyesülete szerint megtaníthatatlan és megtanulhatatlan a tananyagmennyiség.
Nincs túl sok értelme általánosan kijelenteni, hogy túlterheltek a gyerekek. Ők különbözőképpen terhelhetők. Van olyan, akinek a mostani terhelés se nagy és játszi könnyedséggel tanulja meg a dolgokat. Van, akinek a fele is sok. Ebből a szempontból formálhatók is.
Miért van egyáltalán a NAT-ban tananyag? Nem kell központilag előírni tananyagot, és akkor nincs mit csökkenteni. Volt ilyen, 2003 és 2010 között, és jól működött, a világ többi részén is így van. Nem lehet előírni egy merev tananyagot. A pedagógusnak kell megmondania, hogy a diákok meddig tudnak elmenni, mennyi és mi az, amivel terhelhetők. A NAT, a tankönyvek, a helyi tanterv, mind-mind csak duzzasztja a megtanítandó tananyagot. Így nem lehet differenciálni,
Mintatanterv kell, de kerettanterv nem. Helyi tanterv kell, de én abba se tennék tananyagot. Rögzítse a pedagógus a saját éves tervébe, mit fog tanítani. Lehet, hogy a gyerekek felének ilyet, másik felének olyat tanít majd.
És a 30 perces órák ötlete?
Nem arról beszélnek, ami a lényeg. Néha bedobnak egy-egy csontot, azon csámcsog a szakma, hogy közben ne kelljen beszélni a fontos dolgokról. Ha a tananyag marad ugyanannyi, akkor most miről beszélünk? A formákhoz azonban hozzá lehet nyúlni. Van értelme a kísérletezésnek, de azt jól meg kell szervezni. Mindig csak az iskolában vagyunk, miért nem megyünk ki? A világ egy részén már nem tantárgyak vannak, hanem projektekben gondolkoznak. Magyarországon az egész oktatás centralizáltsága a baj.
És a fizetés? Pósán László, a Fidesz parlamenti képviselője már februárban megmondta, pofátlanság, hogy a tanárok újabb pénzeket követelnek.
Állandóan azt szokták mondani, hogy a pedagógusok nagy fizetésemelést kaptak, fogják be a szájukat. Ez nem méltányos. 2013-ban felemelték a fizetésüket, körülbelül 30 százalékkal. Azt mondták, további emelések lesznek, négy éven keresztül még körülbelül 20 százalék. Ebből kijött egy 3,5 százalékos fizetésemelés a rákövetkező években, és úgy tűnik, jövőre is ez lesz a helyzet. A pedagógusok fizetésemelése kisebb arányú, mint a nemzetgazdasági átlag. Vagyis megmarad az elmaradás, ami jellemzi a pedagógusok fizetését a diplomás átlagfizetéshez képest. Nem tudják jelentősebb mértékben a népgazdasági átlagot meghaladni, pedig ez minden országban így van. Sőt, a diplomások fizetésétől való elmaradás, amely visszaállt a körülbelül öt évvel ezelőtti szintre, nőhet, vagyis az olló nyílni fog.
Tehát nem a pedagógus a hibás, ahogy azt a Magyar Szülők Országos Egyesülete is mondja?
Beszabályozzák a szakmai munkáját, feje fölé tesznek egy olyan minősítési rendszert, ami korlátolt, túlszabályozott, bürokratikus. Nincs a világon még egy ilyen gigantomán szisztéma, mint a miénk. Ez már kapkodás, nem tudnak hova nyúlni, mert nem lehet. Értelmetlen intézkedéseket hoztak, kárt okoztak a magyar oktatási rendszerben, és ezt nem hajlandók kimondani, ezért keresik a bűnbakokat. Most éppen a pedagógusokat találták meg, de a gyerekekre is volt egy megjegyzés ezzel kapcsolatban. Gyerekeket hibáztatni ezért? Ez már mindennek a teteje.
A PISA-teszt előtt pár nappal Halász János a Fidesz-frakció szóvivője azt mondta, szerinte már nincs probléma az oktatásban, “nyugalom van”, ezért kérdéses volt egy oktatási vitanap létjogosultsága a parlamentben. Azt is hozzátette, a pedagógusok megbecsültek, a gyerekek egyre inkább versenyképes tudást szereznek. Sokszor használják ezt a megbecsülést a pedagógus szakmával kapcsolatban. Mit jelent ez?
Egyrészt egy anyagi megbecsülést, másrészt egy erkölcsi elismertséget a társadalom részéről. Az utóbbi nagyon nehezen változik, de változik, mert az elmúlt évtizedekben a pedagógus szakma társadalomban való értékelése romlott. Szoktak régi példákat mondani, hogy a tanító a falu első embere volt, és mindenki nagyra tartotta. Ma már a pedagógusoknak nincs ilyen elismertségük. Ez persze összefügg azzal, hogy milyen eredményeket tud felmutatni az oktatási rendszer. Nagyon sok probléma merül fel, és ez nem használ az elismertségnek. A kritikák sok esetben jogosak, csak nem feltétlenül a pedagógusok tehetnek a problémákról, de ezt a társadalom egy része nem látja át. A többség azt gondolja, attól függ, milyen jól tanítják a gyerekeket, hogy mit csinál a pedagógus a tanórán. Ez nem így van. És nem akarom teljesen elhárítani a pedagógusok felelősségét.
Mit tehetnének?
Ki kellene menni az utcára.
Már kimentek.
Újra. Fel kell szólalni, össze kell fogni, mondani kell a kritikát, és javaslatokat tenni az asztalra.
Elfogadnák?
Nyilván egy ideig nem. Viszont ha egy komoly mozgás van az egész mögött, ha nagy erőket sikerül egy irányba megmozgatni, akkor lehet foganatja.
Még az oktatásban is érezni olyan pontokat, ahol el tudnak fogadni kritikákat, és változtatnak. Csak minden ilyet rosszul csinálnak.
Például?
A kerettantervek kötelező jellegét szeptemberben megszüntették, de ezt is borzasztó módon tették, mert a szisztémát nem változtatták meg. A NAT továbbra is nagy anyagot rendel megtanítani az iskolában, a kerettantervnek nincs semmi értelme, ha nem kötelező. Nem minősítették át mintatantervekké, teljesen zavaros helyzet keletkezett. Ez a hozzá nem értés.
Ahhoz viszont előbb beismerés kellene, nem?
Igen, az pedig nekik nagyon nehezen megy.
Térjünk vissza kicsit a természettudományos oktatásra, ami elképesztően lesüllyedt. Az egyetemeken alig jelentkeznek ezekre a szakokra. Hogyan lehetne változtatni ezen a tendencián? Miért olyan fontos a természettudományos oktatás?
Egy modern társadalomban a természettudományos műveltség alapvető szerepet játszik. Nem csak abból a szempontból, hogy kellenek a jó tudósok, mérnökök, orvosok, akik közvetlenül használják a természettudományos műveltségüket. A természettudomány sokszor társadalmi kérdések eldöntésében is nagyon fontos szerepet játszik. Például az atomenergia alkalmazásában. Hogyan viszonyulnak hozzá, hogyan foglalnak állást az emberek Paks 2 ügyében? Ez azon is múlik, hogy milyen természettudományos ismereteik vannak. Magyarországon az e feladat vállalásához szükséges szemléletváltás nem történt meg. A világban a 80-as évek elejétől vált fokozatosan uralkodóvá a társadalom-központú természettudományos nevelés. A gyerekeknek nagy szüksége lenne erre. Ez vonzza a tantervi integrációt is, amiben kifejezetten rosszul állunk. A 70-es évek eleje óta egy nagyon fontos átalakulás történt – főként a természettudományos területen – abban, hogyan viszonyulunk a tanuláshoz. Megváltozott a szemléletmód, ki kell dobni számos elképzelésünket ezzel kapcsolatban. Kialakult egy új, konstruktivista pedagógia. Magyarországon a pedagógusok többsége ezt a fogalmat nem is ismeri. Nem tanították meg nekik, nem néz utána, miközben a világban ez a pedagógiai irányzat vált uralkodóvá. Radikális elképzelések vannak benne arról, hogy a gyerekek hogyan tanulnak, és úgy tűnik, ezek működnek is.
A tantárgyi integráció megvalósítására nem volt terv?
De, 2008-ban, el is készült a kerettanterv, csak van egy óriási probléma.
Nem is tudom, hogyan oldják meg a feladatot a szakiskolákban, a szakközépiskolákban – hogy a régi neveket használjam. Gyakorlatból tudom, az integrált tantárgyat felosztják: most fizika, most kémia óra lesz. Összeszervezik, de ez olyan távol van az integrációtól, mint Makó Jeruzsálemtől.
Lázár János azt mondta, a mai magyar állam meggyőződése, hogy az oktatás legfontosabb szereplői az egyházi fenntartású intézmények. A kormány meggyőződése szerint a legtöbb, amit egy diáknak adni lehet, hogy jó keresztényt, illetve keresztyént és jó magyart nevelnek belőle. Tényleg ekkora a szerepük az egyházi iskoláknak Magyarországon?
Már csak súlyukban sem. Egy általános iskolai évfolyamon nagyjából a gyerekek 20 százaléka jár egyházi fenntartású iskolába. Persze lehet elvi jelentőséget tulajdonítani nekik. Mondhatjuk azt, hogy ezek az iskolák valamilyen kiemelkedő szerepet játszanak a magyar oktatási rendszerben. Nekem ezzel vannak gondjaim, és nem azért, mert az egyházi iskolákkal szemben előítéleteim lennének. Van itt egy fontos kérdés: hogyan alakulnak bizonyos emberi tartalmakkal kapcsolatos nevelési folyamatok ezekben, illetve az állami, alapítványi iskolákban? Az egyházi iskolák többségében tartják magukat a saját egyházuk ideológiájához, elsősorban ennek nevében igyekeznek nevelni a gyerekeket, ez természetes.
A modern pedagógia afelé halad, hogy az iskolában nem megmondani akarjuk a gyerekeknek, milyenek legyenek, milyen értékek jellemezzék őket, milyen normák szerint éljék az életüket. Nem egyetlen ideológia, elképzelési rendszer az, ami meghatározza, hogyan neveljük az iskolában a gyerekeket. Valami más történik. Kinyitjuk előttük a világot, sok mindent megmutatunk nekik, és megtanítjuk őket választani a lehetőségek közül. Nem rejtjük véka alá persze azt sem, hogy mi hogyan gondolkodunk.
Az egyházi iskolában ezt nem tudja elképzelni?
De, el tudom képzelni azt, hogy kinyílik, bemutatja a világlátások sokféleségét, miközben elmondja, elkötelezettek vagyunk egy adott egyház tanításai mellett. De ez csak információ. Egy modern iskolának arrafelé kellene mennie, hogy kinyissa a lehetőségeket és megtanítsa a diákokat választani. Ez szerintem még az egyházaknak is jobb lenne. Nincsenek erre vonatkozó adataim, de tartok attól, hogy akik odajárnak, nem feltétlenül válnak az adott egyház hívévé. Legalábbis azokban az intézményekben nem, ahol kicsit erőszakos módon zajlik a rögzített, egyetlen ideológia szerinti nevelés. Ha nem akarunk egy kiválasztott ideológiát belenevelni a gyerekekbe, akkor
Az államitól eltérő fenntartónak akkor van értelme, ha valami pluszt hoz. Sajátos dolog jellemzi a pedagógiáját, a működését. Kérdezem: mi az egyházi iskolák sajátossága? Mi az, amiben pluszt nyújtanak, mi az, amiért érdemes odamenni? Nyilván egy református vallású család szívesen viszi gyerekét ilyen iskolába, de valójában nem tudom megmondani, hogy a gyereknek ettől miért lesz jobb.
Lázár folytatta: “A kereszténység értékei megkérdőjelezhetetlen egyetemes értékek, ezek jó, ha egy gyerek fejében benne vannak.”
Álljunk meg akkor itt egy kicsit. Miért kell ahhoz egyházi iskolába járni, hogy valaki elsajátítsa a kereszténység szűkebb világából már ki is lépett, a mi kultúránkban már általánossá vált értékeket? A tízparancsolat alapvető tanításait minden állami és alapítványi iskola képviseli. A zsidó-keresztény kultúra alapvető értékeket dolgozott ki több ezer év alatt, de ez természetesen alapja egy állami iskolának is. A felekezet a lényeg? Már bocsánat, de mi van a buddhistákkal? A zsidókkal? Más felekezetek tagjaival? Ezt egész egyszerűen nem értem.
A Tárki Társadalmi riportjából kiderül, hogy egyre nagyobb szerephez jutnak az egyházak a magyar oktatási rendszerben. Főleg a hátrányos helyzetű régiókban törtek előre, de ott inkább a helyi elit gyerekeit fogadják be. Közben a magán- és alapítványi iskolák folyamatosan háttérbe szorulnak, a sajátos nevelési igényű gyerekeknek indított programjaik mára teljesen kiszorultak.
Nem is voltak ott nagyon.
Ezekben az iskolákban alacsonyabb a roma gyerekek és a hátrányos helyzetűek aránya. Igaz, vannak olyan egyházak, amelyek kifejezetten a szegényebb sorsú gyerekek nevelésére összpontosítanak. Ilyen például a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség, vagy a baptisták, akik óriási fejlődésen mentek keresztül az elmúlt pár évben. Sok iskolájuk lett, és oda kifejezetten hátrányos helyzetű gyerekek járnak. Nem biztos egyébként, hogy az a jó, ha összehozzuk egy iskolába a hátrányos helyzetű gyerekeket. Sokkal inkább híve vagyok az együttnevelésnek.
A Gyöngyöspatai Nekcsei Demeter Általános Iskola igazgatója azt állította, véletlenszerűen alakultak ki a tisztán cigány osztályok. Nem is tűnt fel neki, hogy vannak az iskolában szegregált osztályok. Szerinte mindenkinek megvolt a lehetősége arra, hogy képességeit kibontakoztassa.
Az osztályok nem szoktak véletlenül kialakulni, azokat az iskola hozza létre. És ott a megfelelő évfolyamokon annyira egyértelmű a roma gyerekek szelekciója, hogy az nem lehet véletlen. Ez úgy, ahogy van, hazugság.
A modern pedagógia pont ennek az ellenkezőjét szeretné?
Igen, és ennek van egy alapvető oka, ami nem az, hogy a szelekció körülményei között gyengébb lesz a tanulási eredmény. Ez is lehet persze, de ez nem szükségszerű. A szelekció körülményei között is lehet jól tanítani. Más itt a baj.
Tudom, hogy az együtt tanítás konfliktusokat okozhat, de ezek azért vannak, hogy megoldjuk őket. Ami ma van, az egy borzalmas állapot. Ahogy a cigány gyerekeket különválasztjuk, szinte azt lehet mondani, megpecsételődik a sorsuk. Nem kapnak jó oktatást, megbélyegzik őket. A cigányok nem szeretik a szegregációt. Szokták azt mondani, hogy ők akarják. A frászt. Együtt szeretnének tanulni a nem cigányokkal. A jövő problémáit hozzuk létre, magunk alatt vágjuk a fát. Még sokkal több börtönt fogunk építeni? Közmunkára visszük a cigányokat? Mi értelme ennek?
Idén februárban egy nyilatkozatában azt mondta, hogy az esélyegyenlőség problémája a magyar oktatás legsúlyosabb pontja. A kettő összekapcsolható?
Van köze a kettőnek egymáshoz, de más problémákról van szó. Nagyon sokan az esélyegyenlőtlenséget összekapcsolják a szegregációproblémával. Az esélyegyenlőtlenség azt jelenti, hogy nagyon erősen összefügg a származás és az iskolában elért eredmény. Minél hátrányosabb helyzetű a gyerek, annál valószínűbb, hogy rosszabb eredményeket ér el az iskolában. Márpedig ez nem természetes, mert ők is ugyanolyan eloszlásban rendelkeznek megfelelő adottságokkal, mint bármely más társadalmi csoportba tartozók. Elvileg nekik is ugyanolyan szintre kellene fejlődniük, mint a többieknek. Ez nem így történik, hanem átlagosan rosszabb eredményeket érnek el.
Mi ennek az oka?
A látens diszkrimináció. A folyamat, amikor az iskola előnyben részesít bizonyos társadalmi csoportokat. A tudásukat, a képességeiket, a kommunikációs stílusukat, az értékeiket, a magatartásukat, míg más társadalmi csoportokat háttérbe szorít. Észre se veszi, hogy ezt teszi. Azt szokták mondani, hogy egy gyerek attól hátrányos helyzetű, hogy rossz a szociális helyzete, ez rányomja bélyegét a tanulásra, szülei nem tudnak neki segíteni, nem rendelkezik megfelelő háttérrel. Úgy értelmezik, szinte törvényszerű, hogy gyengébb eredményeket fog elérni. A modern pedagógia nagyon nem ért egyet ezzel az elképzeléssel. Azt mondja, ezek a gyerekek nem butábbak, amikor bekerülnek az iskolába. Általában nem rosszabbak a képességeik, nem kommunikálnak rosszabbul, nekik is vannak tapasztalataik. Arról van szó, hogy más az, amit ők birtokolnak.
Ezeknek a gyerekeknek a verbális kommunikációja tényleg rosszabb, de ez nem jelenti azt, hogy általában a kommunikációjuk gyengébb. Sajátos, más, amiben a nem verbális csatornák nagy szerepet kapnak. Az a baj, hogy az iskola ezt a kommunikációt nem ismeri, és a verbálisat erőlteti. A fehér középosztálybeli gyerekeket támogatják, és háttérbe szorítják a más kultúrával, más tudással rendelkező tanulókat. Amikor a tanár kérdez a gyerekektől, amikor feladatokat ad nekik, akkor működik az egyoldalúság. És a cigány, a szegény gyerek, az SNI tanuló bajban van, mert nem érti a fogalmakat. Míg a másik lubickol. Ez nem elfogadható.
A Neptun iskolában 300 diák tanult, közülük több mint hatvanan sajátos nevelésű igényűek. A 2015-ös tanév végén bezárta a tankerület, és egy kínai iskolát csináltak a helyére. Az ügyben nem volt előzetes egyeztetés, a szülők és a pedagógusok néhány héttel azelőtt értesültek a bezárás híréről. Nemrég kiderült, a Klik eljárása teljesen jogszerűtlen volt. Egyedi eset? Nehéz másra gondolni, mint arra, hogy a Kliket egyszerűen gazdasági elvek vezérelték ebben a helyzetben, és nem foglalkozott azzal, milyen károk érik a gyerekeket.
Néhány hasonló esetről tudunk. A Klik anyagi ellátottsága meglehetősen rossz volt. 2013-tól minden évben a Klik miatt meg kellett változtatni az ország költségvetését. Itt 100 milliárdokról volt szó. Nem voltak képesek rendesen megtervezni a folyamatokat, arra hivatkoztak, hogy nem tudták, az önkormányzatok annak idején mennyi pénzt adtak az iskoláknak. Ez természetesen nem így van, pontos elszámolások vannak. Gondolom, a Klik is mindent megragadott, hogyan tudna valamilyen bevételhez jutni. Lehet elvileg rosszabb indulatú magyarázat is, de azt én most nem mondanám el.
Egy darabig úgy tűnt, teljesen megszűnik a Klik. Októberben viszont azt mondta Sipos Imre köznevelési helyettes államtitkár, hogy a tervek szerint, megfelelő ütemben zajlik az átalakítás. Miért nem tudnak megválni a Kliktől?
Ha ezt megteszik, alapvető elveiket adják fel. Az egész abból indult ki, hogy nem szabad az önkormányzatoknál megtartani az iskolákat, központosítani kell. Azt érezték, hogy változtatni kell, nagy volt a felháborodás. Nem működött a rendszer, a központi Kliknek kellett minden döntést meghozni, ezt szervezetileg képtelenség megcsinálni.
Mit vár a jövő év elején hatályba lépő változásoktól?
Semmit. Annyi változás történik, hogy a Klik kezében levő döntésekből valamennyit leadnak az 58 tankerületi központnak. Mostantól az iskola költségvetéséről lehet, hogy ezek döntenek majd. Eddig a központi Klik intézte több ezer iskola költségvetését. Nem is volt költségvetésük, egy nevetségesen működő rendszert hoztak létre. A tankerületi központok most esetleg el tudják látni a feladatot, de még így is problematikusnak látom a helyzetet. 58 központ lesz, és körülbelül 4 ezer iskola van ma Magyarországon. Nagyjából 65 iskola tartozik egy tankerületi központhoz. Nem tudom, hogy tudják majd az intézményeiket elirányítgatni.
Hallottam olyat, hogy az iskolaigazgatók félnek a Klik vezetőitől. Konkrét történetet nem mondanék, mert én is félek, nehogy bajba kerüljön az az igazgató, akiről a történet szól.
Félnek. Elég komoly következményei vannak, ha a Klik – egyszerűen fogalmazva – berág az igazgatóra. Jó pár esetben tapasztaltuk ennek következményét. Például nem támogatták olyan igazgató kinevezésének meghosszabbítását, aki részt vett a kockás inges megmozdulásban. Ha ilyen esetek vannak, akkor érthető, hogy behúzzák fülüket-farkukat, ezért nem tudom őket hibáztatni.
Azt is hallottam, hogy a Klik nem mindig fizet pontosan. Tanárok augusztusi vonatszámlái várnak kifizetésre, és az átsorolások sem mennek zökkenőmentesen.
A Kliknek ma már nincsenek óriási tartozásai. Korábban milliárdos kifizetetlen számlái voltak. Ez is érdekes: kiegyenlítették a tartozásokat, nagyjából rendbe tették a pénzügyeket és ezt óriási fegyvertényként kommunikálta a kormány.
Ha valaki megkérdezi őket, hogy az oktatás anyagi helyzete hogy áll, akkor nagyon sokszor azt mondják: kifizettük a Klik tartozását. Csak hát ennek semmi köze az oktatás anyagi helyzetéhez, ez egy technikai kérdés.
