A hollandokhoz kopogtató Mikulás, a Sinterklaas november közepén, hajóval érkezik Spanyolország felől, és hozza magával a csapatnyi segítőjét, a Fekete Pétereket (Zwarte Piet), akik nevükhöz méltóan bizony sötét bőrűek, vöröslő ajkakkal, és kezdik meg országszerte a kis ajándékok, cukorkák kiosztását, keresnek fel iskolákat, kórházakat és városok főtereit. A Mikulás éjjelente szürkésfehér lovával vágtat a háztetők felett, segítői pedig a rossz gyerekekre vadásznak, hogy azokat egy zsákba gyűjtve jól elvigyék.
Az ajándékok jórészt az általunk Mikulás-napként kezelt december 6. előestéjén kerülnek kiosztásra, a szakállas öregember és segítői pedig ezt követően újabb évre tűnnek el az emberek szemei elől.
Egyértelműen igen, a Benelux-államok lakói pedig évtizedek óta keresnek kibúvót a karakter átalakítása, vagy eltüntetése ellen – a legtöbben arra hivatkozva, hogy Fekete Péternek nem is a bőre fekete, és valójában csak a kéményekbe mászáskor rátapadt hamuról van szó, sőt, soha nem volt a rabszolgaság karikatúrája.
A karaktert valójában a spanyol mórok ihlették, őket pedig Hollandiában való megjelenésüktől (Jan Schenkman 1850-es mesekönyvében) jó ideig úgy ábrázolták, mint a Mikulást és sötét bőrszínű, nagy fülbevalót hordó, telt ajkú, göndör hajú rabszolgáját, aki bizony fura akcentussal és rosszul beszél hollandul.
Az elmúlt évtizedekben ez persze egyre kevésbé vált korrektté, így ezek az ismertetőjegyek szép lassan kopni kezdtek, de a szokás gyökere természetesen változatlan maradt.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne látszana esély arra, hogy a helyzet lassan korrektté válik, a Fekete Péterek pedig nem lesznek képesek a XXI. századi normákhoz illő, rasszista felhangoktól mentes ünnepi karakterekké válni, bár 2013-ban az ENSZ emberi jogi főbiztosságának antirasszista bizottsága vizsgálatot indított, a csoport vezetője pedig ennek folyamán a rabszolgasághoz való visszatérésként emlegette a hagyományt. A hollandok ezzel egyáltalán nem értettek egyet, kétmillióan írták alá a szokás megtartásáért indított petíciót.
Ugyanazon év októberében készült egy felmérés is, ami szerint a hollandok 91 százaléka szerint ugyan nem kellene megváltoztatni a szokást egy apró kisebbség miatt, 81 százalékuk szerint pedig Zwarte Piet színével sincs semmi gond, sőt, a jobbközépen helyet foglaló miniszterelnök, Mark Rutte is csúnyán beleállt a témába (“Fekete Péter fekete, ezen pedig nem tudok változtatni, hiszen az a neve, hogy Fekete Péter. A Holland-Antillákon élő barátaim például elég boldogak, mikor kezdődik a Sinterklaas, hiszen nem kell befesteniük az arcukat. Miután én játszom Fekete Pétert, akkor bezzeg napokon át próbálom levakarni a festéket az arcomról.”), de van remény:
2014-ben bíróság elé került Fekete Péter teljes eltüntetésének az ügye, melyet ugyan elutasítottak, de az amszterdami Sinterklaas-parádé szervezőit sem kellett félteni, így kitalálták Kéményseprő Pétert, aki nem visel göndör parókát, aranyfülbevalót, nincsenek túl hangsúlyossá téve az ajkai, sőt, nem is mázolták le pár liter fekete festékkel, noha hamuból kapott az arcára. Tavaly már minden második Fekete Péter kéményseprővé változott, a jövő hét elején pedig már 75%-os arányra számítanak.
