A patkóban a szokásos napirend előtti vízgereblyézéssel kezdte mai munkáját a t. Ház, a folyosón viszont az a téma: mivel vette rá a Fidesz az LMP-t arra, hogy a zöldek támogassák a kormány által favorizált, de csak parlamenti kétharmaddal hivatalba emelhető alkotmánybírók megválasztását.
Abban már vitáztak a nekünk vacillálók, hogy „Schiffer most fizet meg valami korábbi szívességért”, vagy „eztán kap majd valamit az extraszolgálatért”.
Az egyik balos képviselő nem érti:
„hogy a fenébe nem lett most alkotmánybíró Schifferből”.
Egy másik ellenzéki arra jutott gondolatmenete végén, hogy:
„a következő elhalálozás után Sifi kapja a talárt”.
Egy amúgy állandóan naprakész államtitkár meg azt mondta nekünk:
Hála istennek, van, ami nem hozzám tartozik.
No kofa zóna
A hivatalos kormányverziót amúgy mások mellett Kósa Lajostól hallottuk. A frakcióvezető a következőt nyilatkozta a Kossuthnak:
Természetesen Schiffer András is megszólalt, pontosabban írásban fejtette ki álláspontját. Ajánljuk, tessék rászánni bő tíz percet. A dolgozat zanzája:
A 2010-es fordulat óta első ízben kínálkozott alkalom arra, hogy egy demokratikus alkufolyamattal a jogállamból valamit -és ne csak szavakban- helyrehozzunk. Az LMP felelős ellenzéki pártként ezt az esélyt ragadta meg. Magyarország érdekében.
Tengely itt, tengely ott
Na de vissza a parlamentbe.
Kósa ma a patkóban napirend előtt kért szót, de nem alkotmánybírózott, inkább a két hete bukott alkotmánymódosítás kapcsán emlegetett „MSZP-Jobbik-DK-tengelyt”, ami egy frakcióvezetőtől kötelező kűr, ekként is értékeljük.
A Ház mai első órájában rajta kívül egyetlen említésre méltó gyakorlatot tudtunk feljegyezni, mégpedig a miskolci kulturális antropológus Csöbör Katalinnak a karbantartott has- és hátizmot feltételező, széksorokon átívelő szavazását, lásd alább.
(Frissítünk, pontosítunk. Szakértő szem birtokosa hívta fel a figyelmünket, hogy a Csöbör körüli honatyák mozdulatai arra utalnak: nem gombnyomási szándék motiválta a képviselőnő speciális testtartását, hanem vélhetően padrendezési szándék.)
Az interpellációk előtt a szocik frakcióvezetője, Tóth Bertalan ügyrendi kérdésben kért szót, majd arra próbálta rávenni a képviselőket, hogy a holnap várható szavazáson ne adjanak zöld utat az új alkotmánybíróknak.
Mire Tóth kijelentette, hogy kezdeményezi a Házbizottság összehívását.
Nem csak csík
Olyan jó kis, a kortárs hűbérláncot csudálatosan illusztráló videót láttunk a minap az indexen a földesi, államtitkárral turbózott zebraátadásról (tessék rákattintani, felhőtlen szórakozás 123 másodpercben), hogy ma, amikor szembejött velünk a folyosón Tasó László államtitkár, nem tudtuk nem megszólítani őt.
Azt viszont leírhatjuk, hogy szerinte egy képviselőnek kutya kötelessége megjelenni mindenféle avatáson, ha a helyiek hívják őt. De hogy miért kell számos beszédet mondani néhány festékcsík fölött örvendezve, arra csupán azzal reagált, hogy:
Nem csak csíkok lettek, sárgán villogó lámpát is kihelyeztek, összesen hétmilliós a beruházás.
Szériázik a kulturális antropológus
A lelkiismeret rossz tanácsadó – erre az amúgy téves konklúzióra azt követően jutottunk, hogy cikkünk korábbi szakaszában fénykép által bizonyítva azzal vádoltuk a fideszes Csöbör Katalint, hogy hason fekve szavaz, ám alapos elemzés után arra jutottunk, hogy bár a hason stimmel, a szavaz már nem. És helyesbítettünk.
Föntebb dicsértük a hölgy has- és hátizomzatát, most, az ismétlésnél négyzetre emeljük a halleluját, s szériát kiáltunk. Az ínyencek kedvéért jegyezzük meg: a gyakorlat technikája a bal kar hátrébb rendezésével némiképpen módosult, ám a hatékonyságra ez nyilván nem hat negatívan.
Mosolyvarázshegy és Hoppál
A hídverés és a szeressükegymástgyerekek jegyében két hete gyűjtöttünk néhány kedves momentumot tudósításunk végére – most is akadt egy, illetve két ilyen.
Az azonnalik során a zöld Schmuck Erzsébet jelentkezett be a “Mikor ismeri fel a kormány a rossz irányt?” kérdéssel. Amit a jobbikos levezető elnök, Sneider Tamás (S. Freud segítségével) a következőképpen olvasott fel:
Mikor ismeri fel a rossz kormány, hogy ööö…
És pártállástól függetlenül mindenki mosolygott.
A másik, szeretetteli, fideszes cukorságot fotóval prezentáljuk, Vona Gábornak ajánljuk kárörvendésre, mi pedig vidám hangulatban búcsúzunk a nap munkás részétől.
