Az egyszerű alföldi parasztasszony 1861-ben született Kiskunmajsán, életéről nagyon keveset tudunk. Bábaként tevékenykedett, kuruzslóként ismerték, azt is beszélték róla, hogy “illegális” magzatelhajtással és leánykereskedelemmel is foglalkozik. A csendőrség több mint tucatnyi alkalommal indított nyomozást ellene, de bizonyítani semmit nem sikerült.
Egészen addig, amíg a Kistelekre újonnan kinevezett csendőrfőnököt 1911 nyarán felkereste egy helyi asszony, Pálinkás Jánosné. Gerzsány Mária ekkor – már ötödik férjével – a kisteleki Szegedi utcában lakott, itt hirdette magát bábaként.
A méregkeverő
Itt volt az idő. A csendőrség együttműködésre kérte az aasszonyt, és megjelölt bankjegyekben megkapta a pénzt. negyven korona előlegért Gerzsány átadott Pálinkásnénak egy színtelen folyadékkal teli üveget, majd amikor Pálinkást napok múlva is egészségesnek látta, még hat koronáért erősebb mérget ajánlott.
A korábban átadott üvegben egy ember megölésére bőven elegendő arzén volt, Gerzsány házának átkutatásakor pedig a megjelölt pénzt is megtalálták. Valamint több Dianás sósborszeszes üveget, tele arzénnal – az asszonyt 1911. július 24-én letartóztatták.
A vád az volt ellene, hogy korábban megölte négy férjét, akikre korábban életbiztosítást kötött, valamint számos asszonynak adott el mérget, hogy férjük meggyilkolásával vessenek véget rossz házasságuknak.
Savószemű boszorkány
Itt lakik a falu szélén, a saját uri portáján Gerzsán Mari, aki huszonöt esztendei müködése alatt valósággal föllenditette a koporsós ipart. Az ő laboratóriumában, amely egy rejtett helyen volt elfalazva, mindenki talált gyógyszert. […] És az üzlet kitünően ment mégpedig árszabály szerint. Mérgezés tiz koronától, magzatelhajtás husz koronától fölfelé. […]
A törvény a kiskörmében van ennek a savószemű boszorkánynak, ravasz, sima és alázatos, ha kell, de erős, sőt erélyes, ahol szükségesnek látja. A nép babonás félelemmel néz rá, földöntúli hatalmat tulajdonít neki…
– írja a Délmagyar 1911. július 29-ei számában.
Mari mindent tagadott, és tanúkat is nehéz volt ellene szerezni, hiszen mind a férjüket megmérgező asszonyok, mind a magzatelhajtást igénybe vevő nők bűnrészesként éppúgy számíthattak a törvény szigorára. No és boszorkánynak tartották az asszonyt, akivel nem érdemes összekülönbözni.
Életfogytiglan
A hatóságok fenti bizonyítékok mellett megkezdték néhány halott exhumálását. Az 1908-ban elhunyt Lévai József megyei útkaparó rossz viszonyban élt feleségével, a boncolás pedig kimutatta, kis adagokban beadott méreg végzett vele.
Erre elrendelték Gerzsány Mari két legutóbb elhalálozott férje – Fülöp Mátyás 1898-ban, Laczkó János 1905-ben – maradványainak a vizsgálatát: mindketten ugyanúgy haltak meg, mint Lévai. Augusztusban előkerült egy ötödik áldozat is, az ugyancsak felesége “útjában” álló Sisák György, majd a hatodik is. Özvegy Farkas Károlyné állítólag az örökösöknek állt útjában.
Gerzsány Mária végig tagadott, de a szálak minden esetben hozzá vezettek. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy a bíróság életfogytiglani börtönre ítélje a méregkeverő asszonyt.
A Délmagyar korabeli cikkeit a Gerzsáyn-ügyről ide kattintva olvashatja a delmagyar.hu-n.
(Kiemelt képünk illusztráció. Forrás: Fortepan/Magyar Földrajzi Múzeum)
