Egy új típusú csapadékelemző módszer segítségével évtizedekig mérhetőek a nukleáris robbantások hatásai. A detonáció maradványainak relatív előfordulásának vizsgálatával a kutatók képesek meghatározni, hogy mekkora energia szabadult fel.
A technológiával a szakértők az 1945 nyarán, Új-Mexikóban lezajlott Trinity-kísérletet elemezték. Az amerikai próbadetonáció a világtörténelem első nukleáris fegyvertesztje volt, sokan a kísérletet tekintik az atomkorszak kezdetének. A kutatás a robbanást 22,1 kilotonna TNT energiájúra becsülte, ez viszonylag közel van a hivatalos, 21 kilotonnás értékhez.
A tudósok a nukleáris fegyverek energiáját jelenleg a rezgéshullámokból és detonációval felszabadult radioaktív anyagok méréséből tudják megbecsülni. Ezek a módszerek azonban igen rövid ideig használhatóak, a teszt után legfeljebb néhány hétig érhetőek el. Az új technika egyedisége éppen abban rejlik, hogy lehetővé teszi a robbantások elemzését, jóval a bekövetkezésük után is.
Susan Hanson és társai, a forradalmi módszer feltalálói a Los Alamosi Nemzeti Laboratóriumban végzett kísérlet során a Trinity-tesztből visszamaradt molibdén-szintet mérték. A stabil elem a nukleáris töltetben található cirkónium radioaktív bomlásával jön létre – tehát a detonáció után keletkezik.
A molibdén-izotópok relatív előfordulása természetes közegben jóval ritkább, mint egy nukleáris robbanás helyszínén. Az elem vizsgálatából a kutatók így következtethettek az eredeti fegyver cirkóniumtartalmára, ezt pedig egybevetették a visszamaradt plutóniummennyiséggel. Ebből a két adatból a szakértők viszonylag pontosan tudtak következtetni az eredeti robbanás méreteire és erejére.
A los alamosi csoport visszautasította azokat a vádakat, miszerint módszerük használhatatlan lenne újabb robbantások esetében. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a technológia valóban működik, akkor még pontosabb képet kaphatunk az utóbbi idők észak-koreai kísérleteiről – ez pedig jelenleg igen fontos cél.
(Via: Science News)
