(Fotó: Wikipédia)
A hatalmas és roppant látványos holdudvart a troposzféra fátyol- és pehelyfelhőiben található jégkristályoknak köszönhettük, melyeken a fény (mintha apró tükrök és prizmák lettek volna) megtört, visszaverődött és szóródott. A jelenség gyakorlatilag úgy jön létre, mint a szivárványok, ezért tűnhetett sokaknak a Hold körül kialakult óriási ív nemcsak fényesnek, hanem szivárványos színűnek is.
A halojelenség gyűjtőfogalom, a Hold mellett a Nap körül is kialakulhat, és nem csupán a tegnap látott tökéletes körben – amit egyébként 22 fokos gyűrűnek hívunk. A légi közlekedés terjedésének köszönhetően elődeinknél gyakrabban találkozhatunk ilyen látvánnyal, mivel a kondenzcsíkok miatt keletkező “mesterséges” felhők is létrehozhatják a halók egyes típusait.
Ez a pompás optikai jelenség ritka, de nem kell rá évszázadokig várni, tehát érdemes ilyen fagyos hidegben is néha felnézni az égre.
