Matolcsy nem mond le – Két Kovács Zoltán magyarázat

A kormányszóvivő az ATV-ben már nem is titkolta, valóban el akarták titkolni a jegybanki költéseket. Amikor Kálmán Olga azt mondta neki.

 Önök el akarták titkolni az MNB alapítványainak gazdálkodását.

Kovács Zoltán visszakérdezett.

De sikerült?

A kormányszóvivő visszakérdezését az Egyenes Beszéd című műsorban Kálmán Olga korszakalkotónak minősítette, pedig Kovács Zoltán ezen túl is mondott érdekeset. Noha a botránytól hangos a közélet, azt mondta, Matolcsy Györgynek már csak azért sem kiállnia a nyilvánosság elé, és elmagyaráznia a pénzszórást, mert

senki nem kíváncsi az észszerű magyarázatokra,itt politikai cirkusz folyik, egyre hangosabban.

A bírálatokat csak a rosszindulat szüli, ha valaki úgy érzi, félmilliárdot nem lehet adni unokatestvérnek, az tegye meg a feljelentését, de – ha már morális ügyek – a kormányszóvivő arra is rákérdezett, hogy a Vs.hu újságírói miért nem adják vissza fizetésüket, ha erkölcsi gondjaik vannak a pénzzel, amit a lapot kiadó cég kapott.

Kovács csak akkor ítélkezne, ha bármivel kapcsolatban szabálytalanság, bűncselekmény gyanúja vetődik fel, de szerinte eddig senki nem bizonyított be semmiről semmit. A kormány pedig nem befolyásolhatja az MNB működését és valóban közpénzt költöttek az alapítványok, de

„Ez a pénz, ez megvan, tehát nem veszett el pénz. Milyen pénz veszett el? Mondja már meg! Az az alapítványi alaptőke, amivel létrehozták az alapítványokat, az gyarapodott.”

Kovács Zoltán olvasatában „dicséretes”, hogy a tetemes nyereség a közvagyont gyarapítja és összességében az egész társadalom számára előnyös döntések születtek. A teljes beszélgetést itt nézheti meg. 

“Törvényre böknek”

Ez már egy másik Kovács Zoltán, Az Élet és Irodalom főszerkesztője a hetilap legfrissebb számában azt magyarázza el, szerinte miért nem mond le Matolcsy György, miután fény derült a 260 000 000 000 észszerűtlen, jogszabályilag kérdéses alapítványi kihelyezésre,

a jogszabályilag tiltott monetáris finanszírozásra, a jegybanki igazgatóság és a jegybanki alapítványok felügyelő bizottságában helyet foglalók összeférhetetlenségére, a meghökkentő számú unoka- és másod-unokatestvér, a Szemereyek, sőt, Szemereyné áldásos szerepvállalására, arra, hogy a legfőbb ügyész felesége mint ácskapocs tartja össze a jegybank igazgatóságát némelyik alapítvány kuratóriumával.

Az újságíró szerint a minden elemében bűnös rendszernek valójában nem a modellje volt a problematikus

(ezt, ha szabad úgy mondani, leszakmázták mindenféle idióta jogszabállyal), hanem az, hogy súlyos elbizakodottságukban már nem figyeltek arra, hogy egyrészt van bíróság, másrészt a rendszert olyan eleve gyanús szűk személyi körrel működtették, amit csak a túlbiztosítás indokolhat.

Matolcsy azért ülhet a helyén nyugodtan, mert nyilván bízik abban, hogy mivel az állam egésze korrupt, ő a rendszer elemeként addig létezik, amíg a rendszer, amely olyan törvényekre épül, amelyek

nem társadalmi értékeket védenek, hanem pártideológiát, hatalmi technikákat, a harácsolást elősegítő jogi babrálásokat. Az egész jogrendszer egy masszív sánc, amelynek falai mögé bújva néha kikiabálnak, leveleket küldözgetnek, amit súlyos félreértésből adódóan társadalmi konzultációnak neveznek. Ezen a rendszeren belül pitiáner alrendszereket építenek, amelyek mindegyike újabb fal és menekülés a nyilvánosság elől.

Az újságíró emlékeztet rá, hogy a fideszesek egykoron társadalmi nyilvánosságról meg az értékek sokszínűségéről beszéltek, mára azonban megöregedtek, belefásultak a többnyire saját maguk alakította életidegen világba, saját egymásnak ellentmondó kijelentéseikbe. Hiába unná némelyikük már az egészet, kilépni már nem lehet, túl messzire mentek. Kovács Zoltán teljes írása itt.