Jócskán behatárolta a kilencvenes években megjelent első digitális fényképezőgépek használhatóságát, hogy a bennük alkalmazott zsebszámológép méretű memóriák alig egy megabyte-nyi adatot rögzíthettek; az alkalmanként még floppylemez-meghajtóval is ellátott kamerák az akkor elérhető alacsony felbontásban is csupán maroknyi képfile tárolására voltak alkalmasak.
Azóta azonban változott a helyzet: az időközben felpörgött memóriakártya-piacon egyre-másra jelennek meg a tekintélyes mennyiségű hang és kép, sőt mozgókép felvételét lehetővé tévő megoldások. És míg a digitális fényképezés hőskorának egyik legelterjedtebb kártyaformátuma, a SmartMedia napjainkban tűnik el örökre, újabban a mobiltelefonokban is használható, bélyeg nagyságú memóriák is megjelentek.
A SmartMedia és a CompactFlash harcolt egykoron
Még a digitális fényképezőgépek tömegcikké válásának idején – nagyjából 1994-1995-ben – a SmartMedia és a CompactFlash volt az a két kártyaformátum, amelyeknek fogadására alkalmassá tették termékeiket a gyártók. Ezek a memóriák mozgó alkatrészt nem tartalmaznak, így jóval ellenállóbbak, mint a mikro-meghajtók. Ám míg a CompactFlash kártyába a gyártók beépítették a memória írását és olvasását végző megoldást, addig a SmartMediát nem látták el vezérlő elektronikával. Ez pedig azt jelenti, hogy az egyre nagyobb kapacitású kártyákat a régebbi fényképezőgépek szoftverei már nem támogatják, így a korosabb termékekben az új SmartMediák használhatatlanok.
Memóriakártyák típusai
• CompactFlash
• MemoryStick
• SecureDigital (SD)
• xD
• SmartMedia
Jelentkezők a SmartMedia helyére
SmartMedia megüresedett helyének betöltésére természetesen hamar akadt jelentkező. A xD Picture Card a korábban SmartMediát pártoló cégek fejlesztésének eredménye; ez az egyik legkisebb ma kapható kártya, mindössze 20x25x1,7 milliméteres. Most már fél gigabyte-os xD kártyák is kaphatók, sőt, a Fujifilm hamarosan CompactFlash adapterrel is megjelenik, amelynek segítségével tovább bővíthető az xD kompatibilis termékek köre – ezek felfutása egyébként éppen napjainkban várható.
A különböző memóriaformák elterjedéséhez elengedhetetlen, hogy az adott megoldást minél több gyártó építse be termékeibe. Így csupán kevés márka engedheti meg magának, hogy egy-egy formátumot csaknem kizárólag saját eszközei fogadhassanak. Ha azonban történetesen a világ egyik legnagyobb szórakoztató elektronikai cégéről van szó, ez a stratégia is működhet. A rágógumi vékonyságú MemoryStick jórészt a Sony termékeihez illeszkedik – ezek között a videokamera, a digitális fényképezőgép, a kéziszámítógép és a zenelejátszó ugyanúgy megtalálható, mint a notebookok.
Egy gigás kapacitással is
A hagyományos memóriarudacska kapacitása maximálisan 128 megabájt, ám a legújabb, Pro sorozatban már található 1 gigás változat is. A Sony piaci helyzete miatt ezek fogadtatása ugyan minden előrejelzést felülmúl, 2003 slágere mégiscsak egy másik szabvány, a Secure Digital, vagy SD. Ez a Matsushita, a SanDisk és a Toshiba által fejlesztett kártya kicsi, tartós és gyors; a különböző adaptereknek köszönhetően pedig annak sincs akadálya, hogy a CompactFlash fogadóhellyel felszerelt eszközökben használják.
A szabványnak miniatürizált változata is elkészült már: a SanDisk az idei CeBIT-en mutatta be a MiniSD-t, amelyet elsősorban a kamerás mobiltelefonok által rögzített fotók és videók tárolásra fejlesztettek ki. Japánban máris kapható MiniSD kártyahellyel rendelkező mobiltelefon; az ottani piacvezető gyártó, az NTT DoCoMo tavasszal rukkolt elő MP3 lejátszóként, digitális kameraként és videojátékként is használható telefonjával, amely 16 megás MiniSD kártyával került forgalomba. Ez a SIM-kártyánál alig nagyobb lapka – minden idők legkisebb memóriafajtája – jelenleg 128 megabyte-os kivitelig készül; a gyártó azonban valószínűleg már 2004 elején megjelenik a 256 megás változattal.