Meglepő beszámolót közölt az AP Észak-Koreáról – az utolsó sztálinista diktatúrában gombamódra szaporodnak a hangulatos kis kávézók olyan színvonallal és választékkal, amellyel talán Budapesten sem kellene szégyenkezniük. Persze nem az éhező milliókat célozzák meg, de egyre nő népszerűségük azok között, akik megengedhetik maguknak, hogy felkutassák: hol adják a legjobb kávékat a városban.
Az egyik népszerű kávézó baristája, aki Kínában sajátíthatta el a mesterséget, azt mondta: az elmúlt néhány évben megteremtődött a kávézók kultúrája, már rengeteg törzsvendégük van. A cappuccino különösen népszerű. Ri Hyon, a barista azt mondta: Pekingben beült a Starbucksba is. Meglepte, hogy milyen sok vendége van a nemzetközi kávézóláncnak, de szerinte a kávéjuk azoknak való, akik nem sokat tudnak az igazán jó kávéról.
Észak-Korea gazdaságát továbbra is az állam koordinálja, a hivatalos kommunikációban élesen elutasítják a kapitalizmust, a kávézók piaca mégis a vállalkozó kedvről, a versenyről, sőt a nyereségről szól. Be kell látni, hogy ez elkerülhetetlen volt: az 1990-es évek éhínségével vége lett annak, hogy az állam gondoskodni tudjon minden egyes polgáráról.
Ahol az emberek megengedhetik maguknak a kisebb, hétköznapi „luxust”, megjelentek a kávézók, vendéglők, utcai árusok, akiknél üdítőt, nassolnivalót lehet kapni.
