Emőke és Csaba még aludtak Woluwe Saint Lambert-i (Brüsszel egyik kerülete) otthonukban, amikor megcsörrent a férj telefonja. Csaba reptéri személyszállítással foglalkozik, ezért az elsők között ért el hozzá a kedd reggeli robbantások híre.
Teljesen lefagytunk, amikor meghallottuk, mi történt, de az az igazság, hogy szinte csak most fogtam fel a helyzet súlyosságát. Reggel a kisfiam, Danika lázas volt, és inkább azzal voltam elfoglalva
-meséli Emőke.
Csaba ma reggel óta szinte le sem tudta tenni a telefont, az utasok megállás nélkül hívják.
Folyamatosan csörög a mobilja, alig tudok beszélni vele, próbálják átszervezni a transzfereket a lezárásokhoz és a járatindulásokhoz képest. Vannak címek, ahová nem tudnak kimenni, mert lezárták a környéket. Én egyébként úgy látom, hogy kétféle ember van, az, aki lemondja az utat, a másik meg már most repülne messze innen
-mondja Emőke.
A férj saját magáért nem aggódik, menetrendszerűen közlekedő kisbuszait nem fogja lemondani, de a családját nagyon félti.
Lakóhelyük békés, nyugodt övezet, de tőlük nem messze, 15-20 perc sétára az európai negyedben hihetetlen nagy a káosz. Az édesanya elmondása szerint le is zárták a területet, úgyhogy az ő környékükön ma délelőtt szinte a madár se járt.
Az autópálya viszont nagyon közel van hozzánk, onnan szűrődik be a fennforgások zaja. Az az igazság, hogy én nem vagyok túl aggódós, de folyamatosan hallom a rendőrségi szirénákat, és ez nagyon aggasztó. Féltem a kisfiamat.
Persze nem mindenki higgadt, folytatja a lány.
Látom, h sokan kiborultak, a barátnőm totál sokkban van, mert a párja Zaventemen dolgozik a Ryanairnél. Szerencsére most szabadnapos.
A család húsvétra szeretne hazarepülni Budapestre, és ettől a terrortámadások sem tartják vissza őket. Emőke saját szavaival élve
