A szokatlan megállóval a Skóciához tartozó Shetland-szigetek legészakibb lakott tagja, a mindössze 720 fő által lakott Unst büszkélkedhet.
A helyi iskolásgyerekek számára buszra várni önmagában felér egy kirándulással, hiszen a gyakran változó időjárás miatt néha úgy érzik magukat, mintha a fél világon kelnének át, így az időjárás viszontagságai ellen védő buszmegállókra van szükség.
Húsz évvel ezelőtt az akkor hatéves Bobby McCauley két barátjával várta a buszt a sziget legnagyobb települése, Baltasound határában, de az őket óvó megálló már elég rozoga volt, így lebontották. Bobby azonban korántsem szeretett volna megfázni, így elhatározta, hogy ír a helyi lapnak, kérve egy új megálló felépítését.
A lap továbbította a fiú kéréseit a sziget vezetése felé, akik hamarosan fel is állítottak egy vadonatúj, csillogó megállót.
A dolgok itt azonban egyre furcsábbá váltak: rövidesen különböző berendezési tárgyak kezdtek felbukkanni az apró építményben.
Előbb egy fonott asztal és egy kanapé, aztán egy mikró, majd függönyök, telefon és egy szőnyeg.
A környék lakói 2002 óta együttműködve szépítik és alakítják a megállót, tematikus heteket tartva. Az elmúlt években megemlékeztek már Van Gogh művészetéről, bemutatták a világűrt, a tengerek világát és a hajókat is, most pedig épp a lundák vannak soron.
Bobby azóta már húszas évei közepén jár, és a Brit-szigetektől távoli délkelet-Afrika egyik apró országába, Szváziföldre költözött, a megálló azonban továbbra is őrzi a nevét.
Fotók: Willie Angus, Atlas Obscura, What’s The Rush, Duncan C
