A tavalyi év végén nem sikerült a szakszervezeteknek, a munkaadóknak és a kormánynak megállapodni a minimálbér mértékéről – írja a Policy Agenda elemzése elején.
(Mint írtuk december 22-én, bruttó 111 000 forintos jövő évi minimálbérről és bruttó 129 000 forintos garantált bérminimumról írt alá egyezséget három munkaadói szervezettel és két szakszervezeti szövetséggel Cseresnyés Péter, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkára kedden Budapesten. A Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának (VKF) egy tagja, a Magyar Szakszervezeti Szövetség nem ért egyet a tárgyalások során kialakult javaslatokkal, és nem vett részt az aláíráson. A minimálbért december 29-én hirdette ki a kormány.)
Ennél kisebb publicitást kapott szerintük, hogy nem volt országos bérajánlás sem, amely főleg az állami tulajdonú vállalatok számára jelent eligazítást. A Policy Agenda azt nézte meg a legnagyobb állami cégeken keresztül, hogy kinek mit sikerült elérni a bérek terén az elmúlt években.
Bérajánlás
Az országos bértárgyalások két fontos kérdésből állnak. Az egyik a minimálbér és a garantált bérminimum meghatározása, a másik a versenyszféra számára javasolt országos bérajánlás mértéke. Ez utóbbi semmilyen jogi kötőerővel sem bír, hiszen inkább csak orientálja a vállalkozásokat a vállalati bértárgyalások során.
A 2016. évre egyelőre nem sikerült megállapodnia a feleknek az országos bérajánlásban sem, ami sajtóhírek szerint annak köszönhető, hogy a munkaadók nem szeretnék, ha konkrét számok kerülnének bele a megállapodásba, míg a szakszervezeti oldal ennél sokkal számon kérhetőbb vállalásokat szeretne látni.
A 2011 és 2015 közötti évekre vonatkozóan egyedül 2012-ben nem volt egyáltalán megállapodás, köszönhetően az éppen átalakított érdekegyeztetési rendszernek. A többi évet nézve átlagosan 3-3,8 százalékos volt az évi bérajánlás mértéke. Ezzel szemben a versenyszférában, éves átlagban 2011-2015 között 4,9 százalékkal nőttek a bérek. Azaz kedvezőbben alakult a helyzet, mint amit a várakozások mutattak – állapítják meg. Íme a bérajánlások, és azok teljesülése:
Az állam, mint munkaadó
A mindenkori bértárgyalásoknak van egy különös eleme, ez pedig a kormány szerepe. A kormány egyszerre szabályozó, és munkaadó. Például a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőn keresztül 173 cégben van többségi tulajdonrésze, és ezeknél az üzleti tervek elfogadásával befolyással bír a cégek bérpolitikájára is.
Nyilvánvalóan, ha az állam élen akarna járni a bérfelzárkóztatásban, akkor ezt nemcsak a minimálbér meghatározásánál, az adórendszer alakításán, illetve a közszféra (pl. minisztériumi dolgozók, tanárok, egészségügyi dolgozók) bérén keresztül tehetné meg, hanem saját vállalatain keresztül is – jegyzik meg.
Megvizsgálták a legnagyobb állami vállalatokat, illetve cégcsoportokat az alapján, hogy hogyan változtak a bérek 2010 és 2014 között (a 2015. évi beszámolók nyár elején lesznek nyilvánosak). A két legnagyobb foglalkoztató a MÁV-csoport (kb. 38 ezer ember), és a Magyar Posta (31 ezer ember). Ezenkívül egységes tömbben vizsgálták a regionális viziközmű-társaságokat (6 ezer ember), a Volán-társaságokat (18 500 fő) és az egyéb kiemelt társaságokat (22 ezer ember) – ide tartoznak például a Magyar Villamos Művek, a Szerencsejáték Zrt., és a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató cégek. Íme, mit mutatnak az adatok:
Az állam ebben a körben (116 ezer alkalmazott) a négy év alatt összesen 12 százalékkal emelte meg a béreket. Ez évenkénti 2,9 százalékos emelést jelentene, ami csak 0,6 százalékkal van felette az átlagos inflációnak.
A MÁV-csoport esetében 2011 és 2014 között átlagosan 1,9 százalékkal emelkedtek a bérek (egy főre jutó személyi juttatások). Ez még az országos bérajánlásoknak is csak a felét éri el. A Magyar Posta jobban teljesített, mivel ott 3,8 százalékos éves átlagot kapunk. Ez az országos bérajánlási szintnek megfelelő emelkedés, de a versenyszféra tényleges szintje alatt van.
Az egyéb kiemelt társaságokat vizsgálva megállapították, hogy Ezzel még a versenyszféra átlagánál is jobban emelték az egy dolgozóra elköltött béreket. Ugyanakkor
Csak a kormány a hibás?
A három legnagyobb foglalkoztató adataiból (MÁV, Posta, MVM) az látszik, hogy Azaz félnie kell attól, hogy más vállalkozásokhoz képesek elmenni a szakemberek, ezért versenyképes fizetéseket kell adni.
A posta és a vasút esetében az állam nagyon meghúzta a nadrágszíjat, és ebben láthatóan a helyi szakszervezetek is partnerek voltak. Legalábbis ezt mutatja az, hogy szinte mindegyik évben született bérmegállapodás, amelyek teljesülését később sem vonták kétségbe. Azaz még azt sem lehetett mondani, hogy érdekegyeztetés hiányában a munkaadó önkényesen alakította volna bérpolitikáját.
Nyilvánvalóan lehet egy taktika a munkavállalói érdekképviseletek részéről, hogy a meglévő dolgozók béréért küzdenek, és számukra nem fontos az, ha az új belépők kevesebbet keresnek, mint például akiknek a helyére jönnek. Ez azonban az általános bérszintet is lehúzza, és kétségessé teszi az elkötelezettségüket az általános bérszínvonal emelésére.
A helyzet sajátossága, hogy az egyik legnagyobb munkavállalói szervezettség éppen ezeknél a cégeknél van, valamint potenciális sztrájkképességük (még a csonka sztrájkjogok mellett is) a legnagyobb, ennek ellenére nem voltak képesek erőt mutatni a tárgyalóasztal mellett, vagy azonkívül sem – állapítja meg a Policy Agenda.
