A harapós német és nyávogó francia apácák a tizenötödik századból
Edwin Lee érdekes eseteket, valamint francia, olasz és német orvosi eljárásokat bemutató, 1870-ben megjelent, iszonyú hosszú című (Observations on the principal medical institutions and practice of France, Italy, and Germany, with notices of the universities, and cases from hospital practice. To which is added an appendix, on animal magnetism and homeopathy) könyvében ír a nyávogós esetről:
“Olvastam egy jó orvosi leírást az apácáról, aki egy hatalmas francia zárdában élt, és egyszer csak macskaként kezdett nyávogni; hamarosan más apácák is követték, véül pedig mindannyian nyávogtak együtt napi néhány órát. Mikor ezt a környéken élők meghallották, jelentették a rendőröknek, akik egy csapat tengerészt küldtek a zárdához, hogy addig ostorozzák az apácákat, míg meg nem ígérik, hogy nem nyávognak soha többé.”
Johann Georg Ritter von Zimmermann, a XVIII. század egyik jeles filozófus orvosa A magányról (Über die Einsamkeit) címmel 1784-ben megjelent könyvében is megemlékezik egy apácás esetről:
“Egy német zárdában élő apáca megharapta az összes társát, egy idő után pedig mindenki harapni kezdte egymást. Ez aztán a környező zárdákra is átragadt, és Németország jó részén – főként Brandenburgban és a Szászföldön – elterjedt, sőt, Hollandián át Rómába is eljutott.”
A strasbourgi táncőrület, 1518
Frau Troffea 1518 júliusának egyik napján kilépett a házából, és minden előjel nélkül táncolni kezdett. Néhány nappal később még mindig táncolt, és megjelent a követői is, akik egyáltalán nem akartak táncolni, sőt – amikor épp képesek voltak rá – sokszor segítségért könyörögtek.
A város vezetői úgy gondolták, hogy az őrület lassan majd lecseng, de az tovább folytatódott. Az emberek egymás után dőltek ki, ájultak el, sőt, néhányan szívrohamban, vagy épp végkimerülésben haltak meg. Szeptember elejéig tartott a tánc, melyben négyszázan vettek részt.
A Világok Harca, 1938
H. G. Wells 1898-ban megjelent sci-fije, mely egy fiatal férfi és testvére kalandjait meséli el a marslakók támadása alatt álló Londonban, egy egész sornyi televíziós sorozatot, rádiójátékot, könyvet és filmet inspirált, de számos alkalommal fel is dolgozták.
Ezek közül a legnagyobb hatású az Orson Welles által rendezett, nagyrészt hírműsorként előadott rádiójáték volt, ami annyira realisztikusra sikerült, hogy hallgatók tízezrei rémültek halálra, hagyták el otthonukat és bújtak el, de számos helyen alakultak ki forgalmi dugók, némultak el a telefonvonalak, vagy épp lett áramszünet.
Mérges rovar a textilgyárban, 1962
Egy észak-karolinai textilgyár egyik munkatársa arról számolt be, hogy mérgező rovar csípte meg, amitől szédülés, hányinger, gyengeség és zsibbadás lett úrrá rajta. Egy héten belül hatvankét munkatársa is ugyanezt állította, azonos tüneteket produkálva. Az épületben nem találtak semmiféle bizonyítékot a rovar létezésére.
A tanganyikai nevetéshullám, Kasasa, Tanganyika (ma Tanzánia), 1962
Egy iskoláslány csak egy ártatlan viccet mesélt el két óra közt, de a nevetéshullám a 159 tanuló közül kilencvenötre ragadt át, majd a környező falvak iskoláira is. 14 intézményt kellett bezárni, a következő hónapokban pedig több ezren voltak képtelenek befejezni a nevetést néhány órára, de léteztek 16 napig tartó esetek is.
Az ájulásfrász, Araba, Ciszjordánia, 1983
Március 21. és április 3. közt 943 palesztin lány és néhány izraeli női katona számolt be émelygésről, vagy ájult el, mindenféle látható külső ok nélkül. A vizsgálatok kiderítették, hogy az első néhány esetet nem kizárt, hogy valamiféle gáz belélegzése okozta, de a többit csak a tömeghisztéria.
A hirtelen édessé vált mumbai szennyvíz, 2006
Egy férfi augusztus 18-án arról számolt be, hogy a tizenhárom milliós indiai nagyváros egyik legszennyezettebb folyóvize, a Mahim-patak hirtelen édessé vált. A környéket hirtelen megszállták a csodában hívők, akik összefüggést láttak a hirtelen édessé váló szennyvíz, és a közelben eltemetett híres muszlim tanító, a XIV.-XV. század fordulóján élt Makdum Ali Mahimi közt. Éjfélkor érkeztek az első hírek, hogy egy közeli partszakaszon a tengervíznek is kellemes íze lett, így még többen gyűltek össze, és kóstolták meg a naponta több ezer tonnányi szeméttel és ipari hulladékkal duzzasztott folyam vizét.
A hivatalos szervek még az este folyamán felhívták a figyelmet, hogy csúnya járvány, vagy épp gyomorinfluenza lesz a vége, de az emberek nem foglalkoztak a hatóságokkal, sőt, a magukkal hozott palackokat megtöltve haza is vittek a vízből.
Két órával később aztán helyreállt a világ rendje, a víz újra sóssá és gusztustalanná vált.
