Pár napja búcsúztál a Facebookon, így: Az új évvel úgy döntöttem, visszatérek a pénzkereső munkámhoz – kifogytak a tartalékaim a zsebemből és kicsit a lelkemből is.” Konkrétabban?
Tulajdonképpen már szeptember 15-én mondtam, hogy keressenek helyettem mást. Most nyugi van, nincsenek Migration Aid-nyilatkozatok, támadások és év eleje a változások ideje, én meg fáradt is vagyok.
Visszatérsz a pénzkereső munkádhoz? És eddig miből éltél?
Van egy fordítóirodám, ami persze eddig is működött, csak én nem fordítottam, de most már szeretnék. Az első házasságomból volt egy ház, amit tavaly adtam el. Abból sokat feléltem az elmúlt fél évben.
Nem bánod?
Az én családom spájzolós volt. Én meg rájöttem, hogy egy hátizsákkal szabadabb vagy, mintha ott van a hátadon minden, amit felhalmoztál. Eddig is megoldottam az életem, ezután is meg fogom.
Pár napja megjelent rólad és menekült barátodról egy videó. Bevallom, meglepett. Miért vállaltál ilyen felvételt? Mit akartál ezzel?
Nem akartam én egyáltalán ezt a videót. Amikor Lesboson vártam, hogy Samer átérjen csónakkal Törökországból, külföldi újságírók kiszúrták, hogy itt valami nagy találkozás készül és filmeztek. Aztán gyorsan kellett döntenem, hogy beszélek-e. Az AP-nek nyilatkoztam, de mindenről, az önkéntességemről meg, hogy adományt hoztam. A spanyol riporterek örömködtek, hogy ez milyen pozitív történet, milyen jól hat majd az emberekre. Persze, bárhol a világon, csak nem Magyarországon, mondtam. És igazam lett. A Euronews megvette a felvételt és egy 8 perces interjúból kivágva készített egy rövidebb magyar verziót, amiben csak a kapcsolatomat domborították ki. Na azután kaptam az üzeneteket, hogy majd szülöm az iszlám fattyakat. Valaki azt írta, reméli, meddő vagyok.
Most már akkor beszélhetünk róla. Hogy ismerted meg?
Egy törökországi utazásomon találkoztunk. Ő négy éve érkezett oda politikai menekültként. Előtte szír börtönben kínozták, még látszanak a testén ennek nyomai. Törökországban eleinte menekülttáborban élt, majd vendéglátósként dolgozott. Őszig kéthetente látogattam. Szerettünk volna közelebb kerülni, de útlevél híján nem ment. Szíriából talán fél év múlva kaphatna 600 dollárért vagy hamisat 1000-ért. De abban megegyeztünk, hogy kiskapukat nem használunk és nem házasodunk. Őszre munka nélkül maradt, szigorították a mozgáshatárait, ezért eldöntötte, hogy elhagyja Törökországot. Mivel a tengertől félt, egy út volt, vissza Szíria. Itt jön a romantikus rész. Megtalálta egy ottfelejtett gyöngysorom és akkor elhatározta, azzal nekivág a tengernek. Amikor partot ért, rögtön mutatta, hogy az segítette őt. Most a csuklóján hordja a nyakláncot, amit anyukám fűzött 40 évvel ezelőtt.
Hol van ő most?
Ausztriában. Nem jöhet Magyarországra vízum nélkül. Ha menedékkérelmet ad be, akkor meg visszaküldik Szerbiába. Valószínűleg nekem kell költöznöm.
Hogy kerültél egyáltalán a menekültkrízisbe, hogy lettél a segítők hangja?
Eddig sem volt titok, csak pár hete többen beszélnek róla, hogy szír kedvesem van. Az ő helyzete meg a plakátkampány hazugságai keltették fel a figyelmem és léptem be a Facebookon alakult Migration Aid csoportba rögtön az elején. Amikor kimentem a Keletibe, jött egy erőszakos tévés riporter és a társaim elé löktek, hogy én beszéljek. Így lettem szóvivő.
Ti készültetek ilyen menekültáradatra? Amikor a kormány népvándorlást emlegetett?
Az első napokban 40 fős csoportokra azt hittük, micsoda tömeg. Aztán lett abból hatszáz is. A kormánynak igaza lett, de csakis a mennyiséget tekintve. Szerintem ők sem tudták, hogy ennyien jönnek. Ha meg tudták, akkor ez elképesztő gondatlanság volt. Ugyanúgy, mint ahogy egy francia autókölcsönzőnek pontosabb adatai vannak terroristákról, mint a magyar nemzetbiztonsági hivatalnak. Mellesleg meggyőződésem volt, hogy a kamerarendszer miatt volt a Keletiben a fő tranzit, de úgy tűnik, nem tudták kihasználni.
Amúgy a tranzit a mi ötletünk volt, rózsaszín elképzelésnek tűnt, de működött. A menekültek eltűntek a közterekről. És az is bebizonyosodott, hogy az emberek jók, még ha félnek is. Nézd meg, mennyi adomány érkezett! Az utolsó szombaton térdig jártunk a polifómban a Keleti aljában.
Ez kétségtelenül egy példaértékű civil összefogás volt. Én nem hittem az elején, hogy ez ilyen sokáig fenntartható. Te hitted?
Júliusban volt egy rivalizálás az állomások között, nem volt együttműködés, ez veszélyeztette kicsit a munkát, de túléltük. Aztán, amikor bűncselekmény lett a határátlépés én javasoltam, hogy legyen ez a vége, töröljük a csoportot, megszűnt a cél, de sokan láttak még lehetőséget a kialakult tömegbázisban. Végül széthullott, feldarabolódott a csoport.
A nagy segélyszervezetekkel is rivalizálás miatt nem volt együttműködés?
Nem. Ők le voltak tiltva. Az állami támogatás tartotta őket vissza, ugyanúgy ahogy az egyházakat. Aki részt vett a menekültellátásban, azokat ellehetetlenítették, lásd az Oltalom egyesületet.
Mennyi pénz maradt az adományokból?
22 millió. 55 milliót kalapoltunk össze összesen, nagyobbik felét gyógyszerre, orvosi ellátásra a Mikszáth Alapítványon keresztül. A maradékból a lesbosi mentésre költenek még, kapott mostanában egy másik Athénban segítő magyar csoport is és ha bárhol menekülteket kell segíteni, arra lehet fordítani a pénzt. Mélyszegénységben élőknek osztottunk a megmaradt adományokból. A raktárkészleteket a Migration Aid-ből kivált csoportok kezelik, kezelték.
Sokan profitáltak a menekültkrízisből. Kik?
Maradjunk annyiban, tudok olyat, hogy a Mig Aid nevében követtek el bűncselekményt. De persze sokat kerestek a menekülteken a taxisok, szállodák, éttermek, sportáruházak, lakberendési boltok, élelmiszerüzletláncok, müzliszelet-gyártók, ásványvizesek. Plusz a feketegazdaság. Napi kétmillió euró ment át a határon azzal, hogy innen hordták az embereket.
Magyarországon kik voltak az embercsempészek?
A végén már a villanyszerelő is.
De magyarok?
Is. Mindenki.
Igen megosztó vagy. Csoporton belül is akadtak kritikusaid. Azt mondod, menő téged utálni. Mivel vívod ki mások ellenszenvét?
A stílusommal. Célorientált vagyok, bizonyos helyzetekben nem érek rá a saját érzéseimmel sem foglalkozni. Erőltetett menetben menni kell, aztán ha megállunk, majd bekötözzük a lábunkat. A céltudatosságomért és az őszinteségemért utálnak sokan, de ugyanezért szeretnek is sokan.
Te most akkor kiszállsz a menekültügyből?
Nem, csak más terveim vannak. Szeretnék egy önellátó falut nekik. Keresek önkormányzatot, amely adna helyrehozható ingatlanokat átmeneti szállásnak. A felújítást önkéntesek és a menekültek végeznék. A több száz fős menekülttáborok nem működnek, kis közösségek kellenek az integrációhoz.
Milyen menekülteknek tervezed ezt, akiket nem fogadunk be?
Ha itthon nem lehet, akkor máshol szervezek önellátó falut. De szembe kell nézni a mumussal, vissza fogják toloncolni ezeket az embereket. Ha elzárjuk őket, akkor csinálunk egy második cigányságot, csak ők arabul fognak beszélni.
A francia támadás után átértékelted-e a helyzetet? Milyen változásra számítottál?
Nagyon elszomorodtam, mert tudtam, hogy ezt fel fogják használni a menekültek ellen. Mi tulajdonképpen eddig is a puskaporos hordókat őriztük. Az olyan szintű társadalmi konfliktust akartuk elkerülni, ami olyan agresszióhoz vezet, hogy elég egy gyufaszál. A francia támadás óta fokozódott a gyűlöletkeltés. Az a helyzet, hogy erkölcsileg nem bírnám végezni azt a munkát, amit Kovács Zoltán kormányszóvivő, de el kell ismerni, szakmailag a legjobb. Ő a magyar sajtó Darth Vadere. Nem szeretjük, de akkor is ő a legjobb. Méltó ellenfél volt. Nem mintha ő engem ellenfélnek tekintett volna.
Ki nyert?
Vége van?
