Indítsunk az elejéről. A dark net az alapjául szolgáló technológiát, a Tor hálózatot az amerikai haditengerészet fejlesztette ki a kilencvenes évek végén. Nagyon leegyszerűsítve úgy működik, hogy csak a kommunikációs lánc utolsó szeme tudja összerakni a teljes képet, a közvetítő szerepét betöltő gépek soha nincsenek birtokában a teljes információnak, és a valódi feladót sem ismerik.
A haditengerészet azért találta ki ezt az egészet, hogy bárhol, bárkivel és bármilyen számítógépet használva lenyomozhatatlanul kommunikálhasson. Aztán, mivel a dolog annál hatékonyabb, minél többen alkotják a hálózatot, fogták az egészet, és mindenki számára elérhetővé tették. 2006 óta a Tor Project nonprofit szervezet gondozza, a finanszírozás oroszlánrésze viszont még mindig az amerikai kormánytól származik. A rendszer ennek ellenére gyakorlatilag feltörhetetlen, egyetlen hátránya, hogy nagyon lassú a működése. A Tort letöltve válik hozzáférhetővé az internet sötét oldala, a különböző .onion domének alatt.
A nagy testvér nem figyelhet
A „titkosított internet” valódi piactérként is funkcionál, a fegyverektől a drogokon, hamis okmányokon át a gyerekpornóig, minden elérhető és megvehető rajta. Főként gyerekpornó és drogok a legnépszerűbb illegális tartalmak. Egyes vélemények szerint az összes illegális tartalom forgalma elérheti az évi 1 milliárd dollárt is. A brit kokainhasználók 70 százaléka például a Toron keresztül szerzi be az adagját, mondta Bartlett.
A rendszert jelenleg 3 ezer belső szerveren, napi 3 millió ember használja, és még az ő könyve is szabadon letölthető, de ez őt nem zavarja. A Toron fent van például a WikiLeaks teljes adatbázisa, aktív politikusok korrupciós ügyeivel, ami kifejezetten jó dolog, mondta. A sok rossz mellett ezért sokan úgy tekintenek a hálózatra, mint a szabadság terére, ahol a hagyományos internethasználattal ellentétben, senki sem figyelheti meg őket, és ahol a cenzúra is lehetetlen, mondta.
Ott akarják betiltani, ahol cenzúra van
A lényeg az, hogy a titkosított internet tökéletesen elrejti a felhasználót a kíváncsi szemek elől, amiből egy sor – politikai, társadalmi, morális – dolog következik. Bartlett kutatási területe is éppen ez. Arról beszélt, hogy a szabad és nyitott társadalmak hogyan tudják egyensúlyba hozni a biztonsági kockázatokat a személyes biztonsággal és az alapvető digitális jogokkal. Szerinte a titkos internet morálisan nem feltétlenül rossz, hiszen rosszra és jóra is lehet használni, bár a rosszban sántikálókat jóval nehezebb elkapni, mint offline, de ezért még nem kellene betiltani az egészet, hiszen a demokrácia nem így működik.
Magyar politika az interneten
Bartlett dark netes előadása után Inotai Edit újságíróval beszélgetett, illetve a közönség kérdéseire válaszolt. Válaszaiból a magyar vonatkozásúakat emeljük ki, amelyek az új magyar politikai pártok és közönségük internethasználatát elemezték. Általában pedig azt, hogy az új radikális pártok Európában miért használják sokkal jobban a közösségi médiát, mint a hagyományos pártok. És hogy tényleg átalakíthatja-e az életünket, a politikát a közösségi média.
Bartlett azt emelte ki, hogy az európai radikális pártok Facebookos üzenetei végletesen leegyszerűsített, és így látszólag sokkal érdekesebb válaszokat adnak, mint a hagyományos pártok unalmas szlogenei. Közönségük is jóval elkötelezettebb irántuk, akik nem bíznak a hagyományos intézményekben, mint a média, az igazságszolgáltatás. Harmadrészt ezen pártok gyors felfutása az alacsony bázisnak is köszönhető, a neten a semmiből tudtak tömegeket elérni rövid idő alatt.
Az internet információs hatása máshol is megfigyelhető, például a britek többsége a közvélemény kutatások szerint a Wikipédiát megbízhatóbbnak gondolja a Britannica Encyklopédiánál, holott Bartlett szerint csak arról van szó, az előbbi ingyenes, gyorsan elérhető, míg az utóbbi komoly pénzekbe kerül, ami sokaknak elérhetetlen.
Nem bíznak a hagyományos intézményekben
Bartlett a magyar Political Capitallal végzett egy kutatást 2012-2014 között arról, hogy az új magyar pártok és pártkezdemények, illetve közönségük hogyan használják a netet. A tavalyi kutatásban a Jobbik, az LMP, a Milla, az Együtt-PM, a Kétfarkú Kutya Párt elérését és közönségét is vizsgálták. Kiderült, hogy a Jobbik netes közönsége a legelutasítóbb az magyar intézményekkel (sajtó, igazságszolgáltatás, rendőrség) és az Európai Unióval szemben, míg a Milla a legelfogadóbb.
Éppen ellenkezőleg, képzettebbek, mint a nyugat-európai radikálisok, és a párthoz kötődésük inkább kulturális és ideológiai alapon áll, amelyhez képest a materiális, gazdasági ösztönzők másodlagosak.
Bartlett egyéb meglátásai:
- A republikánus elnökjelölt Donald Trumpról először azt gondolta, hogy egy demokrata párti ügynök, aki így akarja lejáratni a republikánusokat. Szerinte Trump az USA-ban azért is népszerű, mert a hívei kifejezetten internet-ellenesek, de egyébként a jelenség nem sok vizet zavar, bár kétségtelenül szórakoztató, és biztos, hogy nem ő lesz az új amerikai elnök.
- Szerinte fontos kérdés, hogy a Google egyetlen uralkodó szolgáltatóként növelheti-e a demokráciát, ha részvényesei kezében van, akiknek csak a profit a fontos. Összességében igen, mivel a szabad verseny és a demokrácia kölcsönösen összefügg. Ha a Google világuralomra törne, mint ahogy nem akar, a profitja is veszélybe kerülne.
- A robotok soha nem fogják átvenni az uralmat az emberiség felett, ez egy mítosz.
- Az Anonimus fatvája az ISIS ellen nem érhet el jelentős eredményeket, hiszen egyrészt ők mindenki ellen harcot hirdetnek, másrészt a titkosszolgálatoknak sokkal nagyobb a kapacitásuk, költségvetésük, így jóval hatékonyabbak is a terroristák ellen, mint az Anonimus.
- Az interneten a Barbara Streisand-effektus a főszabály. Ha a feléd irányuló negatív kritikát el akarod tüntetni a netről, az csak újabb negatív kritikákat generál. Ezt nevezhetnénk akár Habony Árpád-effektusnak is, tehetnénk hozzá.
