Gesztesi Károly és Vujity Tvrtko hétfői, Mokkában lezajlott és igencsak szürreálisra sikeredett interjúja után a műsorvezető szükségét érezte, hogy hosszas nyílt levélben fejtse ki véleményét a színész zavart viselkedéséről, és egyben aggodalmait fejezze ki a művész felé.
Bár egyes lapok azt írták, hogy a művész jó barátjaként nyilatkozott nekem, hadd legyek őszinte: Gesztesi Károly nem barátom. Nem tudom, hol lakik, ő sem tudja, hogy én hol élek. Nem járunk össze, nem szoktunk egymással vacsorázni. Többször is találkoztunk már az életben, de megbeszélt találkozónk nem volt még. Ugyanakkor tisztelem és becsülöm őt. S érzem a felelősségét annak, hogy nekem ír, engem hív, tőlem kér tanácsot. (…) Az elmúlt napokban többször is keresett. Volt, hogy írásban, volt, hogy szóban. Volt, hogy hajnalban, volt, hogy napközben. Éreztem, hogy valamit nagyon el akar mondani. Persze hogy szívesebben beszélnék díjairól, szerepeiről, szerepálmairól, ám az élet és az események olykor átírják a forgatókönyvet”
– írja a Tények.hu-n Tvrtko, aki az ominózus riportban arról a győri incidensről faggatta a színészt, amikor is nem jelent meg a színházban, emiatt elmaradt társulata előadása.
A Mokkát menet közben szerkesztettük, tolódtak az anyagok, beszélgetések. Aztán megérkezett Gesztesi Károly. Én már csak a stúdióban találkoztam vele. Sem pár órával korábban, amikor hajnalban beszéltünk, sem ott a helyszínen, pár másodperccel a beszélgetés megkezdése előtt nem érzékeltem, hogy ebből az interjúból baj lehet. Kollégáim sem jelezték, hogy a művész úr ne lenne interjúra képes állapotban. (…) Életem egyik legnehezebb beszélgetése volt a mostani. Szakmailag is, emberileg is. Nem egy klasszikus interjú volt, már beszélgetés közben éreztem, hogy faggathatom én a minisztert vagy a sztársportolót, ez lesz a legidézettebb beszélgetése a napnak, a hétnek, s talán a hónapnak, évnek is”
– fejtegeti a tévés, aki élete legnehezebb beszélgetésének ítéli a tegnapit, de eszében sincs ítélkezni Gesztesi felett. Ehelyett inkább üzent neki, reagálva a színművész azon felvetésére is, hogy Tvrtko megírhatná majd valamikor az ő életéről szóló könyvet.
Karcsi! Művész Úr!
Vedd ki azt az alkotói szabadságot! Vedd ki, és írd meg azt a könyvet. Életed könyvét! Nálad hitelesebben úgysem tudná más megtenni ezt, helyetted! Írd meg, és azután állj a nyilvánosság elé. Oda, ahová vágysz, ahová való vagy! Ahogy most sokan bántanak, akkor egy ország fog ünnepelni: lám, itt ez a tehetséges ember, aki padlóra került, aki felállt, aki saját példájából tanít másokat. Akivel kapcsolatban sokan mondják majd: sikerült neki! (…) Hidd el, hogy túl értékes és szerethető vagy ahhoz, hogy a padlón maradj. Túl értékes ahhoz is, hogy szánakozzanak rajtad, hogy sajnálatból álljon az életed. Színpadra termettél, ott a helyed, mindannyiunk örömére. (…) S majd ha befejezted könyved, a saját könyved kéziratát, elvállalom a szerkesztését”
– olvasható a levél, melyet teljes egészében IDE kattintva tud megtekinteni, a tegnapi Mokka interjúját pedig előző cikkünkben, ITT nézheti meg.
