Tudomány

Az amerikaiak még Donald kacsát is harcba küldték Hitler ellen

A második világháború közepén, 1943-ban a Walt Disney elkészítette a valaha készült legfurcsább propagandafilmet, amelyben kedvenc kacsánk a náci Németországban találja magát.

Az alig több, mint nyolc perces filmben Donald egy rémálmát követhetjük nyomon. A Walt Disney-műtől az amerikai kormány azt remélte, hogy hatására több hadikötvény fogy majd, így a lakosság által nyújtott kölcsönnel könnyebben fedezhetik a háború költségeit.

A filmben megszólaló dal még a filmnél is sikeresebb lett

Mikor a Führer azt mondja, mi vagyunk a felsőbbrendű faj
Akkor Heil, Heil, a Führer képébe
Nem szeretni a Führert igazi szégyen
Szóval Heil, Heil, a Führer képébe

Ha Herr Göbbels mondja, miénk a világ és az űr
Akkor Heil, Heil, Herr Göbbels képébe
Ha Herr Göring azt mondja, sosem bombázzák le ezt a helyet
Akkor Heil, Heil, Heil Göring képébe

Nem ő a szupermen?
Árja, tiszta szupermen?
Igen, mi szupermenek vagyunk
Elképesztően szuper szupermenek

A náci föld annyira jó
Elhagynád, ha tudnád?
Igen, a náci föld jó
Akkor sem hagynám el, ha tudnám

Új rendet hozunk a világba
Heil Hitler új világrendjét
A többi fajból mindenki
Imádni fogja a Führer képét
Ha elhozza majd a világnak ezt a rendet

Ha a Führer azt mondja, sosem lesznek rabszolgák
Akkor Heil, Heil, de továbbra is rabszolgaként dolgozunk majd
Ha a Führer kérkedik, hazudik, szónokol vagy tombol
Akkor Heil, Heil, és a sírba dolgozzuk magunkat

Ha a Führer azt ordítja: több lövedékre van szükségem
Akkor Heil, Heil, és gyártunk több lövedéket
Ha egyetlen apró közülük felrobbantaná őt a…
Akkor is Heil, Heil, de nem lenne már olyan klassz

Képernyőfotó 2015-11-26 - 10.35.10

Kedvenc kacsánkat reggel négykor egy, horogkereszt alakú fák és felhők közül felé sétáló zenekar ébreszti, melynek tagjai a tengelyhatalmak vezetői és a vezető náci politikusok: Göbbels trombitál, Himmler pergődobon játszik, Tódzsó Hideki tubán, Göring pikolón, Mussolini pedig nagydobon.

Képernyőfotó 2015-11-26 - 10.36.25

A szerény reggeli – egy kis szalonnás rántotta-illatú illatfelhő, fából készült kenyér, és egyetlen kávészem áztatásával készített kávé – leküzdése közben a zenekar a Mein Kampf-ot tolja elé, mint könnyed reggeli olvasmányt, majd elviszik a munkahelyére, egy német gyárba, ahol egy rövid, 48 órás műszaknak néz elébe, mely során egész idő alatt tüzérségi lövedékekre csavarja azok gyújtószerkezetét (fejgyújtóját).

Képernyőfotó 2015-11-26 - 10.38.04

Az érkező lövedékek mérete igen különböző, némelyikük jóval nagyobb, mint maga Donald. A jelenet erősen emlékeztet Charlie Chaplin klasszikusának, a Modern időknek gyártósori jelenetére:

Természetesen néha jól jön egy kis bajonettel bátorítás, vagy épp propagandaüzenetek hangszórók által fülébe kiáltása, de a műszak végén még egy kis fizetett nyaralásra és tornára is jut idő.

Képernyőfotó 2015-11-26 - 10.39.50

A fronton harcoló katonáknak viszont még több lövedékre van szüksége, így kezdetét veszi a túlóra, amelyet a kacsa már nem bír tovább, idegösszeomlást kap, és furcsa hallucinációk kezdik gyötörni, melyekben kígyóként, madárként, csizmaként vagy zenekarként életre kelt lövedékeket lát.

Képernyőfotó 2015-11-26 - 10.40.42

Szerencsére az egész náci történetről kiderül, hogy csak egy rossz álom volt, ugyanis Donaldot hirtelen amerikai zászlós pizsamában, az ágyában találjuk. A hirtelen felébredő kacsa meglát a falon egy náci szoborra hasonlító árnyékot, így automatikusan lendítené a karját, és éltetné Hitlert, de még időben feltűnik neki, hogy Amerikában van, az ablakban pedig a Szabadság-szobor kicsinyített mása áll, annak furcsa árnyékát látta.

Képernyőfotó 2015-11-26 - 10.41.14

A film óriási sikernek bizonyult, , a 15. Oscar-gálán pedig el is nyerte a legjobb animációs rövidfilmnek járó aranyszobrocskát. A világháborút követően a Disney igyekezte eltüntetni a filmet, hogy még véletlenül se köthessék szegény Donald kacsát a nácizmushoz.

Ennek köszönhetően a cég először csak 2004-ben hozta forgalomba a filmet, a Disney Treasure egyik DVD-jén kapott helyet.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik