Tudomány

Magyarország keblére ölelte “visszatérő véreit”

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2016. 11. 02. 13:00

Korábban a témában:

A trianoni békediktátum értelmében Magyarország 61 633 négyzetkilométernyi területet adott át Csehszlovákiának 3,5 millió lakossal, amelynek 30,3 százaléka vallotta magát magyarnak. Az egykori Észak-Magyarország vagy Felvidék, a mai Szlovákia mellett északi szomszédunkhoz csatolták Kárpátalját is, ami ma már Ukrajnához tartozik.

Magyarország aláírta és ratifikálta a békeszerződést, de e két világháború közti magyar kormányok legfontosabb külpolitikai törekvése a revízió volt. De nem “mindenáron”: a korszak mérvadó, reálisan gondolkodó politikusai békés úton, a diplomácia eszközével kívánták elérni az újabb, immár az etnikai viszonyokat figyelembe vevő határok meghúzását.

Hitler nagyon megharagudott

E politika első szakítópróbája jött el 1938-ban. Márciusban Hitler bekebelezte Ausztriát, majd a Szudéta-vidék 3,5 milliós német lakosságának védelmére hivatkozva Csehszlovákia ellen fordult. Terve pofonegyszerű volt, csupán Magyarország segítségére volt szüksége. Horthy Miklós kormányzó és Kánya Kálmán külügyminiszter augusztusban Berlinben tárgyalt, ahol a Führer közölte velük:

Magyarország támadja meg Csehszlovákiát, amibe a németek azonnal beavatkoznak, és eldöntik a harcot. Cserébe hazánk megkapja az 1920-ban Csehszlovákiához csatolt teljes területet.

A “Mindent vissza!” lázában égő, a Szent István-i határok után vágyakozó országnak ennél nagyobb “szerencse” nem is hullhatott volna az ölébe. De Horthy gyorsan és kategorikusan nemet mondott. Mert reálisan gondolkodott. Tudta, egy ilyen támadás hamar általános háborúhoz vezetne, amelynek kirobbantásáért sem személyesen, sem hazája nevében nem vállalta a felelősséget.

Ráadásul úgy vélte, egy újabb világháborúból Németország ismét vesztesen kerülne ki – ezt állítólag Hitler fejéhez is vágta, aki éktelen haragra gerjedt.

Süketek és vakok egyezkedése

A nácik tehát más megoldás után néztek, hamar meg is találták: katonai agresszióval fenyegetve Münchenben tárgyalóasztalhoz ültette a nagyhatalmak vezetőit, szeptember 30-ának hajnalán megszületett a müncheni szerződés. Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország elismerte a német területi követelések jogosságát, és november 10-éig adott haladékot Csehszlovákiának a Szudéta-vidék kiürítésére.

Neville Chamberlain az egyezmény egy példányát lobogtatva tért haza, és kijelentette: “Hiszem, hogy ez a béke egész életünkre szól”. A franciákat és az angolokat ennél több nem is érdekelte, pedig a szerződésbe Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter javaslatára bekerült egy kitétel:

a területi viták rendezésére Csehszlovákia kezdjen tárgyalásokat Lengyelországgal és Magyarországgal.

Előbbivel sikerült is dűlőre jutni, ám a magyar-csehszlovák egyeztetések “süketek és vakok” alkudozásának bizonyult. Kánya Kálmán így fogalmazott:

…oly űr tátong a két delegáció által képviselt álláspont között, hogy annak áthidalását meggyőződésünk szerint ezektől a tárgyalásoktól nem remélhetjük. Ezért a m. kir. kormány elhatározta, hogy e tárgyalásokat a maga részéről befejezettnek tekinti, és hogy a Csehszlovákiával szemben fennálló területi követeléseinek mielőbbi rendezését a müncheni jegyzőkönyvet aláíró négy nagyhatalomtól kéri.

A döntés tehát ismét a nagyhatalmakra várt. Nagy-Britannia és Franciaország nem kívánt részt venni benne, a döntőbíráskodást Olaszországra és Németországra bízta. Az eredményt 1938. november 2-án hirdették ki a bécsi Belvedere-palotában.

Észak tekintetében megvalósult az etnikai revízió: visszatért a Felvidék 11 927 négyzetkilométeres, 86 százalékban magyarok lakta déli sávja.

A döntést a trianoni Magyarországon és a felvidéki magyar lakosság körében is kitörő öröm, lelkesedés fogadta, a honvédség november közepéig bevonult a visszaszerzett területre. Voltak persze olyan hangok is, amelyek kevesellték az eredményt, amire Hitler állítólag megjegyezte: “a magyarok túl sokat akarnak és túl olcsón”.

Az 1938. évi XXXIV. törvénycikk “a Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területeknek az országgal egyesítéséről”:

A magyar törvényhozás mélységes áhítattal ad hálát az isteni Gondviselésnek, hogy az elszakított Felvidék egy része húsz évi távollét, szenvedés és az idegen uralommal szemben kifejtett hősies ellenállás után visszatér a Magyar Szent Korona testébe. A magyar haza bensőséges örömmel üdvözli és a szerető anya meleg gondoskodásával öleli keblére sokat szenvedett visszatérő véreit.

(Kiemelt kép balról jobbra: František Chvalkovský, Galeazzo Ciano, Joachim von Ribbentrop, Kánya Kálmán/Wikipedia)

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

A police officer (R) directs a woman carrying a bunch of flowers near the Manchester Arena in Manchester, northwest England on May 23, 2017 following a deadly terror attack at the concert at the venue the night before. 
Twenty two people have been killed and dozens injured in Britain's deadliest terror attack in over a decade after a suspected suicide bomber targeted fans leaving a concert of US singer Ariana Grande in Manchester. / AFP PHOTO / Oli SCARFF
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.