A háború különös helyzeteket produkál. Az egykoronás, tíz- és kétfilléres érmékből például a nagy háború első évében a magyar királyi pénzverő hivatal „tetemes mennyiséget” hozott forgalomba, mégsem volt elég.
Tilos gyűjtögetni
Ahogy a belügyminisztériumi körlevél fogalmazott 1915 nyarán: „A háborús állapot bekövetkezte óta, de különösen a legutóbbi időben sűrűn merültek fel panaszok az ércváltópénz hiánya miatt” – idézi a Politikatörténeti Intézet az I. világháború harctéri és hátországi eseményeit bemutató weboldala.
Hazafiatlan tett
Az ugyanis, hogy a lakosság “nagy része” ezek magánál tartotta, a kormányrendelet szerint:
A háttérben az a hivatalosan titkolt félelem állt, hogy a papírpénz elértéktelenedik. A megoldást a felvilágosításban látták, a feladattal pedig a közigazgatási hatóságokat bízták meg. Valamint „a köznép hangulatát és magatartását befolyásoló és irányító” lelkészeket, tanítókat és tekintélyesebb polgárokat.
A bűnös fogadós
De bekapcsolódtak a bűnügyi szervek is, amiről egy, a Népszava hasábjain megjelent hír is beszámol. Eszéken járunk 1915 nyarán.
A rendőrség bizalmas értesítést kapott, hogy az »Arany ökör«-höz címzett vendéglő tulajdonosa, Höffler János az aprópénzt rendszeresen kivonja a forgalomból és elrejti.
A fogadós lakásán házkutatást tartottak, és az eredmény a rendőröket is meglepte: két nagy pléhláda volt tele ezüst-, nikkel- és rézpénzzel. Az összeg 5265 koronára rúgott, hatalmas summa volt ez akkoriban. Höffler töredelmesen bevallotta, hogy már a háború kezdete, a mozgósítás óta gyűjtötte az aprót.
Nem is kerülte el büntetését: a pénz felét megkapta bankókban, a másik felét elkobozták a kincstár javára.
