A hiedelmek világában a péntek és a 13. szám külön-külön is baljóslatú fogalom, hát még ha a naptárban találkoznak! Máig az egyik legelterjedtebb babona a péntek 13-tól való “rettegés”. Bizonyosan nem tudjuk megválaszolni, hogy miért, de összekapcsolásuk logikus, és van egy dátum is, ami összekötheti őket: 1307. október 13., péntek.
Péntek
Kezdjük a péntekkel, ami feltehetően annak köszönheti rossz hírét, hogy a hét ezen napján szenvedett kereszthalált Jézus Krisztus. Sőt, egyesek szerint Éva e napon csábította bűnre Ádámot a Paradicsomban. Vagy a kígyó mindkettőjüket.
Ami a dolog történeti részét illeti Rómában, majd a nyugati országokban pénteken tartották a kivégzéseket – nem véletlen Jézus megfeszítésének napja sem -, ami lássuk be ugyancsak nem emeli megbecsültségét. A péntek tehát önmagában balszerencsét jelent, ilyenkor az ember nem köt házasságot, nem indul hosszú útra, nem költözik új lakásba, nem vállal új állást – legalábbis a néphit szerint.
Tizenhárom
A tizenhármas szám a különböző ősi kultúrákban pozitív és negatív előjellel is megtalálható, a manapság tapasztalható hátrányos megkülönböztetését keresztény hagyományokra vezethetjük vissza. Jézus 12 tanítványával költötte el az utolsó vacsorát, vagyis az asztalnál tizenhárman ültek. Ráadásul sokan azt is tudni vélik, hogy utolsóként épp az áruló Júdás foglalt helyet a mester mellett.
A 13-mas számtól tehát az embert a hideg rázza ki, főleg, ha egy hónap 13. napja épp péntekre esik. Nem nehéz belátni, hogy a két balszerencsés fogalom találkozása fokozza a bajt,
A templomosok tragédiája
Pedig még nincs vége. 1307. október 13-án, egy pénteki napon IV. Fülöp francia király hátborzongató, összehangolt akciót indított a templomos lovagok elfogására, vagyonuk lefoglalására. A vád ellenük árulás volt, szimónia és romlott erkölcs, vagyis a tagok istentelen, ördöggel cimboráló életmódja. Kínvallatásnak vetették alá őket, és többségüket máglyán megégették.
Az igazi indok persze az volt, hogy a Szentföld elvesztése után a rend Európába költözött, ahol roppant vagyona, a pápától kapott kiváltságai okán államként működött az államban. Mentve voltak mind a világi, mind az egyházi törvények alól, felelősséggel egyedül Szent Péter utódjának tartoztak.
Emellett amolyan nemzetek feletti banki tevékenységet folytattak, mondhatni ők irányították a keresztény világ pénzügyeit. Túlzott önállóságuk a francia központi monarchia kiépítésének egyik fő akadálya volt, “veszniük kellett”. De nem sikerült minden templomost kiirtani, a túlélők más lovag- és szerzetesrendekben, zsoldosseregekben találtak menedéket. És vitték magukkal annak a szörnyű péntek 13-ának történetét…
