Poszt ITT

Azt hiszem, tudom miért kapott nevetőgörcsöt Kunhalmi Ágnes

Zsolt Péter
Zsolt Péter

szociológus. 2017. 01. 02. 14:20

Kunhalmi Ágnesnek egy parlamenti felszólalásán és legutóbb egy sajtótájékoztatóján lehetett találkozni nevetőgörcsével. Mindenféle találgatások kerültek napvilágra, hogy vajon mi történhetett vele, miért nem tudta eljátszani a rá kiosztott szerepet. Kormányoldalról a baloldal teljes szétesettségét látták a megszólalásában, a fórumozók viszont ezúttal vegyesebben reagáltak, sok volt köztük a megértő.

Én is azt hiszem, tudom mit tartott ellenállhatatlanul mulatságosnak a politikusnő: az egyik esetben a felolvasandó szöveget, melynek se tárgyát, se megfogalmazásait nem értette és nem tartotta relevánsnak, a mostani esetben pedig saját magát, hiszen azzal a mondattal kezdte, hogy a „hídon akkor megyünk át, amikor odaérünk”, és ennek nemcsak közhelyszerűsége mulatságos, de az is, hogy nyelvileg belekavarodott.

Aki karaktergyilkos akar lenni, az a nevetés mögé mindenféle gondolati épületet felhúz (ajzószer, alkohol, pszichés összeroppanás), majd ezekkel kívánja meghatározni a másik személyiségét. Aztán vannak óvatosabb újságírók, akik megpróbálják kivárni a közvélemény megítélését, mert maguk is érzik, hogy nem egyértelműen lesz negatív a fogadtatás. Van, aki kifejezetten emberinek fogja tartani, és emiatt Kunhalmi Ágnes népszerűsége emelkedhet is. Érdemes tehát kivárni egy kicsit.

Nem tudom, hogyan fog lecsapódni a magyar társadalomban a nevetőgörcs, de egyszer már én is átéltem hasonlót – tehát van némi empátiám -, másfelől pedig mindenféle tudományos szociálpszichológiai meg kommunikációs modellek jutnak az eszembe. Kezdeném a politológiaival.

Magyarország politikai légkörére se az elegancia, se a humorérzék nem jellemző.

Fakabátok fapofával nyilatkoztatják ki a véresen komoly igazságokat, és amikor a hatalom viccel, akkor meg a hideg futkos a hátunkon. (Hívek persze hálásan nevetnek.) Ezzel szemben a nyugati politikai kommunikáció szerény, igyekszik nem terhelni hosszú beszédekkel a hallgatóságot, rendkívül erősen rezonál a hallgatóságra, igyekszik neki tetszeni. Az elitnek sokszor van egy eleganciája is, ami a nagyvonalúságban nyilvánul meg, a másik politikai tábor érveinek akceptálásában. Amikor az angol parlamentben egymással kiabálnak, az egész olyan, mintha színházi produkciót látnánk. Formalizált, a szereplők benne vannak, de amint vége az előadásnak, lehet tudni, hogy a büfében kedélyesen fognak beszélgetni.

A politikát még a politikusok se veszik komolyan, nem hogy a társadalom egészére rá akarnák kényszeríteni, hogy barátságaik meghatározója csak a politikai dimenzió legyen.

Forrás: hirado.hu

Az elegancia és a figyelmesség – melyhez hozzá tartozik, hogy nem alkalmaznak nehezen érthető kifejezéseket és körmondatokat – mára kiegészítette a populista harsányság. Nem idealizálnám tehát a nyugati politikai kommunikációt, ám a hazait se, mely elüt ettől a maga patetikus támadó arcélével. A miénk teljes mértékben nélkülözi az értékes humort. A nyugati mind populista verziójában, mind arisztokratikus eleganciájában egyaránt a humorra épül. A humor funkciója – tanulhattuk ezt olyan szociálpszichológustól, mint Erving Goffman – a távolítás. Azaz a beszélő, amikor belecsempész dolgokat a mondandójában a humor segítségével utalhat arra, hogy azért nem eszik olyan forrón a kását, a „helyzet reménytelen, de nem komoly”. Nálunk a helyzet mindig komoly, és a humor nem a beszélő öniróniáját jelenti, hanem a másik bántását, kinevetését.

A mi politikai humorunk gonosz.

És akkor egyszer csak az ember beleszalad Kunhalmi Ágnesbe, aki magán és/vagy a felolvasandó szövege abszurditásán nevet. Ó, azok a jogi szövegek, melyek kommunikációs funkciója, hogy senki se értse meg. És ó, azok a politikai szövegek: „a hídon akkor kell átmenni…” Hát lehet ezekkel azonosulni?

Az ember persze szégyelli magát, amikor elkapja a nevetőgörcs. Már magában a pillanatban is, és utólag még inkább, mert hogy nem tudott magán uralkodni. Ha rendkívül távol érezzük magunkat a helyzettől, akkor az a helyzet a maga abszurditásával lecsap ránk, és nekünk muszáj rajta röhögnünk.

A kommunikáció-elméleti okosság itt az, hogy a mondottak és beszélő személy konzisztenciája meghatározza a hitelességet. Ha olyasmiről beszélünk, amivel alaposan egyetértünk, amit a sajátunknak gondolunk, akkor a kommunikációnk, verbális és nem verbális megnyilvánulásaink egységesen jelennek meg. Ha viszont nincs idő a mondandóval való azonosulásra, nincs időnk átgondolni, belsővé tenni, vagy éppenséggel nem a miénk a mondandó, hanem a szájunkba adták, akkor az azonosulási hiány megbosszulhatja magát. Kevesen rendelkezünk azzal a képességgel, hogy ilyenkor is tudjunk szerepelni. Kevesen tudnánk politikusok lenni, pláne szóvivők.

Végezetül visszatérnék még a hatásra. Egy szociálpszichológiai kísérlet sikeresen megmagyarázta, hogy J. F. Kennedy népszerűsége miért növekedett a Disznó-öböl válság után, mely nagy politikai baklövés volt. Nem írnám le a válságot és a kísérletet sem, csak a végeredményt, a tanulságot. A tanulság az lett, hogy a médiasztár Kennedyről már egy földöntúli tökéletesség képe kezdett kirajzolódni, és amikor az emberek azt láthatták, hogy hibát követett el, és azt maga is belátja, a megközelíthetetlen sztárból hozzájuk került közelebb. Ettől lett még népszerűbb.

Kunhalmi Ágnes önironikus és abszurdumokkal szembeni nevetése számomra szimpatikus.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy tudnám, miként reagálnak rá mások, vagy hogy tudnám, miként tud alkalmazkodni ő maga a hazai revolverező politikai kommunikációhoz, vagy épp megváltoztatni azt. Nem tudom, hogyan lehet fiatal politikusként megbirkózni a patetikus eljogiasított szövegekkel, és a hirtelen előálló olyan abszurdumokkal, mint ami Medgyessy Péter interjúja után adódott és amire Kunhalminak reagálnia kellett.

Az a gyanúm, hogy a nevetőgörcs – bármilyen kellemetlen is – van, amikor normális, és az abszurdumokra komolyan reagáló ember az, aki már beszűkült, elhülyült vagy eladta a lelkét az ördögnek.

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.