Kortárs összművészeti kísérlet örvendezteti Dél-Pest fogékony közönségét. Az alkotás otthona a természet, s ösztönösen vegyíti a költészetet a maturával. Az Aratás utcai aktor naprakészségét dicséri, hogy felülete nem az elcsépelt (direkt) papír, az unott vászon, még csak nem is a bomlékony farostlemez, hanem a reneszánszát e pontig csupán az építőiparban élő beton.
A gyöngybetűk sorvezetője maga a falazóelem, a prozódiát bizonyára hatos betonacél szilárdítja a felszín alatt. A helyes központozást hetykén ellensúlyozza az igekötőknek a helyesírás béklyóit lerázó (le rázó?), ráadásul a következetességet széles gesztussal elutasító magatartása.
A mű végső célja – érzékelve a korszellemet – a totális funkcionalitás. Képzeljük csak el: csipetnyi intimitásra vágyó pár éjfél után kicsivel leparkol a kerítésmonstrum előtt, a tompított fényszóró csóvája a feliratra vetül, ösztönösen betűzni kezd lány és fiú (olvasásra nevelés!), majd mosoly, katarzis… Aztán mars két házzal odébb. Hogy hol itt a funkcionalitás? Látnak használt óvszert, fürdőszoba-felújításból származó sitthalmot a gondosan nyírt gyöpön? Ugye.
fotó: ni
