Fedor Bencével nem először találkoztunk. Ő volt az a 16 éves gimnazista, aki márciusban egy hosszabb blogbejegyzésben írta le, hogy mi a baj az oktatással Magyarországon. Kitűnő tanuló, de úgy látja, hogy az iskola nem megfelelően készíti fel a diákokat a felnőtt életre. Most viszont egy egészen más téma miatt kerestük meg. Nem állt meg a blogolásnál. Céget alapítottak egy barátjával, Lakatos Dániellel több közös projekten dolgoznak: egy csapat tizenévessel a nyarat egy irodában töltik, ötletelnek, tárgyalnak, kiviteleznek,
Marketinggel és cateringgel, az ételek designjával foglalkoznak. A legkevésbé sem érdekli egyiküket sem, hogy a koruk miatt a legtöbb nagyvállalat nem veszi őket komolyan, nem velük terveztetnek újra egy komplett menüt. Nincs vesztenivalójuk, úgyhogy nyomulnak, ahogy csak tudnak, hogy szépen lassan beinduljon gasztrós bizniszük.
Bence annyit írt nekünk még a múlt héten, hogy 16 éves, és egy barátjával céget alapítottak, fogásokat gondolnak újra, a tálalásban segítenek, kisebb rendezvényekre, szülinapokra mennek főzni, bor szponzort már szereztek, ráadásul a marketinget is vállalják. Nem mondom, hogy először nem azt a kérdést tettem föl magamban, hogy ‘mi van?’ Én maximum a Simsben csináltam karriert ennyi idősen, de ott is inkább befalaztam a szerencsétleneket, és megvártam, amíg elkezd kísérteni egy-egy halálra ítélt családtag. Azt se szívesen vallom be, hogy a gyámügy hányszor vitte el a simeim gyerekét. A lényeg, hogy Bencéék egy kicsit máshogy kísérleteznek, szülői segítséggel ugyan, de belevágtak egy olyan startup vállalkozásba, amit tényleg élveznek. A netről és otthonról szívták fel, hogy mi kell a sikeres kezdethez, és nem lehet őket letörni. Se azzal, hogy mi van, ha nem jön be, se azzal, hogy a koruk miatt mehet a levesbe az ötlet.
Bence levelére kicsit félve írtam vissza, hogy van-e irodájuk vagy stúdiójuk, elvégre ott jobb lenne beszélgetni a Starbucks helyett. Legalább meglátjuk, hogy megy ez a brainstorming a Fedor Marketingnél. Aztán kiderült, hogy home office, és házi stúdió is működik a pincében, elvégre a kellemes munkakörnyezet az agy és egy induló vállalkozás első számú motorja a babzsák mellett. Elmentünk a megadott helyre, ahol ahelyett, hogy a két CEO nyitott volna ajtót, összesen négyen vártak minket. Éppen egy grafikus és egy operatőr/fotós pattant föl Daniék mellől, a hr-s, a programozó és a vágó sajnos házon kívül tartózkodtak
18 éves tagja is akad a cégnek. A csapat egyikük családi házának alsó szintjén dolgozik, és a Young Gastronomy egyáltalán nem egy napközi, vagy szabadidős foglalkozás. Lehet, hogy elsőre nagyot néztem az egyszemélyes humánerőforrás-osztályon, és az utánunk érkező sales-esen, de ez nem játék. A Szilícium-völgyben éreztem magam, amit eddig csak az HBO-n láttam. Aztán tessék, kiderül, hogy két budapesti srác kirázza a kisujjából, amiért mások hosszú évekig vért izzadnak. Legalábbis elméletben.
A fiúk pár hónappal ezelőtt álltak össze. Dani a blogja miatt szúrta ki Bencét, és viszonylag hamar kiderült, hogy mind a ketten szeretnék kipróbálni magukat egy vállalkozásban, élesben. Dani ekkor már majd egy éve megalapította a Young Gastronomyt, ahol alapvetően a food designra helyezik a hangsúlyt.
“Elkezdtem lefotózgatni az ételeket, amiket csináltam a telefonommal, és utána megcsináltam a Facebook-oldalt.”
– mondta.
Ehhez az ötlethez csatlakozott Bence, aki már 8 éves korában kezdte a programozást és a weblap fejlesztést. A marketing érdekli, a két közös vállalkozásban pedig azt mondta, hogy supervisori feladatokat lát el, ő felügyel, koordinál. Ahogy kivettem, Danié a kreatív rész, már régóta foglalkozik a főzéssel, de a hagymapucolás helyett a designra fókuszál. Besegített a Tantiban és a Costes Downtowban, a tálalást figyelte, ott tanulta meg az alapokat, de nem biztos, hogy visszamenne jövőre is segédnek, elvégre nem akar szakács lenni. A tálalás érdekli, a fine dining legjobb része, amit ki kell érdemelni.
“Ez nem csak a gasztronómiáról szól, ez művészet.”
És ha végigpörgetjük a cég Instagrámját, kiderül, hogy Dani nem a levegőbe beszél. Villámgyorsan kitanulta, hogy a Michelin-csillagos éttermek hogyan csinálják, hogyan lesz egy sima kerámiatányérból és pár csík uborkából műalkotás, ami a sokaknak még mindig inkább a reggeli maradékának tűnik. Az alapok megvannak, az önbizalom szintén, úgyhogy nem volt más hátra, vállalkozásba fogott. Meglátta a Magyarországon még viszonylag újnak és ismeretlennek számító fine diningban a lehetőséget. Ő vállalja a PR-t és ő a vezető séf.
Persze 16 évesen, egyedül nehéz lenne bármibe is belefogni, éppen ezért a szülői támogatás mellett Bence és Dani is elmentek a nyár elején dolgozni. Bence kicsiknek oktatott programozást, Dani pedig a családi cégben volt mindenes. A megkeresett pénzből a cégnek vásároltak be, többek között szereztek két monitort és egy babzsákot. Ahogy azt az ember San Franciscóban elképzeli, csak egy csocsóasztal hiányzott. Talán majd az első negyedév után.
Lehet mosolyogni, de mind a ketten fontosnak tartják, hogy a munkatársak jól érezzék magukat az irodában, ahova nem kell minden nap bejárni. Ha a főnökök kérik, akkor kötelező a megjelenés, de alapvetően Dani és Bence a szabad, kreatív munkatempóban hisznek, amihez nem kell mindig egy íróasztal. Egyre növekszenek, mindenkinek megvan a saját terepe, úgyhogy készen állnak az első megrendelőre.
“Fiatalok vagyunk, és meg merünk keresni helyeket.”
– Bence gond nélkül megcsinálja, amitől a legtöbb pályakezdő retteg. Idegen embereknek ír emaileket százasával, és telefonál. Dani hozzátette, hogy az a trükk, hogy nem félnek a visszautasítástól. 98 százalék nem válaszol, egy nemet mond, a maradék pedig behívja őket.
Akkor se lehetett a srácokat zavarba hozni, amikor rákérdeztem, hogy nem tartanak-e attól, hogy a cégek majd nem pár tizenévest fognak megbízni. Szerintük ugyanis ettől egyediek. Éppen a fiatalságukban van az erejük, hogy máshogy gondolkoznak, és annyira lelkesek, hogy még magántanulók is lennének, ha később bejön a Young Gastronomy, meglátják a cégek, hogy 16 évesen is lehet nagyot robbantani a fine diningban.
Ja, és ami talán a legfontosabb, mind a ketten itthon tervezik a jövőt. Olyan embereket gyűjtenek maguk köré, akik hasonlóan gondolkoznak, és máshogy képzelik el a délutánokat, mint a legtöbb osztálytársuk. Daninak és Bencének sem lesz gond, hogy ha szeptembertől kezdődik az iskola, és csak utána tudnak összegyűlni az irodában. Látszott, hogy az alapítók és a munkatársak komolyan veszik a céget, és úgy fognak hozzá az ötleteik megvalósításához, hogy azt bármelyik idősebb startup megirigyelné. Az egy dolog, hogy születésüktől kezdve a Facebookkal együtt nőttek fel, de nem ragadtak le a vlognál vagy az Instagramnál. Nem akarják kijárni a szamárlétrát, nem akarnak alkalmazottak lenni, nem látják semmi értelmét, hogy hosszú évekig másoknak dolgozzanak, ha most is belevághatnak. Rákérdeztem, hogy a tapasztalatszerzéssel mi a helyzet, de Bencéék azt mondták, hogy nem bánják, ha a saját kárukon tanulnak majd. Nem ciki a kudarc.
