Kultúra

A századforduló turistái még fizettek is azért, hogy spagettit evő olaszt lássanak

Vincze Miklós
Vincze Miklós

Kultúrák és cool túrák. 2017. 05. 23. 15:00

A legszegényebbek ennek a fura szokásnak köszönhetően jutottak minden nap melegételhez.
Korábban a témában:

Az olasz konyha csodái, így a pizza, vagy épp a tésztaételek a világ nagyvárosainak utcáin sétálva minden lépésnél elérhetőek, sőt, akár egy agglegénykonyhában is néhány percen belül elkészíthetünk egy jó spagettit.

A tizenkilencedik század végén persze még korántsem ez volt a helyzet, hiszen az olasz emigrációs hullám még csak ekkor kezdte el nyaldosni az Egyesült Államok keleti partjait, a különböző országok ételeinek nemzetközivé válása pedig még évtizedeken át váratott magára.

Míg mi, magyarok a főváros hirtelen világvárossá válásának örültünk, Nápolyban ennél jóval furcsább dolgok történtek: a dél-olasz város utcáit ekkor még utcai ételárusok és apró éttermek egész sora árasztotta el, a járókelők orrában pedig keveredett egymással a levesek, sütemények, omlettek, és tésztaételek illata.

Üres gyomorral nehéznek tűnhetett volna tehát a választás, a makaróniárusok viszont egy egyszerű trükknek köszönhetően uralták a mezőnyt:

a forró vízből frissen kiemelt tésztát – a XIX. század végéig minden tésztára a makaróni szót használták – azonnal az éhes férfiaknak és nőknek nyújtották át, ők pedig úgy habzsolni kezdtek, mintha nem lenne holnap.

A tészta rövid története

Egy egész sornyi, ma mindennaposnak számító élelmiszerhez hasonlóan is arab kereskedőknek köszönhetően jutott el Európába: először a XII. században bukkant fel Szicíliában, majd kezdte meg térhódítását az olasz csizma különböző területein is. Az olaszok a XIV. század derekáig villával, azt követően pedig egyszerűen csak kézzel fogyasztották.

Évszázadokon át csak a gazdagok ünnepi asztalán bukkant fel, az 1700-as évek viszont komoly változásokat hoztak: a makaróni filléres termékké vált (a hús, illetve zöldségek ára ugyanakkor az egekbe nőtt) , az utcákat pedig elárasztották az árusok ezrei.

Nápoly tökéletes fekvése – a tengeri szél kedvezett a durumlisztből készült tészta szárításának –, illetve az itt hozzáférhető minőségi alapanyagok miatt csakhamar a makarónifogyasztás fellegvárává vált, a legszegényebbek pedig megfeledkezhettek a jórészt káposztából, és az addig olcsó húsokból álló étrendjükről.

Furán hangzik, de az ekkor még csak utcai ételnek (vagy divatosan nevezzük csak street foodnak) számító tésztát puszta kézzel evő emberek Nápoly egyik legnagyobb turistamágnesének számítottak. Útikönyvek egész sora írt róluk, festmények, képeslapok, fotók, majd filmek örökítették meg őket.

Az árusok egy része még tésztaevő előadásokat is tartott, hogy ezzel is meghozza a kedvet a tőle való vásárláshoz.

Egy nápolyi pap és etnográfus, Andrea de Jorio 1832-ben kiadott útikönyvében írt a szokásról, kiemelve, hogy a makarónit lehetőség szerint két kézzel kell tömni a szájba, az adagok közt mindössze annyi szünetet tartva, míg az óriási falatok lecsúsznak az ember torkán.

A városba érkező külföldiek ezt ma, a XXI. században érthetetlen módon iszonyú szórakoztatónak találták, sőt, sokan aprópénzt dobtak az utcán üldögélő koldusoknak, hogy testközelből nézhessék végig, hogyan is eszi a tésztát egy igazi nápolyi.

Mindez nem jelentette persze azt, hogy a szegények hirtelen ugyanolyan jó minőségű ételhez jutottak, mint amiért néhány évvel korábban a gazdagok még óriási összegeket fizettek, hiszen az utcai pasta nem ritkán koszos volt, és savanyú – ez nem is meglepő, hiszen az apró standok nem épp a kitűnő higiénai viszonyaikról voltak híresek, de az ott felszolgált tésztákat készítésükkor nyugodt szívvel kirakták száradni a szőnyegek mellé, a poros utcára.

A helyzet mára természetesen újra óriásit változott: a XX. század első éveiben szép lassan eltűntek az utcai árusok, Mussolini az ország északi részére tolta át a durumliszt gyártását, az emberek pedig újra felismerték, hogy egy villa mégiscsak óriási segítséget nyújt a kulturált étkezésben.

Az Atlas Obscura nyomán, fotók: Library of Congress, Getty’s Open Content Program, Wikimedia Commons
vissza a címlapra

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.