Kultúra

Az elvágyódás és az életuntság formálja a magyar zenét

Tóth Richi
Tóth Richi

Na, ugye. 2016. 12. 25. 16:54

Szubjektív lista arról, hogy mit hallgattam idén. Vagyis nemcsak én, hanem azok is, akik körülöttem töltötték az évet. Soulpop, pszichedelikus rock, gothikus elektro. Az év magyar lemezei, 2016.
  • Fran Palermo – Razzle Dazzle

Izgalmas, új, eredeti, meghatározhatatlan. Ha egy zenekarról nem tudjuk rögtön eldönteni, hogy milyen zenét játszik, az a legtöbbször jót jelent. Sufnirock? Indie? Acid pop? A különféle számok úgy állnak össze egésszé az albumon, mint a káposztás tésztára egyszerre szórt bors és cukor. Működik. A Van Volviendo latinos szólamai pedig az év legjobb kísérlete.

  • Middlemist Red – Ripple Soul

Az MMR az egyik legnagyobb ígéret ma Magyarországon, a legtöbbször mucsai felhozatalban ma ők A Magyar Pszichedelikus Rock. A Supersonic Overdrive után a Ripple Soul sokkal instrumentálisabb, fájdalmasan hiányzik Nóvé Soma hangja, de kárpótol helyette a gitár riff deluxe.

  • The Kolin – Krixkrax

Kiherélte magát a magyar dög. A szintipop pápái 2008 után jelentkeztek új lemezzel, az akkori trash ciki lett nekik is, mert a trashnek van egy olyan hozománya, mint a rezsicsökkentésnek az állam csecseire való rácuppanás, hogy kevesen veszik komolyan azokat, akik művelik. Az új Kolin olyan, mintha egy fiatal művész először kerülne az Uffizi közelébe. Persze, volt neki kiállítása, a garázsban, mondták is a szomszédok, milyen jól csinálja. Ezért összeszedte a festőállványát és a vásznát, felhívja magára a figyelmet, elment a képtárba. Ott a képei senkit sem érdekeltek, de lehányta a da Vinci Angyali üdvözletét. A teremőrök szitkai közt menekült, de mindenki rajta röhögött. Nem tudott mit kezdeni magával a kétes hírű művész, elbújt a világ elől. Évekkel később tért vissza az Uffizibe, a Daedalonnak köszönhetően fegyelmezetten mosolyogta végig kiállításának megnyitóját. Minden hang a helyén, alig van megafon, a szövegek érettek és komplexek, a KRIXKRAX lemezről a Kaleidoscope-t úgy is hallgathatnánk, hogy azt hisszük, a Muse zenél épp. A Recycled közben meg az az érzésünk, hogy az M83 sem csinált jobbat, legfeljebb ugyanilyen jót a Lower Your Eyelids To Die With The Sun című számában.

  • The Luckies – The Luckies’ First Album

Egy éve még az Ivan & The Parazol előzenekara voltak, mára pedig a lemezükkel olyan Black Keys és Arctic Monkeys vonalat hoznak, hogy Vitáris Iván is belenyal a mikrofonba.

  • Ricsárdgír – The Dark Side of the Moon

“Amikor hallgattam, olyanok jutottak eszembe, hogy kicsit nyomasztó, néhol erőszakos, vagyis elég sok helyen az. Tényleg nem mondanám, hogy nagyon könnyű hallgatni, ugyanakkor az egyik legviccesebb dolog, amit valaha hallottam. Erősebb is az előzőhöz képest. Úgy változott nagyjából, mint Laci feje. A lemez is régen aranyos, vidám popzene volt, most pedig sötét, agresszív és kopasz”, mesélte a lemezről Deák Edina énekesnő.

*

Áll a cowboy a söntés pultjánál, egyszer csak előveszi a Coltját és lábon lövi magát. “Miért tetted?”, kérdezik tőle. “Pillanatnyilag jó ötletnek tűnt”, válaszolta. A balkáni viszonyokat idéző Ricsárdgír is valami hasonló érzést nyújt, ötlet szinten jók. Újszerű a közéleti, aktuális témák boncolgatása, de nem időtálló.

  • The Adolescens – Out of the Blue

Nyers, már-már koszos rock, egyszerre a ‘60-as, ‘70-es évekből és egyszerre 2016-ból. Az album egyik legjobb száma, az Enemies úgy kínálja fel magát a fülnek, ahogy a legmocskosabb örömlányok szokták. És úgy is kényezteti.

“Nem nagyon gondolkoztunk azon, hogy mennyire van a zenénknek felvevő piaca. Volt egy elképzelésünk, sok dalunk, ezeket pedig szépen egy albummá formáltuk, és ennyi. A nyers rock and roll szerintünk egyébként még mindig hiteles, mivel ezek a dalok valójában meztelen, lecsupaszított érzelmek sokaságai”, mondta a zenekar egy interjúban.

 

  • Csaknekedkislány – A férfi album

A Csaknekedkislány annyira menő zenekar, hogy ugyan nagylemezük 2015-ben jelent meg, a bemutatkozó, EP-vel is listára kerültek. A globalizálódó világban harminc évvel ezelőtti intellektuális underground rockzenét játszani olyan, mintha az Onyx nagyanyám kapros tökfőzelékét szolgálná fel. Pedig nagyanyám jól főzött. A Csaknekedkislány is olyan, mintha egy kifordított Kontroll Csoport játszana, Csáth Gézával a hátán.

  • Gézakékazég – Mint azok a fák

Nem vicc, a Gézakékazég idén már húsz éves, de kevesebbszer lehet őket látni, mint Habony Árpádot. Amíg Árpád a stratégiaalkotás miatt van a háttérben, addig Dömötör Gézáék azért, mert ők a zenecsinálásra koncentrálnak, nem arra, hogy az mindenáron el is jusson a rajongókhoz. Ez látszik is, örömzene ez, amin a zenekar végig jól szórakozik, csak hát az sem tetszik feltétlenül és állandóan a Barcelona szurkolóinak, ha Messi és Neymar szépen passzolgatnak egymással, a támadás meg nem halad előre.

  • Mary Popkids – All You Can Keep

A Nightdrive hozott ismertséget a zenekarnak, azóta a tömegigény kiszolgálói – a szó legjobb értelmében. Pörögtek, beutazták az egész országot, turnéztak mindenfelé, vitték az örömzenét, de belefáradtak. A lemezt beharangozó soulpop dal, a Wildcard már előre vetítette, hogy miről fog szólni a második korong, kicsit megállnak és körülnéznek. Mi is történt velük és a rajongókkal. Érezni, hogy megtalálták az új kihívást, a kérdés csak az, hogy mihez kezdenek vele.

  • Belau – The Odyssey

Sétál a hipszter az erdőben, majd egyszer csak elfárad, leheredik a fűbe, előveszi a luxy norvégmintás plédjét, kiteríti és megcsinálja az év legüdébb lemezét. A You and I pedig az év romantikus száma, minden szerelmes pár varrja az alkarjára. Az elvágyódás mindenek felettisége hatja át a sundowntempo (ahogy Kedves Péter fogalmazott, a lassú ütemek és a tengerparti naplementés hangulat miatt) dallamokat.

Az elvágyódás hatja át a lemezt, mindegy, hogy hová, csak el innen, egy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, békésebb helyre.

  • +1: EU Cannibal – Scum

Soerii & Poolek rajongó vagyok és számtalan koncertjükön is voltam, azt hittem, zeneileg és vizuálisan nem lehet újat mutatni nekem. De Berényi Bianka (akiről Ács Dani írta, hogy 8 évesen már bulizott, 15 évesen meg már rámondták, hogy kiégett) egy iPad-del olyan eredetiséget képvisel, amiért a legtöbben lovat elégítenének ki orálisan. Bónusz: gyűlöli az egész világot. Zenéjére hat ‘80-as, ‘90-es évek horrorjai, a norvég, német, amerikai death metal, gothikus zenekarok, a Gabber house, illetve az italo disco zenék.

Kiemelt kép: Besenyei Violetta, 24.hu

Kommentek

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.