Az 1969-ben alakult zseniális Monty Python*-csoportot alkotó Graham Chapmannek, John Cleese-nek, Eric Idle-nek, Terry Jones-nak és Michael Palinnek és Terry Gilliamnek a brit humor legnagyobb klasszikusait köszönhetjük: az összekötő animációkkal teli, 45 epizódból álló Monty Python* Repülő Cirkuszát, a Gyalog galoppot, a Brian életét, valamint Az élet értelmét.
Ezek közül a legvitatottabb egyértelműen a Brian élete, amely egy szegény, Jézussal egyidőben született fiú történetét meséli el, akit természetesen összetévesztenek a Messiással, majd különböző bizarr helyzetekbe keveredik, miközben élete egy sornyi ponton összecseng Jézuséval. Az 1979-ben bemutatott film egyszerre a kis baloldali csoportok, az emberi butaság, valamint a vallási fanatikusok kritikája, ami természetesen embertömegek nemtetszését váltotta ki. A nyolcvanas években több országban, így Norvégiában, Írországban, valamint egyes brit városokban is betiltották.
A csoport 1983 óta nem volt tartósan aktív, de ez persze nem jelentette azt, hogy azóta tétlenek. Graham Chapman 1989-ben bekövetkezett halála óta több alkalommal is összeálltak – a legutolsó, 2014-ben a londoni O2 Arenába tervezett műsorukra például 43 másodperc alatt keltek el a jegyek, így kilenc további előadást kellett beiktatniuk.
Több egykori tag egyedül is megpróbálta folytatni a Python-hagyományt: Eric Idle 2005-ben Spamalot néven három, sokszor egyszerűen csak a színházi Oscarként emlegetett Tony-díjat is bezsebelt Broadway-musicallé alakította a Gyalog galoppot, melyet azóta több, mint ezerötszáz alkalommal adtak elő világszerte. A nagy sikerre való tekintettel Idle egy újabb klasszikus Python-művet, a Brian életét adaptálta az arénák és színházak színpadára.
A magyarul vigyoratóriumként (eredetiben baroque’n’roll) kategorizált, Nem a Messiás – csak egy nagyon haszontalan fiú 2009-ben mutatkozott be, 2015. májusában pedig Magyarországra is eljutott, Arénában tartott premierjén pedig Eric Idle is fellépett.
A magyar nyelvre átültetett dalokat egy száztagú kórus és a nyolcvan fős Budafoki Dohnányi Zenekar támogatása mellett neves színészek és énekesek adták elő, így Heiter Melinda, Janza Kata, Homonnay Zsolt, Hajdú Steve, Pintér Dömötör, de természetesen Galla Miklós, a magyar Python-pápa is feltűnt a színen.
A produkciót még 2015 őszén és telén színpadra állították a legnagyobb magyar városokban, de
A sajtóanyagok elolvasása után, a kritikákat messziről kerülve, a musicalek iránti vaskos prekoncepciókkal csütörtök délután érkeztem meg a Dohnányi Zenekar próbatermébe, hogy a Nem a Messiást egyáltalán ismerve, de a Monty Python*-művekkel – így az előadás alapját adó Brian életével – évtizedes barátságot ápolva részt vehessek az utolsó próbák egyikén.
A zenei stílusok közt könnyedén ugráló vígoratórium (Galla szerint egyenesen vigyoratórium) egyértelműen Händel Messiásának paródiája, de ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy órákon át kifordított zsoltárok és ótestamentumi próféciák egész sorával történő vicceskedésnek leszünk szemtanúi, sőt, a Nem a Messiás egy tökéletes esti szórakozás, amely sikeresen adaptálja a színpadra a több, mint három évtizeddel ezelőtt született kultuszfilmet.
A történet természetesen követi a Brian élete történetívét, noha a komolyabb bonyodalmakig érezhetően hosszabb út vezet, mint a mozivásznon. A darabot Galla Miklós narrálja, de Ponciusz Pilátuszként és római katonaként is felbukkan majd, sőt, még a a Favágó dalt is előadja.
Sajnos nincs kövezési (pedig ez a laposhal még Jehovának is ízlene!) dal, hiszen helyette Brian máris a szabadságot akarja elnyerni népének:
A fókaorrokat majszoló Júdea Népe Fronthoz (Júdeai Nemzeti Fronthoz? A Júdeai Népfronthoz?) való csatlakozás dala is tökéletes, köszönhetően Heiter Melinda (Judith) és Pintér Dömötör (Reg) alakításának:
És persze a többiekének, hiszen szemmel láthatóan mindannyian élvezik:
Természetesen azt is megtudjuk, hogy mit tettek értünk a rómaiak:
Galla pedig gallantáltan fantasztikus Fikusz Kukisz bőlében is:
A produkció egyetlen nagyobb hátránya a keményvonalas Python-rajongók számára a magyarra átültetés lehet, hiszen az Always Look on the Bright Side of Life helyett kétségkívül elég fura, hogy “A felhők fölött az ég mindig kék”, de az ezen való lamentálás tényleg olyan végtelen vitát generálna, mint a szinkronos és feliratos filmeket kedvelők közti, vérre menő harc:
A műsorból nem maradhatott ki az eredetileg a Repülő Cirkusz egyik epizódjában elhangzott Favágó dal sem, ami Galla Miklósnak és a Holló Színháznak köszönhetően a kilencvenes évek eleje óta már itthon is hódít.
Verdikt
Ha Monty Python*-rajongó vagy, és számtalanszor láttad már a Brian életét, sőt, álmodból felébresztve is idézni tudsz belőle, akkor a válasz egyértelmű: ezt látnod kell. Nem vagy megbékélve a műfajjal? Én is így érkeztem meg a próbaterembe, de a művészek meggyőztek arról, hogy ennél a darabnál igenis volt értelme a musicallé alakításnak.
Ha nincs még vasárnap esti programod, és némi kultúrára vágysz, ez egyértelműen a legjobb választás: minimum két óra nevetés, több ponton autentikus Python-légkörrel, Fikusz Kukisszal és színvonalas alakításokkal, mindössze egy belvárosi kocsmák előtti, diszkréten iszogatós álldogálás áráért.
