Kultúra

“Mindenütt call girlök! Irtó kínos volt!”

Kövesdi Miklós Gábor
Kövesdi Miklós Gábor

humorista, műfordító. 2015. 11. 08. 16:28

I’m Sorry, I’ll Read That Again (Sajnálom, újra felolvasom)

„A rádiónak az a nagy-nagy előnye, hogy nincs annyi hibalehetőség a szöveg és az előadás között.”

John Cleese

John Cleese első munkáinak egyike, még a The Frost Report előtt indult. Ez volt egyben a leghosszabb ideig futó sorozat pályafutása során. 1965-től 1974-ig szerepelt a BBC rádió műsorán. Évekkel a Monty Python Repülőcirkusza előtt indult, és túl is élte azt.

Cleese éppen Amerikában volt, amikor elindult a sorozat a régi Cambridge Circusbeli barátokkal. Amikor John Cleese Angliába érkezett, tárt karokkal várták a műsorban a régi társak, Graham Chapman, Tim Brooke-Taylor, David Hatch, Jo Kendall és Bill Oddie, akik „foglalták neki a helyet” – Chapman később otthagyta a műsort.

Cleese eleinte élvezte a munkát, mert még nem volt elegendő gyakorlata a szereplésben. De hamarosan belefáradt, mert nem csinálhatták, amihez kedvük van, korlátok közé szorították őket. Túlságosan sokat építettek a régi ízlést tükröző szóviccekre és visszatérő karakterekre.

Eric Idle is közreműködött a műsorban, miután végzett Cambridge-ben. Ez volt az első írói munkája diploma után.

A sorozat gyakori szereplői voltak John és Mary, egy meglehetősen fura házaspár John Cleese és Jo Kendall alakításában.

John: Mindent tudok!

Mary: Rólam és Nigelről?

John: Akkor tévedtem. Azt hittem, Rupert az.

Mary: Igazad van, Rupert. Mindig elfelejtem a neveket.

John: Múlt pénteken az ágyamban volt, igazam van?

Mary: De honnan tudod?

John: Végig lökdösött…

A fekete humor sem állt távol tőlük, az alábbi pár sor óhatatlanul is a Monty Python nagy botrányt kavart Temetkezési vállalkozó szkeccsét juttatja eszünkbe:

Mary: Még valamit mondani akarok. Nem akarom, hogy anya tovább maradjon az előszobánkban…

John: De Mary…

Mary: Minden hiába. El kell temetned.

John: De még hasznát látjuk. Eteti a kutyákat.

Mary: Dehogy, hetek óta hozzá se nyúlnak.

 

Végre, itt  az 1948-as show (At Last the 1948 Show)

 

„Rájöttem, hogyha visszatérek az orvosi pályára, nem tudom befizetni az éves adómat, úgyhogy azóta is írok. Az adómat továbbra se tudom befizetni, így hát kénytelen vagyok tovább írni.”

Graham Chapman

David Frost felajánlotta John Cleesenek és Tim Brook-Taylornak, hogy készítse el saját műsorát az ITV kereskedelmi tévéhálózatnak. Magától értetődő volt, hogy Graham Chapmant, Cleese állandó szerzőtársát is beveszik harmadiknak, és rövid tanakodás után felkérték a már megjelenésében is komikus Marty Feldmant, csatlakozzon hozzájuk. Nem akarták, hogy a műsor túlságosan hasonlítson a Frost Reportra, ezért nem volt az adásoknak központi témája, hanem egymással össze nem függő jeleneteket mutattak be, amelyeket szándékosan gagyi konferansz kötött össze egy csinos, de buta lánytól, aki azt hiszi, hogy ez igazából az ő műsora.

Johnnal night clubokba mentünk, hogy megnézzük a táncos lányokat – emlékszik vissza Tim Brooke-Taylor. – Nagyon zavarban voltunk! Híre ment, hogy szereplőt keresünk egy műsorhoz. Nagyon feszengtünk… Mindenütt call-girlök! Irtó kínos volt!

A műsor ötödik szereplője a jelenetek között feltűnő Aimi MacDonald lett, aki a varieté műsorok csinos, de butácska szépségeit figurázta ki. Egyik visszatérő műsorszáma egy felhívás volt a „Tegyük a csodás Aimi MacDonaldet Gazdag Nővé Alapítvány” nevében, de Hamlet nagymonológjának szteppváltozata is a műsor emlékezetes pillanatai közé tartozik.

A cím voltaképp egy vicc a BBC munkatársairól. Végre, itt az 1948-as show, 1967-ben. Tizenkilenc évig hevert a polcon, amíg a tv vezetői azon morfondíroztak, bemutassák vagy sem.

Íme a Felvételi beszélgetés jelenet egy későbbi változata, a Monty Python Repülő Cirkuszából:

 

Graham Chapman és John Cleese esetében ez a műsor volt a Monty Python Repülő Cirkusza közvetlen elődje. Az a műsor, ahol lehetőségük nyílt kísérletezni, kipróbálni azokat az ötleteket és elképzeléseket, amiket később a Pythonban fejlesztettek tökélyre.

Amikor megkaptuk az első saját műsorunkat, megszabadulhattunk attól a sok nyűgtől. Korábban minden fél órás szórakoztató műsorba betettek a közepére egy dalt, vagy valamilyen táncot. Ez a varieté korszak öröksége volt.

A korai műsorok közül talán ez áll legközelebb a későbbi Monty Python stílushoz. Nem csoda, hogy számos motívum, poén, sőt, teljes jelenetek is visszaköszöntek később a Repülő Cirkuszban. A „Felvételi beszélgetés jelenet” különösen szép karriert futott be. Viszontláthattuk John Cleese önálló műsorában, a How To Irritate People-ben (lásd később), és a Monty Python Repülőcirkuszában is. Ebben egy állásinterjú során a vizsgáztató a legkülönbözőbb módokon alázza meg a jelöltet, majd kegyelemdöfésként a reménykedő delikvenssel közli: sajnos hetek óta betöltöttek minden helyet.

Ugyancsak szép pályafutást tudhat maga mögött a Top of the Form jelenet, amely a televíziós vetélkedőket parodizálta. A szkeccs sok változáson ment át, de szinte minden fontosabb Python előtti műsorban felbukkant. Kezdeti változata már a Cambridge Cirkuszban is szerepelt, a magyar közönség pedig a Holló Színház jóvoltából ismerhette meg „Csúcsforma” címen.

Csúcsforma:

Az 1948-as változat:

 

Az At Last the 1948 Show leghíresebb jelenetét azonban Marty Feldman ötletéből írta a négy úriember. Ez a Four Yorkshiremen (magyarul Régi szép idők) jelenet. A jelenetet a Monty Python csoport is színpadi műsorára tűzte, a Live at the Hollywood Bowlban (A Monty Python Amerikába megy) is látható, sőt, ezzel a jelenettel nyitották 2014-es jubileumi műsorukat is az O2 Arénában (Monty Python Live – Mostly; A Monty Python – többnyire – élőben )

Itt a Four Yorkshirmen rendhagyó változata látható az egyik Amnesty International gáláról. Itt a Monty Python fele – John Cleese, Michael Palin és Terry Jones –, valamint Rowan Atkinson adja elő a klasszikust.

Magyar változat:

Feltétlenül említést érdemel, hogy ebben a műsorban látható a híres Könyvesbolt (avagy Etelka,  a tapír) jelenet. Ezt később az Amnesty International egyik gálaműsorán John Cleese (akkor már ex-) feleségével, Connie Booth-szal is előadta:

Holló Színház:

 

Marty

David Frost és a tévé döntnökei eleinte nem akarták Marty Feldmant képernyőre engedni, rendhagyó külseje miatt. Marty Feldman azonban nem csak hogy jó volt a műsorban: akkora sikere lett, hogy később önálló sorozatot is kapott Marty címen – melyben íróként Michael Palin és Terry Jones is közreműködött – és több hollywoodi filmben is szerepelt. (John Cleese felidézte, hogy Graham Chapmannel nyolc forgatókönyvet adtak le a Marty második évadjához, amiből hatot a televízió elutasított. Ám Cleese mégse gondolja, hogy az írásokkal volt baj, miután az elutasított öt scriptből ötöt később a Monty Pythonnal megvalósítottak.)

Az At Last Show tehát egy ígéretes, ám tragikusan rövid karrier kezdetét jelentette. Marty Feldman 1982-ben a Sárgaszakáll (Yellowbeard) című Graham Chapman film utolsó forgatási napján hunyt el Mexikóban, mindössze 48 évesen.

A cikkírónak is lehetnek kedvencei. Számomra a sorozat egyik legemlékezetesebb pillanata az Angol nyelvlecke volt:

 

Tudta?

A hatvanas évek végén a BBC spórolási politikájának jegyében Az At Last the 1948 Show epizódjait letörölték, hogy a filmet újból felhasználhassák. Ám a svéd televíziónál előkerültek néhány adás kópiái. Az így újra felfedezett, „restaurált” változatot adták ki a közelmúltban DVD-n. Sajnos a tizenhárom adásból csupán öt maradt fent.

Az At Last Showban kapta első – jól lehet, néma vagy párszavas – szerepeit Eric Idle. Így ő az egyetlen a későbbi Monty Pythonból, aki közreműködött mindkét mérföldkőnek számító Python előzményben. A másikról, melynek címe A hiba nem az ön készülékében van (Do Not Adjust Your Set) a jövő héten olvashatnak.

 

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.