Milyen szerep várta volna a Jobbikban?

A díszzsidó szerepe. Kaptam is rá ajánlatot. A botrány kirobbanásakor megrémült a vezérkar. Aztán Vona Gábor találkozott tanácsadókkal, a Jobbikot támogató üzletemberekkel. Kínos tárgyalásra készült, de ők azt mondták, semmi baj, az üzlet az üzlet, sőt még jól is jön ez a zsidó. Van neki a holokausztot túlélő nagymamája? Remek! Auschwitz? Tökéletes! Ennél jobb kombináció nem létezik! Ha eztán bármikor rátok sütik, hogy antiszemiták vagytok, kiállítjátok Szegedi Csanádot, aki a holokauszttúlélő nagymamát emlegetve kikéri magának a vádat. Az első megalázó elnökségin azt követelte az egyik vezető, azonnal hirdessek sajtótájékoztatót, ahol – mint Pokorni, amikor kiderült az édesapja ügynökmúltja – sírva kérjek bocsánatot. Na de miért is? Mert a nagymamámat deportálták? Két frakcióülés csak azért lett összehívva, hogy mindenki jól kiüvölthesse magát. Volt, aki azzal állt mellém, hogy „tudjátok rólam, rendes antiszemita vagyok, mégis azt mondom, Csanádnak sokat köszönhetünk, ráadásul csak félzsidó”. Fura, hogy amikor már az ötödik frakciótársam zsidózott, azon kaptam magam, kezd rosszul esni, hogy úgy általában bántják az összes zsidót. Önképemmel szembekerülve az járt a fejemben, hogy, gyerekek, miért kell általánosítani. Az egyik pillanatban azon kaptam magam, hogy a barikád túloldalára keveredtem, hiszen én is ezt csináltam addig másokkal. Aztán persze előjött az is, biztosan kölökkorom óta tudom, hogy zsidó vagyok, sőt a zsidók építettek be a Jobbikba, én vagyok az egri várban Jumurdzsák gyereke. Persze olyanok estek nekem a leghangosabban, akik nagyban nekem köszönhették, hogy parlamenti képviselők lettek. Olyanok, akik fél évvel korábban még győzködtek, hogy induljak el Vona Gábor ellen az elnöki posztért, ami egyébként soha fel nem vetődött bennem. Akadtak persze, akik úgy okoskodtak, ne tegyük túl magasra a morális mércét, hiszen, ha Csanádnak távoznia kell a zsidósága miatt, akkor mi lesz, ha kiderül az én részegességem, a te pénzügyi visszaélésed, az ő cégtemetője, gyorshajtásai, lézerblokkolója. Mi van, ha elkapnak ittas vezetéssel? És ha füves cigivel a számban lefotóz valaki? Mindenkinek van vaj a füle mögött, csak szeretik a szentet játszani.

Találni jobbikos képviselőt, akinek cégtemetője van, aki sikkasztott, aki lézerblokkolót szereltetett az autójára, aki piásan vezet, aki füvezik?

Ezek közül pár már tőlem függetlenül is felszínre került. Nem rúgtam még bele nagyot a Jobbikba, és nem is érzem ezt feladatomnak, de meg tudom védeni magamat.

Jelezte ezt jobbikos ellenfeleinek?

Tudják maguktól is.

Igaz, hogy az egyik elnökségi tag viccesen fejbelövéssel fenyegette meg?

Ráadásul az a személy, akit a legjobb barátomnak tekintettem.

Szabó Gábor pártigazgató?

Mindegy a név. Vonával meg vele ballagtunk le a képviselői irodaház lépcsőjén, amikor így szólt: „Csanád, tudod, te annyira értékes, rendes, megbízható ember vagy, hogy bár most elég sok gondot okozol, meg fogjuk oldani a helyzetet. Mégis az lenne a legjobb, ha most fejbe lőnénk, és másnap tizennyolc évesen újjászületnél zsidómentesen.” Poénnak szánta, de nekem hihetetlenül fájt.

Tényleg Szabó a párt agya, lelke?

Okos, jó szervezőképességű, nagy munkabírású srác. Nélküle a Jobbik már nem létezne.

És Vona?

Gábor nagyon szeretne jó politikus lenni, megfelelni minél többeknek. Magyar viszonyok között ki is tud emelkedni, mert gyenge a mezőny. Érdekes személyiség, szerintem sokkal boldogabb lenne, ha nem áll politikusnak. Hozzáteszem, Magyarországnak is jobb lenne. A legtöbben azt gondolják a Jobbikban, hogy a radikális nacionalista politikával használnak a magyarságnak. Pont azok ártanak a legtöbbet, akik a leginkább szeretnének használni, ez egy nagyon karakteres paradoxona a nemzeti radikalizmusnak.

Szabó a barátja volt?

Igen, nagyon bíztam benne.

Mindketten jómódú családból származnak. Állítólag Szabó apja a Jobbik alapító szponzora.

Mi a szüleinktől függetlenül akartuk felépíteni a saját egzisztenciánkat, ami részben sikerült is. A Turulbolt közös volt, nappal együtt pakoltuk a pólókat, éjszaka áraztuk fel a dolgokat. Rengeteget beszélgettünk, napokat töltöttünk együtt, mélyen ismerjük egymást. A vezetőségből előtte fedtem fel először a zsidó származásomat, mindenről pontosan és idejében tudott.

Eleinte úgy tűnt, Vona Gábor is a szövetségese a krízisben, hiszen sajtótájékoztatón állt ki ön mellett. Aztán nyilvánosságra került egy 2010-es hangfelvétel, azt hallani rajta, hogy közli önnel egy Ambrus Zoltán nevű borsodi tanyatulajdonos, bizonyítéka van az ön zsidó származására, mire ön uniós titkári állást ajánl neki a remélt hallgatásért cserébe. Vona ezt vesztegetési kísérletnek minősítette, és kezdeményezte kizárását a pártból.

Az egy zéró bizonyító erővel rendelkező, manipulatív anyag – ezt az állításomat 2012 decemberében egy feljelentésre a Központi Nyomozó Főügyészség is alátámasztotta. Az összes ellenem felhozott vád kifulladt, már a zsidó származásomat kivéve. Hasonló hangfelvételekkel tele a padlás, ezt senki elő nem kaparta volna, ha maradok a Jobbikban. De amikor pedzegettem, hogy kilépek, sokakban felvetődött, mi van, ha a tudást, a rutint átviszem, mondjuk, a Fideszhez. Próbáltak hát rossz színben feltüntetni, hitelteleníteni, rám fogni, hogy elárultam a „nemzeti ügyet”, és egy „minden elvét feladó gerinctelen zsidó” vagyok. Azt nem értették, s nem értik ma sem, hogy bennem nincs bosszúvágy, nem akartam kívülről kicsinálni a pártot, csak ki akartam szállni a szélsőjobboldali világból, felismertem, nem vagyok és nem is akarok odavaló lenni. Kiszálltam, végül is a csúcson. Tudtam a kilépésem pillanatában, hogy ki fognak gúnyolni, a szélsőjobboldalon árulónak bélyegeznek, a legtöbben kárörvendenek majd rajtam. Mindeközben nem éreztem túl jól magam, de azt gondoltam, tessék, hadd nevessen, aki akar, én választottam ezt az utat. Egyedül azt nem gondoltam, hogy Köves Slomó rabbi személyében lesz olyan felelős zsidó vezető, aki segít elindulnom az új úton… Ön is biztos jót derült az esetemen.

Nem voltam szomorú.

Ezt el is vártam öntől.

Vonával végül kiegyezett.

Ki. Egerben, az Agria Park Frei-kávézójában találkoztunk.

Frei?

Lehet, hogy vicces, de ott. Vittem a kilépésemről írt közleményemet, Vona annyit kért tőlem, hogy ha már pár nappal korábban megvédett, ha velem együtt itta ki az ürüléket a biliből az elmúlt hetekben, vállalta a tagság haragját értem, most a hangfelvételre hivatkozva hadd szólítson fel ő a mandátumom visszaadására. Mert az erősítené az ő pozícióját. Beleegyeztem. Akkor már nem volt vesztenivalóm. Egyébként, ha akartam volna, maradhatok a pártban, hiszen az etikai bizottság minden egyes tagját jól ismertem. De nem akartam maradni. Pedig, ha valaki, hát én tudom, hogyan kell felépíteni egy pártot, egy politikust, és azt is tudom, hogyan lehetett volna visszakerülni a topba.

Az ambrusos magnófelvétel hogy volt?

Eredetileg nem magam miatt találkoztam vele, hanem, mert Borsod megyében a jelentős skinhead múltja miatt komoly hatása volt a jobbikosokra, és elégedetlenséget keltett az országos vezetéssel szemben. Bő két órán át tartott az ominózus találkozásunk. Pár percben említette a zsidó származásomat, én meg mondtam, hogy erről nekem nincs tudomásom, és részemről ez a téma le volt zárva. Azt gondoltam, hogy ez egy ócska blöff, legalább akkora, mint a Vona interneten elhíresült bármicvó meghívója.

Kínált Ambrusnak EU-s állást?

Láttam, hogy szörnyű körülmények között él egy elhagyott tanyán, szinte egy putriban a családjával, kisgyermekeivel, azt hittem, egzisztenciális segélykiáltásként teszi, amit tesz. Tényleg komolyan gondoltam, hogy segíteni kell az egykori bőrfejűeket. Felvetettem, ha ír egy tanulmányt, mondjuk, a magyar baromfi génmegőrzéséről, amivel egyébként valóban foglalkozik, akkor tudok rá forrást biztosítani a saját EP-s keretemből, teljesen legális módon. De semmit nem kértem cserébe.

A putriban élő Ambrus alkalmas lett volna ön mellé uniós titkárnak?

Nem volt ebben semmi újdonság. Novák Előd is dolgozott nálam több mint egymillióért az EU-ban, úgy, hogy ki sem kellett mozdulnia Budapestről, ráadásul az is törvényesen ment, hiszen lokális titkárként jelentettük be. Így volt ez Kürk Roland esetében is hosszú éveken át, akit sokan Novák mellett a kurucinfó másik szerkesztőjének tartanak.

Az is?

Erre meglesz a válasz, ha eljön az ideje.

Novák Elődnek mi volt az uniós feladata? Szintén baromfi?

Nyilván nem. Sajtófigyelés.

Figyelte a sajtót?

Jól megfigyelte… Igaz, naponta milliók figyelik úgy a sajtót, ahogy ő figyelte akkoriban.

Novák ma a Jobbik-frakció ökle. Mit gondol róla?

Sokszor olyan, mint akinek nem volt gyerekszobája, tele indulattal, szorongással. Gyakran kiborult rajta a vezérkar, mert lényegében végigtrollkodta az elnökségi üléseket, lehetetlen tőle dolgozni. Egyszer megmondtam neki őszintén egy miatta igencsak hosszúra sikerült vezetőségi ülés után, hogy figyelj, Előd, baromira elegem van abból, hogy azért járunk ide, hogy a pszichoterápiádat intézzük. Sajnos sokan félnek tőle a pártban, mert attól tartanak, hogy bárkit névtelenül lejárathat az egyesek szerint általa főszerkesztett kurucinfón.

Ön érti, miért működhet zavartalanul a kurucinfó?

Rejtély számomra is. Majdhogynem nyílt titok, kik csinálják, mégsem történik semmi. Eddig a legtöbb eredményt a Tett és Védelem Alapítvány érte el: perel elég sok antiszemitát, köztük a kurucot is.

Ön a pártból távozott, de brüsszeli mandátumát megtartotta. Sőt, sokak megdöbbenésére az EP-ben érzelemtől fűtötten felszólalt Izrael mellett. Ízléses a bocskais szélsőjobbtól egyetlen mozdulattal átszökellni a cionista rétorságig?

Ez számomra rendkívül összetett filozófiai és vallásjogi kérdés.

Előbb azt a szimpla kérdést válaszoljuk meg: ízléses?

Vitathatatlanul disszonánsnak tűnt, de a morális vonalvezetés, ami mellett azóta is haladok, ezt diktálta. Először is: a tsuvának, a zsidó valláshoz való visszatérésnek a bocsánatkérés mellett az a lényege, hogy jóvá kell tenni az általunk okozott kárt. Ebből kifolyólag nekem az Európai Parlamentben kellett helyrehozni azokat a hibákat, amelyeket ott követtem el. 2012 őszén és 2013 tavaszán elképesztőnek tűnt, hogy felszólalok Izrael mellett, de ma hiába akarnék, már nem vagyok képviselő. Akkor volt meg a lehetőség, amit megragadtam, mert tudtam, kevés van hátra a mandátumomból. Találkoztam még 2012 őszén egy brüsszeli vezető rabbival, majd az Európai Zsidó Parlament vezetőivel, kikértem a véleményüket, és biztattak, támogattak. Az lett volna a legkényelmesebb, ha csöndben kitöltöm a mandátumomat, felveszem a fizetésemet, de akkor ma nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel. Ráadásul egyre többekről tudtam meg, hogy hasonló cipőben járnak, mint én, és csak felnőttkorukban szereztek tudomást zsidó származásukról – nekik sem volt mindegy, milyen viselkedést tanúsítok. Ki oldott meg normálisan olyan élethelyzetet, amibe én kerültem? Jakab Péter miskolci jobbikos, aki zsidó létére, holokausztmártírokkal az ősei között tovább tolja a Jobbik szekerét? Vagy Imrédy Béla, aki zsidó származásának felszínre kerülésére úgy reagált, hogy csinált egy antiszemita fajvédő pártot?

„Nahát!”

Nahát?

Nincs meg?

Ez nincs.

Aznap, amikor Imrédyről kiderült, hogy fasiszta létére zsidó, este a kabaréban Békeffy László konferanszié kiállt a függöny elé, s csupán ennyit mondott: „Nahát.” 

Volt hasonló eset a közelmúltban is. Olvastam egy szkinhedről, aki öngyilkos lett a sokktól, hogy ő zsidó. Egy másik volt szkinhed ma Jeruzsálem ultraortodox negyedében él a feleségével, és csak a hitélettel foglalkozik. Vagyis elég hiányosak a receptek ilyen esetre. A szélsőjobbon ma is vannak bőven zsidó és cigány felmenővel rendelkezők, nekik is szerettem volna példát mutatni. Azonban lényegesebb hogy 2014 tavasza óta iskolákban tartok előadásokat. A történetemen keresztül rengeteg dolgot tudunk érinteni: rasszizmus, antiszemitizmus, zsidóság, Izrael, holokauszt, identitás, gyűlölet nélküli hazaszeretet. Szerintem az antiszemitizmussal kapcsolatban az a szélsőjobb legnagyobb előnye, hogy a zsidóság ma is tabu, és ezt a szélsőjobb jól tematizálja. Nem szabad átengedni! Ezért tartok előadásokat általános iskolákban, gimnáziumokban, egyetemeken, Miskolctól Salgótarjánon, Kecskeméten át a budapesti elit oktatási intézményekig.

Miért nem adta vissza azt az EP-mandátumot?

Oberlander Baruch rabbi azt mondta, amikor felvetettem a mandátumom visszaadásának a lehetőségét: ne tegyem, mert akkor egy másik jobbikos ül a helyemre. Tökéletesen igaza volt.

Demokratikus szavazáson a Jobbik szerezte azt a mandátumot önnek.

Ennél sokkal lényegesebbnek tartottam, hogy az EP-ben is jóvátegyem, amit addig ott hibáztam. Természetesen egzisztenciálisan is fontos volt számomra a mandátum megtartása.

Mit gondol a rovásos helységnévtáblákról? Van belőlük félezer szerte a Kárpát-medencében, köszönhetően annak, hogy ön 2010-ben mozgalmat indított felállításukra.

Nincs bennem rossz érzés a rovásírással kapcsolatban, sőt fontos kulturális hagyatéknak tartom mai napig. Nem bánnám, ha többen megismernék a rovásírást, azonban erre a helységnévtáblák alkalmatlanok.

Ön a Jobbik egyik megalkotója. Immár vallásos zsidóként bűnnek tartja ezt?

Az én perspektívámból nem az a valódi kérdés, hogy bűnös vagyok-e, hanem az, helyre tudom-e tenni, amit elrontottam. Nincs felesleges élettörténet. Nem véletlenül léptem be a Jobbikba fiatal felnőttként, és nem véletlenül derült ki rólam, hogy zsidó vagyok. E történet nélkül nem az lennék, aki ma vagyok, és sokkal kevesebb tapasztalati tudást adhatnék át az embereknek.

Ez jó. Senkinek semmi felelőssége semmiben. Rasszistának lenni bűn volt?

Nem azt mondtam, hogy nincs felelősségem. A feladatom jelen élethelyzetemben nem az önostorozás, hanem az, hogy rendezzem az emberekkel és az Istennel való elrontott viszonyomat.

A Szegedi-sztori világhírű lett, forgatott önnel mások mellett a BBC és az izraeli tévé. Sőt tart előadásokat külföldieknek.

Sokat. Tréfásan fogalmazva turisztikai desztináció lettem Magyarországon. Főleg mióta Izraelben lement rólam egy dokumentumfilm, ami ott az utóbbi tizenöt év egyik legnézettebb műsora lett. Izraelben nagyon sokan felismernek az utcán, biztatnak, gratulálnak.

A BBC-n is dobogós volt nézettségben egy önről készült anyag – többet hozott az a hazának, mint egy sokmilliárdos országimázskampány.

Remélem, ezt nem cinikusan jegyezte meg, mert tényleg szeretnék Magyarországnak használni, minden adandó lehetőségemmel. A BBC-n megjelent cikk nézettsége tényleg döbbenetes: Nick Thorp, a cikk szerzője üzente meg, hogy egyetlen nap alatt több mint egymillióan kattintottak rá!

Sztár lett.

Nem rám kíváncsiak az emberek, hanem a történetemre és a benne rejlő egyetemes érvényű tanulságra. Nem is szeretném minősíteni magamat sztár-nem sztár kategóriában. Várhatóan 2016 tavaszán mutatják be azt az angol-amerikai koprodukcióban készült másfél órás dokumentumfilmet, amit két éven keresztül forgattak rólam. Valószínűleg az lesz az angol címe, hogy Keep Quiet!, azaz Maradj csendben! Aztán: Réczei Tamás színházi rendezővel közösen könyvet írok, ami, reményeim szerint, szintén egy év múlva jelenik meg. Idén megyek még előadássorozatot tartani Dél-Afrikába, Kanadába, New Yorkba, Chicagóba és Nagy-Britanniába.

Pénzt kér értük?

A külföldi előadásokért kérek, de a befolyt összeget közvetlenül a Tett és Védelem Alapítványnak utalják, ami több magyarországi zsidó egyház által közösen létrehozott szervezet. Nekem fizetik az utazás költségét, a legtöbb esetben szállodai szobát sem kérek, elég, ha egy ottani családnál elhelyeznek.

Mennyit kóstál egy fellépés?

Nem tudom, nem én intézem… Tudomásom szerint változó.

Tudja, mikor lenne nagy bajban?

Na?

Ha holnap kiderülne: átverés ez az egész, nincsenek is zsidó felmenői.

Nem igazán fordulhat elő, elég alaposan utánajártam. De akkor se lenne semmi, a lényegen nem változtatna.

Olvasom a Wikipédián, hogy 2013-ban a festészet felé fordult.

Amit ön nyilván tud értékelni.

Miből gondolja?

Megvannak a rajzképességei.

Honnan veszi?

Talán Wikipédia.

Onnan aligha.

Akkor hallottam valahol, hogy régebben rajztanár volt.

Tényleg? Na, ez a nagyon tájékozott Wikipédia úgy mutatja be önt, hogy „Szegedi Csanád képzőművész, politikus, történész, EP-képviselő”. Ebben a sorrendben. Ön gépelte be a szócikket?

Egy hozzáértő munkatársamat kértem, hogy segítsen kiszűrni pár internetes marhaságot, amit alaptalanul terjesztenek rólam. Lehet, hogy ő írt bele a Wikipédia-oldalamba, ha ez egyáltalán lehetséges földi halandóknak, de én nem foglalkozom ilyesmivel, és nem is látom azt, hogy bármiféle jelentősége lenne.

Festőművésznek tartja magát?

Sem festőművésznek, sem ingatlanosnak nem tartom magam. Egyszerű srác vagyok, aki belekerült egy szinte példátlan életszituációba, amit próbál tisztességesen megoldani. Az utókor majd eldönti, jól teszem-e, amit teszek. Leginkább boldog apának, férjnek, családfőnek, büszke magyar zsidónak, patriótának definiálnám magam. A képzőművészetben látok némi perspektívát, mert a legtöbb esetben felér egy mély meditációval, amikor festhetek, alkothatok. Alapvetően művészcsaládból származom, apukám és a testvérem is művész, s úgy látszik, belém is szorult némi tehetség.

Tesó is népi fafarag?

Nem. Formatervező mérnök, nagyon szép, modern munkái vannak, de ő bútorokat, belső tereket, használati tárgyakat tervez.

Honnan jött a festés ötlete?

2013 őszén úgy éreztem, érzelmileg nem tudom olyan gyorsan feldolgozni az eseményeket, ahogy azok történnek velem. Időt akartam adni magamnak, feltöltődési lehetőséget a lelkemnek. Ki akartam adni a feszültséget, ehhez kerestem értelmes formát. A képzőművészet vált be, de magamnak csinálom, nem a nagyközönségnek. Az akkor még létező Facebook-oldalamra feltöltöttem pár képet, mert érdekelte sok ismerősömet, miket csinálok, amit aztán egy sajtóorgánum felkapott, megszellőztetett, uborkaszezon lehetett. Tényleg jól esik elvont, transzcendens dolgokkal foglalkozni. Megnyugtat. Van képem, amin Mózes hálát ad az egyiptomi kivonulás után, van, amin Jákob álmodik. Van egy, ami repülő madarat ábrázol, és madártávlatból, középen, nagyon piciben ott egy bárka.

Metafora?

Noénak azt ígérte az Örökkévaló, hogy soha többé nem pusztítja el az emberiséget özönvíz által, és újra szövetséget kötött vele, azzal a személlyel, akitől mindannyian származunk. Magyarul a Teremtő számára az egész emberiség, és benne minden lélek fontos.

Hány képe készült?

Ötven. Tán hatvan.

Nagyok?

Van hússzor-harminc-centis, és van sok képből összeálló többméteres, amire, ha az ember közelről néz rá, simán érdekes, ha messziről, akkor kivehető belőle egy szép szimbólum.

Milyen szimbólum?

Az egyiken például Dávid-csillag. De nincs meg minden sarka.