Gazdaság

Ismeretlen Budapest: a város legfurább kapuiért az Árpád hídig kell utaznunk

Vincze Miklós
Vincze Miklós

Kultúrák és cool túrák. 2017. 01. 14. 11:00

Denevér, majom, sárkány és pelikánszerű gólya – egy egész állatkertnyi állat gyűlt itt össze. Kérdés, hogy miért épp rájuk esett a választás.
Korábban a témában:

A hármas metró Árpád híd nevet viselő állomásán a felszínre érve nem épp a

“jé, de szép házak!”

mondat hagyhatja el a szánkat, hiszen az építésekor a XIII. kerületi Pártbizottság előadótermeként és művelődési házként szolgáló József Attila Színház (Tarján László és Vidos Zoltán, 1950), a kék Rendőrpalota (Finta József, 1997) és a Szakszervezetek Országos Tanácsának (SZOT) központjából a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság toronyházává vált magas épület (Dul Dezső, 1967-1973) sem tartozik épp a város legelismertebb épületei közé.

Nem kell azonban messzire mennünk, hogy igazi csodára találjunk, hiszen az egykor Erdőtelkekként ismert, a futóhomok megkötése miatt erdőkkel beültetett terület (egykor a fiatalok kedvenc randevűhelye) irodaházak, a szocializmus modern épületei és paneltömbök mellett egy csinos adagnyi századfordulós furcsaságot is tartogat.

A József Attila Színház jobb oldalánál futó Déryné közbe betérve ugyanis a szociális lakásépítés kezdeteinek szép példáját, a három utcára összesen négy kapuval nyíló (Angyalföldi út 36.-38.-Déryné köz 2.-Janicsár utca 4.) háromemeletes, 160 egyszobás lakással megtöltött tömbjét találhatjuk meg.

Az 1909-ben indult, a főváros akkori polgármesteréről elnevezett Bárczy-program öt év alatt nyolcezer lakás és kilencven iskola építését tűzte ki célul – ehelyett végül három ciklusban hatezer lakás, és néhány iskola készült el, az első világháború pedig késleltette a további építkezéseket.

A program harmadik ciklusában, 1912. szeptemberére elkészült, Szabó Gyula műszaki tanácsos által tervezett, 1927-ben villanyvilágítással is felszerelt négy kapus bérház első pillantásra semmiféle izgalmat nem tartogat, sőt, némi túlzással egyszerűen jellegtelennek tűnik, kapujaik (és a belső udvarra utcai művészek által festett margaréták) mellett mégsem lehet némi szemöldöktorna nélkül elmenni, hiszen

azokat a korban nem épp divatos állatok, így többek közt fura arcú denevérek és majmok őrzik.

Alkotójuk és a megszületésük mögött húzódó történet egyelőre ismeretlen, pedig tökéletes kérdés, hogy százöt évvel ezelőtt miért épp ezekre az állatokra esett a választás.

A fotók a szerző munkái.
vissza a címlapra

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.