Számomra a hegymászás egy sporttevékenységgel megtámogatott lelki élmény és önismereti játék. Belső világomat projektálom a hegyre, és ebben a belső világban kalandozom, nagyon szigorú szabályok szerint, így nem is hazudhatok sem magamnak, sem másoknak. Ha folyamatosan rosszul mérem fel az erőimet és lehetőségeimet, akkor egy váratlan vihar könnyen veszélybe sodorhatja az életemet. Ennyiben a hegymászás hasonló az üzleti élethez – legfeljebb az utóbbiban nem az életemmel kell fizetnem a vakmerőségemért.
Mennyibe kerül egy átlagos expedíciós hegymászás, és hogyan teremti elő a pénzt?
Klein Dávid
1975-ben született. 13 évesen ismerkedett meg a hegymászással. 1998-ig hazai hegymászó iskolákban, az Egyesült Államokban, a Magas Tátrában és az Alpokban csiszolta hegymászótudását, nyáron és télen, sziklán és jégfalakon. Magashegyi expedíciós hegymászókarrierjét 1998-ban kezdte el. Jelenleg az ELTE BTK filozófia szakának végzős hallgatója. Érden lakik egy mongol jurtában (nemezházban).
Hogyan zajlik a kapcsolatfelvétel a cégekkel?
Emlékeztet bármilyen más termék marketingjére, csak itt nagyobb a meglepetés, amikor megpróbálom eladni a terméket. Szétküldünk egy csomó levelet, utánkövetjük telefonon, megpróbáljuk elérni, hogy egy döntéshozóval személyesen tudjunk beszélni. Különböző szponzori csomagokat állítunk össze, a ruházaton való megjelenéstől a névadó szponzori címig. Vannak, akik technikai eszközökkel segítik a felkészülést.
Az hogyan zajlik?
Amilyen izgalmas a magashegyi hegymászás, olyan unalmas a felkészülés. A féléves időszak első felében megnövelem az izomtömegemet, a második felében pedig ehhez a tömeghez igazítom a keringésemet, légzésemet. A magashegyi hegymászó olyasmi, mint a hosszútávfutó, csak testesebb. A keringése és a légzése a hosszútávfutóéra emlékeztet, erős légzőizmokra és nagy vitálkapacitásra van szükség. A legfontosabb mérőszám a vér oxigénszállító képessége.
Többször megjárta a Mount Everestet, először 2001 őszén, a tibeti oldalon. Hogyan értesült a New York-i World Trade Center elleni terrortámadásról, és mit gondoltl akkor?
Éppen az alaptáborban voltunk Tibet közepén, egyedül, amikor egy barátom rádióján hallottuk a híreket. Először nem is értettük, mi történt. Az első reakcióm olyasféle volt, mint amikor arról hall az ember, hogy egy tankhajó elsüllyedt az óceán egy távoli pontján: nem tudtam eldönteni, hogy ez politikailag fontos hír-e vagy sem, mekkora a hordereje… Aztán amikor hallottuk, hogy a Pentagonba is belerepült egy gép, kicsit megijedtünk. A hétköznapokban ugye, rendszerint megmondják nekünk, hogy egy hírnek mekkora a súlya. Ez persze mindig esetleges: bár a tragédia tragédia marad, megítélése attól is függ, hogy melyik országban hal meg éppen sok ember. Aztán egy idő után kanonizáljuk az esemény helyét és funkcióját az életünkben. Számomra azért volt érdekes ez a helyzet, mert egy maroknyi európai ember Tibet közepén, ötezer méter magasan, teljesen izolált térben megpróbálta eldönteni, hogy mi a jelentősége ennek a hírnek.
Van egy könyvkiadó cége, az Edge 2000 Kft. Milyen kötetek kiadásával foglalkozik?
Édesapám és bátyám is tulajdonostársaim. Többnyire tematikus sorozatokat adunk ki. Pszichológiai és pedagógiai kiadványok mellett menedzserkönyveket, főként vezetéslélektannal, szervezetfejlesztéssel foglalkozókat jelentetünk meg.. A drogtörténet klasszikusait a Nemzeti Drogmegelőzési Intézettel karöltve adtuk ki. Jelentettünk meg tankönyveket, népszerű ismeretterjesztő szakkönyveket, regényt és mesekönyveket is.
Írt egy verses keleti mesekönyvet. Mi a véleménye a New Age mozgalomról?
Magát a spiritualizmust hiteles dolognak tartom, mert azt gondolom, hogy az élet elsősorban lelki és irracionális élményt jelent. Ugyanakkor a nyugati életrend – bár jómagam a nyugati gondolat, a nyugati kultúra nagy tisztelője vagyok – egyre inkább válságban van. Lassan kiszolgálóivá válunk az általunk létrehozott struktúráknak, s ez a szabadságunkat csorbítja. Nem véletlen, hogy óriási keletje van a silány, olcsó lelki tartalmakkal foglalkozó kiadványoknak, amelyek gyors, készen kapott válaszokat kínálnak valódi gondolatok nélkül.
Figyelemmel kíséri a magyarországi politikai eseményeket?
Persze, hiszen az én életemről is szó van. Ugyanakkor erős kritikával szemlélem magát a parlamentáris demokráciát – bár a nyugati ember valószínűleg nem tud ennél jobbat kitalálni. Ha tehetem, szavazni is mindig elmegyek.
