Gazdaság

Rendszerválasztó

admin
admin

1996. 01. 17. 00:00

Műszaki szempontok alapján döntött úgy a Matáv Rt., hogy a jövőben is a Siemens Telefongyár Kft.-től és az Ericsson Kft.-től vásárolja telefonközpontjait. A múlt héten zárult második rendszerválasztó tender hat évre szól. A bírálóbizottság döntése szerint az első három évben a digitális központok 55 százalékát a Siemens, 45 százalékát pedig az Ericsson szállíthatja. A tenderidőszak második felében verseny határozza majd meg, hogy melyik vállalat gyárthat többet megrendelőjének.

Az ősszel kiírt és a múlt héten befejeződött zártkörű pályázat – amelynek eredményhirdetését többször is prolongálták – vesztese a BHG Híradástechnikai Rt., amely – Straub Elek Matáv-vezér megfogalmazása szerint – nem tudott volna időben eleget tenni a megrendelő egyes speciális technikai kívánságainak. Kárpótlásul a BHG akár milliárdos nagyságrendű hálózatépítési, hálózatfejlesztési, karbantartási feladatokra kaphat megbízást a távközlési cégtől. (Korszerűsítésre és hálózatépítésre az idén várhatóan közel nyolcmilliárd forintot költ a Matáv.)

A BHG már az 1990-es első rendszerválasztó tender eredményhirdetéséről is vereséggel távozott. Akkoriban az ellenzéki képviselők interpelláció formájában és heves plenáris vitán firtatták a parlamentben, hogy a cégek kiválasztásánál miért nem érvényesítették az iparpolitikai szempontokat. A jelenlegi helyzetben, amikor már mindhárom cégnél kialakult a központok és a kapcsolástechnikai berendezések gyártása, a minden érdeket figyelembe vevő iparpolitikai szempontokat nehéz meghatározni. Az elmúlt öt évben egyenletesen fejlődő és megrendelésekkel ellátott Siemens-Ericsson párosnak nem okoz(hat)ott különösebb gondot, hogy a megrendelő extra kívánságainak eleget tudjon tenni. A folyamatosság, a Matáv-megrende-lésekkel kapcsolatos tapasztalatok most is segítettek a helytállásban.

A benyújtott pályázati anyagok vizsgálatánál a bírálóbizottság három fő szempontot vett figyelembe. Az értékelésnél a legnyomósabb, 60 százalékos “érv” az ár volt, a műszaki színvonal 34 százalékos aránnyal szerepelt, az úgynevezett projekt iránti elkötelezettség pedig legfeljebb 6 százalékot hozhatott. A legalacsonyabb árat a BHG kínálta, és ez a cég kapta a maximumot az elkötelezettségi kritérium elbírálásánál is, a Matáv műszaki különkívánságaira való felkészülésben azonban lemaradt versenytársaitól.

A győztesekkel az eredményhirdetést követő 30 napon belül köt szerződést a Matáv. A tenderidőszak első felében évente átlagosan 200 ezer új vonal bekapcsolásához szükséges központkapacitást szállítanak a cégek. Ez mintegy 4-5 milliárd forint értékű fejlesztést jelent. A központokat a Matáv az új, készülő szerződés értelmében 20-30 százalékkal olcsóbban kapja szállítóitól, mint a korábbi tenderidőszakban. A meglepően nagy “árengedmény” oka kettős: az első tendernél a Matáv nem tudta elég erőteljesen érvényesíteni saját érdekeit, ugyanakkor a piacon egyre élesebbé vált a verseny a kínálati oldalon is. Az első három év után a Siemensnek és az Ericssonnak újabb árajánlatot kell tennie. A kedvezőbb árat vállaló cég kaphatja azután a nagyobb, 55 százalékos piaci falatot a következő három évben.

A hálózatépítő

Fodor István 52 éves, villamosmérnök. A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett diplomával a zsebében, a hatvanas évek közepén a Posta Tervezőintézethez szegődik, ahol tíz évet tölt el. A mikrohullámú technológiára specializálódik. Valaki valamilyen hivatalos helyen felfedezi szakértelmét (máig nem jött a nyomára, ki lehetett az ajánlója), mert 1974-ben behívatják a külkereskedelmi minisztériumba, és közlik vele, hogy Dél-Jemenben várnak rá tanácsadói feladatok egy országos kommunikációs hálózat megteremtésében. Ezzel megkezdődnek karrierjének kalandos évei.

“Amikor megérkeztem Ádenbe, hamar világossá vált: ez több, mint amiről eredetileg szó volt. Megbízóim közölték, hogy egy évem van felmérni a helyzetet és kidolgozni a hálózat terveit, miközben én arra számítottam, hogy néhány hét múlva hazamehetek várandós feleségemhez” – emlékszik első tartós kiküldetésének kezdetére. A két hétből nem lett ugyan egy év, de eltartott több mint három hónapig, amíg a sivatagi országban (amely akkoriban még a modern kommunikáció minden formáját nélkülözte) a szükséges méréseket, helyszíni bejárásokat elvégezte, és azok alapján elkészíthette a hálózati terveket. A jemeniek megköszönték, de féltek, hogy munkája nem jelent elég alapot ahhoz, hogy azzal az ENSZ-hez forduljanak a létesítést lehetővé tévő segélyért. Így nyugati és japán szakértőket is megbíztak ugyanezen munkával. Mikor aztán másfél év múlva kiderült, hogy Fodor István számításai tökéletesen egyeztek a nemzetközi csapat által, modern eszközökkel, közel egy évig készített másik tanulmányban szereplővel, a fiatal magyar mérnök respektusa hatalmasat emelkedett. A hálózatot végül japánok építették meg, a jemeniek pedig tiszteletből elnevezték Fodor Networknek. Ma is így hívják.

Az arab világgal kezdett liezon aztán folytatódott. Ekkor azonban Fodor Istvánt már a Budavox külkereskedelmi vállalatnál találjuk, ahol fővállalkozó mérnök volt, s főleg az arab piacokon dolgozott. Legutoljára éppen Kuvaitban töltött négy évet, ahol nagyobb projekteket irányított. Az emírséget már átjárta az Öböl-háború előérzete, amikor 1990 áprilisában családjával együtt hazatért. A harcok csak a nyár végén robbantak ki.

Már ebben az évben megkereste a Műszertechnika Rt., amely vegyes vállalatot kíván talapítani az Ericssonnal. Az ajánlatot rövid mérlegelés után elfogadta, amit ma így indokol: “Több ajánlatom is volt akkoriban, nagy nemzetközi cégektől. Azért döntöttem az Ericsson mellett, mert már megszülettek azok a döntések, amelyekből világos lett, hogy ennek a cégnek komoly feladatai lesznek a hazai távközlés fejlesztésében. Másrészt pedig külföldön már dolgoztam ericssonosokkal, és tetszett, amit láttam.”

A cég azóta 100 százalékos svéd tulajdonba került, Fodor István pozíciója a magyar vállalat élén azonban egy percig sem került veszélybe. A szédületes piaci fejlődés igazolta, hogy a svédeknek megfelelő embert sikerült találniuk. “Minden óráját, percét élvezem annak az időnek, amit itt töltök. Még az elkövetkező évekre is rengeteg feladat van, így aligha unok bele. Egyébként is sokkal inkább feladat-, semmint karrierorientált ember vagyok, akinek legnagyobb ereje tán a helyi piac ismeretében rejlik” – mondja Fodor István. S ezzel arra is választ ad, hogy vannak-e nemzetközi karrierre vonatkozó ambíciói. Azt azért hozzáteszi: “Az irántam megnyilvánuló bizalmat a cég felső vezetésétől mindig érzem. S azt is tudom, hogy az Ericssonnál van egy vezetői rotáció. Megtörténhet, hogy egy szép napon valahol máshol kapok feladatot. De azt is tudom, hogy a kalandozásokból elég volt, s most úgy vélem, itthon tehetek a legtöbbet a munkaadómért, az országért, a beosz-tottaimért és tán magamért is.”

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Fotó: 24.hu/Fülöp Dániel Mátyás
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.