Igencsak nehéz annak a dolga, aki múltunkat nem írásos emlékek, hanem a földben megőrződött maradványok alapján kutatja. Az ember szíve szinte vérzik, amikor nagy beruházások előtti leletmentésekről olvas, ahol a szakembereknek napjai, hetei vannak évezredek leleteinek mentésére. Építkezni persze kell, de azért csak fáj, hogy ősi temetők, települések, családi tűzhelyek esnek áldozatul, viszik talajtakarónak valahová, vagy enyésznek el sitthalmok alatt.
Megmenteni, megismerni a múltat
A megoldás a tudományágak összefogása lehet, és a jó hír: Magyarországon is megvalósul egy 30 hónapos, európai szintű projekt keretében.
Az uniós Interreg-DTP pályázat ugyanis 2,5 millió eurót biztosít a vaskori, úgynevezett Hallstatt-kultúra emlékeinek felkutatására a klasszikus régészeti módszereket meghaladó eljárásokkal. Ausztria, Horvátország, Szlovénia, Szlovákia és Magyarország 11 intézménye vesz részt benne, hazánkat az ELTE képviseli.
Hogy pontosan miről is van szó, arról Czajlik Zoltánt, az ELTE BTK Régészettudományi Intézet Archeometriai és Régészetmódszertani Tanszékének vezetőjét kérdeztük.
A kora vaskor Európában
Maga a kora vaskor időben elég széles fogalom, a Hallstatt-kultúra emlékei 2450-2800 évesek, vagyis a Krisztus előtti VIII-V. századról beszélünk. Az ókor utolsó harmadában járunk, amikor keleten a fennmaradt írásbeli emlékekre alapozva nyelvekről, népekről, tudományról, műveltségről, államéletről beszélhetünk.
A Hallstatt-kultúrával a leletek hasonlósága köti össze a Kelet-Franciaországtól Északnyugat-Ausztriáig (Nyugati Hallstatt) és onnan a Dunáig (Keleti Hallstatt) terjedő területet.
Valójában tehát nem tudjuk, hogy az Európa jó részét az itteni írásbeliség elterjedése előtt lakó emberek egy nyelvet beszéltek-e, egy néphez tartoztak-e, mekkora és milyen közösségeket alkottak. Gondoljunk csak bele, 2700 év múlva egy régész talál egy-egy hasonló korú kólás üveget Amerika nyugati partjainál és a magyar Alföldön. Igaza van, ha ebből arra következtet, hogy hasonló kultúra, de a nép azonosságára ebből nem következtethet.
Bár ahogy a genetika fejlődik és egyre inkább összefog a régészettel, ebben is várható majd előrelépés – emeli ki Czajlik Zoltán, de hozzá is teszi: még a genetikai és nyelvi egység sem fedi egymást feltétlenül. Ezért beszélünk Hallstatt-kultúráról, és nem népről vagy népekről, politikai egységekről. Az elnevezés pedig egy osztrák településé, ahol a XIX. században először kerültek elő a jellemző leletek.
Halomsírok felkutatása
Visszatérve jelen témánkhoz, az uniós kutatás lényege, hogy nagy területen, úgynevezett nondestruktív, azaz “nem romboló” eljárással kutassák fel a Keleti Hallstatt kultúra emlékeit, egészen pontosan a “hallstatti emberek” emelte halomsírokat.
Hazánkban Százhalombatta térségében 123 ilyet ismerünk, de számos halom maradványait azonosítottuk Süttő környékén is. Egykoron markánsan kiemelkedtek környezetükből, mára azonban legtöbbjüknek a felszínen látható nyomuk nincs.
És itt jönnek a képbe a fent már említett módszerek, amelyek – ahogy írtuk – meghaladják a klasszikus régészet eszköztárát. Az egyik a repülőgépes felderítés, gyakorlatilag légifotók készítése. Topográfiailag hiába tűnik homogénnek egy terület, a növényzet pontosan megmutatja, hol bolygatták meg a földet valamikor a múltban. A halomsírokat övező árok rég betemetődött, de vonalában a talaj vízellátottsága és tápanyagtartalma is bővebb.
– magyarázza Czajlik Zoltán.
A légi felderítés után geofizikai mérés következik, ami a mágneses anomáliákat mutatja ki: a megbolygatott föld mágneses viszonyai is megváltoznak. Tűpontos módszer, gyakorlatilag átvilágítja a föld mélyét úgy, mint egy röntgenfelvétel a csonttörést.
Virtuális séta a vaskorban
A szakmai kihíváson túl a laikust nyilván az érdekli, mi lesz ennek az öt országot érintő, két és fél éves projektnek általa is “élvezhető” eredménye. Egyrészt az, hogy a vaskori leletek nem véletlenszerűen bukkannak majd fel, az ásatások nem kétes kimenetelű munkák vagy leletmentések lesznek. Látszani fog, hol érdemes, hol a legérdemesebb megbontani a földet.
Másrészt a halomsírok alkotta nekropoliszok logikusan nem önmagukban állnak, a közelben vaskori emberek települései vannak – ezek közül is újak bukkanhatnak elő még további kutatásokat ösztönözve.
Harmadrészt pedig – és “kívülállóként” talán ez a legizgalmasabb – a végére egy virtuális sétával járhatjuk be a Keleti Hallstatt-kultúra “állomásait”. Az egykori halmok helye, mérete, a sírok elhelyezkedése, a bevezető utak vonala mind-mind feltárulnak majd a képernyőkön.
