Egy friss felmérés szerint, ha Földünk lakossága a jelenlegi ütemben nő, 2053-ra eléri a tízmilliárd főt – most összesen 7,4 milliárdnyian vagyunk. De a népességnövekedés nem lesz egyenletes, egyes területek lakossága megduplázódik, míg máshol, így Európában is folyamatosan és rohamosan fogy. A részletek itt , számunkra most az a lényeg, hogy így vagy úgy, de kijön a matek: 37 év múlva 10 milliárd ember él majd a Földön.
Olyan lélektani határ ez, ami már gondolkodóba ejti az embert. Főleg, ha felidézzük az elmúlt évtizedekben sokat sulykolt előrejelzést: bolygónk végzetes mértékben túlnépesedik. Eljön a pillanat, amikor a Föld már képtelen lesz ellátni az emberek óriási tömegét, hatalmas népvándorlások indulnak, éhínség, járványok, háborúk tizedelik majd fajunkat, a civilizáció pusztulását vizionálhatjuk.
A lábunk nagyobb, mint a bolygónk
Sőt,már most, 7,4 milliárdan is bajban vagyunk, hiszen közel egymilliárd ember nem fér hozzá tiszta ivóvízhez. Induljunk az egyén szintjéről: az ökológiai lábnyom fogalmát azért vezették be, hogy mérhető legyen, adott technológia mellett egy-egy embernek mekkora földterületre van szüksége igényei kielégítéséhez. A részleteiről itt olvashat, a lényeg: egy ember életszínvonala fenntartásához mekkora föld- és vízterületet használ az élelem, a faanyag, az energia megtermelésére, a hulladék elhelyezésére és a személyes élettér megteremtésére, valamint az óceánok által lenyalni már nem képes szén-dioxid elnyelésére képes erdőterületet.
Ha ebből kivonjuk a számolt ökológiai lábnyomot, és az eredmény pozitív, akkor fenntartható módon élünk. Ha negatív, túlhasználjuk a természetet, ami egy idő után kimerül, és még annyit sem ad, amennyit most. Itt kiszámolhatja, hogy nagyságrendileg mekkora az ön mindennapjainak ökológiai lábnyoma.
Az ökológiai lábnyomot természetesen számolhatjuk egy-egy csoportra, cégre, országra, régióra, kontinensre és az egész emberiségre is. Utóbbi jelenleg 2,72 hektár, vagyis már most 1,6 Földre lenne szükségünk ahhoz, hogy fenntartható módon gazdálkodhassunk erőforrásainkkal. Igényeink folyamatosan nőnek, hiszen mindenki a legfejlettebb országok életszínvonalát akarja elérni. Ha mindenki luxemburgi lenne, kilenc Föld sem lenne elég, ha viszont Bangladesi színvonalon élne, körülbelül 24 milliárd ember is bőven megélne az egyetlen kék bolygónkon.
És egy utolsó játék a számokkal: 10 milliárd emberre fejenként 1,26 hektár jutna, ami kicsivel kevesebb, mint amelyből a mai afrikai életszínvonalat biztosíthatnánk bolygónk minden egyes lakosának. És hány Földre lenne szükségünk, ha ma minden ember úgy élne, mint:
Mindenképp változtatnunk kell
Újra a tények talajára állva a fentiekből világosan látszik, hogy a “túlnépesedés” nem csak az emberiség lélekszámától, hanem életmódjától is függ. És ettől nagyon kényes a kérdés. Senki, senkinek nem írhatja elő, hány gyereket vállaljon, miközben senkitől nem vehetjük el a fejlődés, a jobb élet lehetőségét sem – ezt már Zanin Éva, a WWF Magyarország munkatársa mondja a 24.hu-nak.
Hogy jobban érthető legyen: biokapacitásnak nevezzük a természet azon erőforrásait, amelyet adott időszakra – évre – a rendelkezésünkre tud bocsátani. Egységnyi mennyiség, ami évről-évre megújul, újratermelődik – a fenntartható út az lenne, ha csak ennyit, vagy kevesebbet használnánk.
Ám ahogy fent szó volt róla, az emberiség 1,6-szeresen használja túl a bolygó biokapacitását, vagyis kizsákmányolja, kimeríti az erőforrásokat. Az energiatermelés terén ez a fosszilis energiahordozók elégetését jelenti, a mezőgazdaságban a termőföldek túlhasználatát, erdőirtást, amivel újabb beültethető területeket nyerünk. Könnyedén belátható, hogy a rendszer egyszer összeomlik.
Az alma után megesszük a fát is
Idén augusztus 8-án jött el a túlfogyasztás világnapja, vagyis ekkorra éltük fel a 2016-ra rendelkezésre álló erőforrásokat, és ez a nap évről-évre közelít január 1-jéhez.
Mi a megoldás? A WWF tudományosan megalapozott álláspontja, hogy a világ rendelkezik azzal az innovációs tőkével, amellyel megoldható a jelenlegi népesség igényeihez való fenntartható igazodás. A világszervezet a szemléletformálásán túl jelenleg a vezető nagyvállalatokkal, kormányokkal folytat tárgyalásokat ennek érdekében.
Zanin Éva ezek mellett kiemeli, hogy mindenki hozzájárulhat a túlfogyasztás csökkentéséhez a hétköznapi döntései szintjén, hiszen a kínálatot a leghatékonyabban maga a kereslet szabályozza.
