Ahogy megérkeztünk a helyszínre, rögtön a T-Mobile Terasz felé indultunk, ahol a Kyoto Jazz Massive játszott volna, ha nem derül ki, hogy a program másfél órás csúszásban van. Állítólag azért, mert akkor még nem derült ki, hogy a Groove Armada egyáltalán nem fog jönni, és így akarták véka alá rejteni a késést. Örültünk, hogy hozzájutottunk plusz másfél órához, mert nagyon ki volt számolva az érkezés.
A Kyoto Jazz Massive-re ellátogató közönség extázisban táncolt a zenére, technikailag és zeneileg abszolút rendben volt a koncert, bár a hangosítás hagyott maga után némi kivetnivalót.
Az őket követő Zagar is hozta a formáját, bár igazából semmi különlegessel nem szolgált. Magyar és viszonylag gyakran fellépő előadóhoz képest azonban meglepően sokan voltak.
A csúszás miatt épp időben végeztünk ahhoz, hogy a Heineken színpad felé vegyük az irányt, ahol az Orbital testvérpár kezdte meg recsegős szettjét. Mókásan festettek már-már védjegyükké vált, lámpával felszerelt szemüvegükben bólogatva, de látszott, hogy élvezik, amit csinálnak. A hangosítás nagyon el volt találva, és a vizuál is különleges volt: panelekre vetített háromdimenziós hatású képekből állt.
Orbital (Fotó: Halupa Márton)
Érdekes volt, hogy a fellépők tulajdonképpen egy dobozban álltak, és bonyolult technikai kütyük vették őket körül. Közvetlenül mögöttük egy olyan felszerelés volt, amely a régi telefonközpontokban található kapcsolórendszerre emlékeztetett. Ahhoz képest, hogy alapvetően elég monoton technóról van szó, nem volt vészesen szeletelős, buta zene, bár nem volt különösebben kidolgozott. Az első háromnegyed óra volt a szett gyengébbik fele, és kicsit olyan érzésünk volt, mintha az egészből hiányzott volna valami. Többnyire a slágereiket játszották, mint az Omen vagy a The Box, így érthető volt, hogy a közönség révületbe esett, és láthatóan rengetegen voltak kíváncsiak a duóra.
A PestiEst sátorban az Orbital után már tartott az Anima Sound System, ami (ugyan nem láttunk el a színpadig) nem élő koncertnek tűnt. Óriási tömeg és hőség volt a sátorban, meglepő volt, hogy ennyi ember akar ilyen (szerintünk gyengécske) zenére bulizni. Bár lehet, hogy csak arról volt szó, hogy kint már elég hűvös volt, és mindenki melegedni akart. Az egész csak nyomokban emlékeztetett az Anima Sound Systemre, az egyetlen számunkra felismerhető dallam a Tekerj! túlelektronizált változata volt. Bár az is igaz, hogy nem töltöttünk el ott annyi időt, hogy biztosan ki lehessen mondani: csak árnyéka volt önmagának. Nekünk mindenesetre ez volt az érzésünk.
(Fotó: Végh László/FN)
A hirtelen beállt hideg miatt és talán mert a fesztiválkörünket megtéve semmi igazán, számunkra vonzó zenét nem hallottunk, kicsit leült a hangulat. Ezt egy csomó másik emberen is észrevettük. Mindenesetre erőgyűjtés után megindultunk a T-Mobile Terasz felé, ahol három percen belül már nem jutott eszünkbe a hideg, ugyanis Naughty Nora játszott, akiről ugyan még sosem hallottunk, de kifejezetten izgalmas szettet rakott össze. Számonként váltogatott az elektronikus műfajokon belül: egy breakbeat jellegű után egy kis minimal, azt követően house, dübörgős techno, egyszóval profi volt, Extraweltnek. Nem kellett a hangulat megteremtésével bajlódnia.
Extroweltről a legtöbb fellépővel ellentétben el lehetett mondani, hogy újat mutatott fel, ráadásul úgy volt meglepően pozitív élmény, hogy nála amúgy is magasak voltak az elvárások. Ugyan eljátszotta a slágereit is, de azokat kicsit átalakította, újraformázta. Olyan érzésünk volt, mintha már régóta tartana, és bosszankodtunk, hogy mindjárt vége, de valahogy (pozitív!!!) módon veszítettük el az időérzékünket, mert kiderült, hogy még a felénél sem jár.
(Fotó: Végh László/FN)
Az őt követő Wighnomy Brothers már nehezebben emészthető zenét játszott, gyakran használták a sziréna elemet, valamint a Nintendo játék betétjeire emlékeztető hangokat.
Utolsó lendületünkkel meg akartuk nézni az előző nap olyan óriási élményt nyújtó Fine Cut Bodiest az MR2-Mol színpadon, de korántsem volt annyira magával ragadó, mint pénteken, bár lehet hogy csak sokkal keményebb volt, és nem a mosolyogva tekergős kategória. Technikailag ez a szett is kifogástalan volt, csak nem a mi világunk, úgyhogy nem maradtunk.
Összességében érdekes volt, hogy akiktől sokat lehetett volna várni, nem különösebben voltak nagy számok, viszont általunk eddig ismeretlen fellépők kivételesen jó élményt adtak. Mindenesetre éjfélig az volt az érzésünk, hogy eddig ez a nap volt a fesztivál mélypontja, és ez talán igaz is, de azért a hajnali felhozatal sokat dobott az egészen.
