A kiállítás ékes bizonyítéka, hogy a humor mindenütt képes utat törni magának, még ott is, ahol létezését el nem tudjuk képzelni. Művészetkritikusok azt mondják, ez az utca művészete, mások azt: publiciti. A lényeg, hogy a közönséghez közel tudnak jutni.
És akárhogyan is, ez érték. Ilyennek mondható például Árvay László csirkesorozata, mint például az Ebédszünet és az Egérkomfort, vagy a La Fonten-sorozatai, Balog Anikó átlényegült hangszerei, szellemes kerámia halai, Bálint Zsombor különös Helye, Philippe Ménard röfikancsója vagy marhakorsója, Marie-Pierre Méhenstnél a Varázsfuvola madarászának billegései. Egy kis jókedv a hétköznapokban.
A Csók Galéria egyébként élen jár a kortárs művészek „foglalkoztatásában”, bemutatásában, rendszeresen ad számukra kiállítási lehetőséget, egyben megélhetésüket, publicitásukat is felkarolva. Különösen a kisplasztika és a festészet talált otthonra náluk, mert a Váci utca közönsége körében ezek népszerűek, keresettek.
