Elég kellemetlen helyzetbe került október elején Szájer József, amikor az Európai Ügyészség felállításáról szóló EP-szavazáson az Európai Néppárt alelnökeként csak mutatta a képviselőcsoportnak, hogy a frakció támogatja a jelentést, de ő maga végül nem nyomott gombot.
Szájer a szavazáshoz fűzött írásbeli indoklásában ezt így magyarázta:
Annak érdekében, hogy alelnöki tisztségemből fakadó kötelezettségem miatt ne kerüljek önellentmondásba, azokban az esetekben, amikor a név szerinti, gombnyomásos szavazások során a frakció másképpen szavaz, mint a magyar képviselők, akkor közvetlenül nem veszek részt a szavazásban. Vagyis nem nyomom meg a szavazógombot, de feltett kézzel jelzem a néppárti frakciónak a korábban közösen eldöntött szavazási álláspontot. Jelen esetben is így jártam el.
Magyarán ha a legbefolyásosabb EP-képviselőnk az ülésteremben van, de nem nyom gombot, az világosan jelzi, hogy olyan kérdésről szavaznak, amelyben a Fidesz és az európai pártcsaládja nem ért egyet egymással. Szájer ilyenkor inkább nem vállalja a véleményét, hogy ne kerüljön konfliktusba se az Európai Néppárttal (EPP), se a Fidesszel.
A leggyakoribb ütközési pont könnyen kitalálható: a migráció. Ezen túl a génmódosított élelmiszerek piacra dobása, a civil társadalom védelme és Törökország a neuralgikus pontok a Fidesz és az EPP kapcsolatában. Illetve van még egy, ami majdnem annyiszor vezet összetűzéshez, mint a migrációs kérdések:
Ami migrációról szól, azt élből elutasítja a Fidesz
Azzal valószínűleg minden magyar ember tisztában van, hogy Orbán Viktor évek óta harcol Brüsszellel a migráció miatt. A konfliktus odáig vezetett, hogy az Európai Bíróság elutasította a magyar keresetet a kvótaperben, miután Magyarország nem akarja befogadni azt az 1294 menekültet, akiket ide helyeznének át más országokból.
A kvóta elleni csata állomásai jelenleg nem érdekesek, csak abban a vonatkozásban, hogy ennek is köszönhetően vetődött fel, hogy kiraknák a Fideszt az EPP-ből. Végül ez nem történt meg, viszont a fideszes képviselők továbbra sem a frakciófegyelmet a migrációs szavazásokon. Akkor is elleneznek mindent, ha az EPP egyébként támogatja az adott javaslatot.
Így történt 2015 szeptemberében, amikor Svédországnak engedték meg, hogy ne kelljen átvennie menekülteket Olaszországtól és Görögországtól, mert a skandináv ország egyébként is célország. Egy nappal később egy közös uniós állásfoglalást szabotáltak volna, amelyben azt írják, hogy a migrációs krízis megoldását
szolidaritásra és a felelősség igazságos elosztására kell alapozni, és olyan holisztikus megközelítésre, amely figyelembe veszi a biztonságos és jogszerű migrációt, valamint az alapvető jogok és értékek maradéktalan tiszteletben tartását.
Emellett a külső határok védelmének fontosságát is hangsúlyozza a dokumentum és azt is leszögezi, hogy a bizottság operatív támogatást nyújt majd az olyan „frontvonalbeli” tagállamoknak, mint Görögország, Olaszország és Magyarország. Az Orbán-kormány viszont ebből nem kért, csak a számlát nyújtotta be később a kerítésért.
A menekültek munkaerő-piaci integrációjáról szóló jelentést élből leszavazták a fideszesek. A menekült és menedékkérő nők helyzetét javítani akaró intézkedéscsomagot szintén kigáncsolták volna sok néppártival ellentétben. Egyedül Pelczné Gáll Ildikó nyomott igent a fideszes képviselők közül erre a javaslatra, amelyben arra keresték a megoldást, hogy a menekülő nők és gyerekek hogyan tudnák elkerülni az életveszélyt Európa felé, miként lehetne őket megmenteni az emberkereskedőktől, és milyen pszichoszociális segítségre lenne szükségük.
Ezeken kívül még volt néhány hasonló szavazás, amikor Szájer József nem tudta összeegyeztetni fideszes és néppárti alelnöki mivoltát. Mindössze egy migrációval összefüggő kérdésben szavazott a Néppárttal együtt, szemben a fideszesekkel: 2016 októberében megszavazta a 2014-2020 közötti időszak pénzügyi keretének felülvizsgálatát, amire azért is volt szükség, mert az EU-nak nem volt elég pénze reagálni a menekültválságra.
Női egyenjogúság? Köszönjük, nem!
Míg az érthető a fideszesek részéről, hogy hadakoznak a Néppárttal migrációs kérdésekben, hiszen az Orbán-kormány már két éve ezzel kampányol Magyarországon, addig az nehezen megmagyarázható, hogy miért szavaznak az EPP-frakcióval szemben szinte minden női egyenjogúságot érintő szavazáson. Még akkor is, ha csak irányelvek elfogadásáról van szó, nem törvényekről.
A következő szavazásokon nyomtak nemet vagy tartózkodtak a fideszesek:
- a lányok oktatás révén történő érvényesülésének támogatása az unióban
- a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósítása
- az Európai Parlament munkájában a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése
- a nemek közötti egyenlőség és a nők jogainak erősítése a digitális korban
- az emberkereskedelem megelőzése, az ellene folytatott küzdelem és az áldozatok védelme
- a munka és a magánélet közötti egyensúly szempontjából kedvező munkaerő-piaci feltételek kialakítása
- a nemek közötti egyenlőség előmozdítása a mentális egészséggel kapcsolatos és klinikai kutatások terén
- jelentés a nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2014–2015
- jelentés a nemek közötti egyenlőség előmozdítására szánt uniós támogatásokról.
Tehát ugyanúgy elutasították a fideszes képviselők (kivéve a néha az EPP-vel szavazó Pelcznét és a nem szavazó Szájert) a munkaerő-piaci intézkedéseket, a női kvótát, mint az emberkereskedelem és a prostitúció elleni keményebb fellépést. Az pedig tényleg nehezen indokolható, hogy mi baj lehet azzal, ha olyan mentális egészséggel kapcsolatos kutatásokat támogatnak, amelyek külön figyelnek a nőkre.
Teljes mellszélességgel Erdogan mellett
Ha Törökországot elítélő nyilatkozatról kell szavazni, a fideszesek akkor is kiállnak Erdogan mellett, ellenkezve a Néppárttal. Két ilyen eset történt a közelmúltban, nem sokkal a 2016-os katonai puccskísérlet után.
Először a következő szöveg nem tetszett a fideszeseknek: az Európai Parlament
határozottan elítéli a Törökországban 2016 júliusában megkísérelt katonai puccs kudarca óta foganatosított aránytalan elnyomó intézkedéseket; hangsúlyozza töretlen elkötelezettségét amellett, hogy Törökország továbbra is erős szálakkal kötődjék az EU-hoz; felhívja azonban a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezdeményezzék a Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalások ideiglenes felfüggesztését.
Majd idén júliusra elkészült a török puccsról szóló jelentés, aminek a szavazásán ismét tartózkodtak a fideszes képviselők. Ebben elég keményen kiosztják Erdogant és kifejtik, hogy a halálbüntetés visszavezetésén gondolkozó török elnök biztosan nem vezeti az EU-ba az országát, ha ragaszkodik ehhez a tervéhez.
Orbán Viktor és Szijjártó Péter viszont sokkal barátságosabb hangot szokott megütni az illiberális demokráciát építő elnökkel, így nem csoda, hogy ezeken a szavazásokon sem a néppárti álláspont szerint szavaztak a Fidesz EP-képviselői.
Civilek helyett civileket elnyomó kormányok
A civil társadalom világszerte központi szerepet tölt be a demokrácia támogatásában, a hatalmi ágak szétválasztásának biztosításában és az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a jó kormányzás előmozdítása terén, különös tekintettel a korrupció és az erőszakos szélsőségesség elleni küzdelemre, és közvetlen hatást fejt ki az adott országok gazdasági és emberi fejlődésére, valamint környezeti fenntarthatóságára
– írják abban a civilekről szóló jelentésben, amelyet az EPP támogatott, a Fidesz-képviselők közül viszont csak Járóka Lívia és Kósa Ádám, a többiek tartózkodtak, Szájer pedig nem nyomott gombot.
A jelentés címében harmadik világbeli országokra utal, de nem nehéz felfedezni benne párhuzamokat a magyar civil törvénnyel, ami miatt szintén elővették az uniós szervek a magyar kormányt. Például:
a civil társadalmi szervezetek jogszerűen részesülhetnek külföldről érkező finanszírozásban, [mégis] „külföldi ügynöknek” minősíthetik és ezzel megbélyegzik őket, [ezzel] jelentősen növelik azokat a kockázatokat, amelyekkel szembe kell nézniük.
Ezen túl egy finom üzenetet is rejt a szöveg, amit szintén nem nehéz magára vennie a magyar kormánynak. Ugyanis a Szijjártó-korszakban a külpolitikai manőverezést inkább vezérli a gazdasági érdek, mint bármi más.
Óva intjük az EU-t és a tagállamokat attól, hogy a civil társadalom mozgásterének szűkítése és egyéb emberi jogi problémák tekintetében elnézően bánjanak azokkal az országokkal, amelyekkel az EU migrációs kérdésekben együttműködik; hangsúlyozzuk, hogy a civil társadalom mozgásterének szűkítése és az emberi jogok megsértése hozzájárulhatnak a kényszerű migrációhoz.
Tehát lényegében azt kellett volna kimondania a Néppárttal együtt a fideszeseknek, hogyha a magyar kormány elnyomó rezsimekkel üzletel (elsősorban Törökországról van itt szó, de jusson eszünkbe például Oroszország, Azerbajdzsán, Kazahsztán, ahol szintén gyakori a hivatalos magyar vendég mostanában), azzal áttételesen a migrációt segíti elő, ami ellen papíron harcol.
Szájer József mit tud tenni ilyenkor, mint hátradőlve nézni, ahogy frakciótársaival egyetemben ilyeneket szavaz meg az Európai Parlament.
Kiemelt kép: MTI/Beliczay László
