Vakvezető kutyák kíséretében tucatnyi érdeklődő gyűlt össze a Nemzeti Múzeumnál az Imagine Budapest Tapintható múlt címmel rendezett városnéző sétájára. A látássérülteknek szervezett program egyik szervezője, Káldi Emese az induláskor azt mondta, sokat gondolkodtak azon, mi az, amit meg tudnak mutatni a városból a látássérülteknek.
Nagy kihívást jelentett, hogy olyanoknak is tudjunk sétát szervezni, akik nem pont úgy használják a várost, mint a nagy többség.
Az Imagine Budapest rendhagyó eseménye az 1956-os forradalom józsefvárosi helyszíneit járja körül. Az első, látássérültek számára szervezett sétán részt vettek a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola látássérült tagjai és négylábú segítőik is. Berta László, a szervezet egyik munkatársa arról beszélt:
A kutyaiskola tagjai elmondásuk szerint voltak már korábban kutyás fürdésen a Balatonnál és a Velencei tónál, farkassimogatáson és vakvezető kutyás divatbemutatón is is. Ezt a programot is egy olyan lehetőségnek tekintik, amikor megismerhetik, megtapogathatják mindazt, amiről eddig nem tudtak.
A helyszínen voltak olyan olyan kutyák is, amiken még nem volt rajta az a hám, amely a vakokat segítő ebeken szokott. Berta László elmondta, a tanuló kutyák még nevelő családoknál vannak, ők szocializálják őket. A kölykök nevelői mindig látók, velük tanulják meg, milyen az utcán közlekedni vagy hogyan kell járművekre szállni.
Miután megszokják a családi közeget, átkerülnek a kiképzőikhez, ahol nagyjából egy évet töltenek el. Ott is a családdal együtt élnek, megtanulják, hogyan kell a különböző objektumokat megkerülni, vagy mi történik akkor, ha éppen felbontják az utat azon a szakaszon, ahol korábban megtanulták a közlekedést.
Nem a kutya dönti el, merre mennek, nem ő találja ki, hogy na, most menjünk a boltba.
Az állatok olyan utasításokat tanulnak meg, amelyek segítségével biztonságosan tudnak a gazdájukkal közlekedni, de a kiképzők a gazdával együtt tanulják meg például az útvonalat az iskolába vagy akár munkahelyre is. Miután a kutya levizsgázik, már önállóan vezetheti a gazdáját.
A séta a Nemzeti Múzeum elől indult, ahol a szervezők rántott levessel idézték fel az 50-es évek hangulatát. A Palotanegyed bebarangolásának központi eleme egy fiktív budapesti fiú akkori naplója volt, ebből minden egyes megállónál felolvastak egy részletet, kapcsolódva az adott helyszínhez. A Múzeum után a Magyar Rádió épülete következett, ahol az 56-os események egyik szimbólumát, a lyukas zászlót tapogathatták meg a résztvevők.
Egy bérház belső udvarán előkerült egy kisebb tank makettje is, majd egy Molotov-koktél készítéséhez szükséges eszközök jártak kézről kézre, miközben a jelenlevők megtudhatták, hogyan készült az a fegyver, amely akár naponta több tíz tankot is hatástalanított egykor.
Két állomás között a látássérült Noémi elmesélte, hogy öt hónapja járja a várost vakvezető kutyájával, már túl vannak a sikeres vizsgán is. Azt mondta, segítője már nagyon ügyesen boldogul az utcákon, viszont más vakvezető kutyák látványától még hamar izgalomba jön, így mindenképp hasznos számukra ez a program, hiszen szokja a hasonló kutyák jelenlétét.
Noémi korábban bottal közlekedett a városban, de úgy gondolja,
a kutya sokkal nagyobb szabadságot ad neki.
Minden nap Vácról jár be, amit szerinte bottal is meg lehetne tenni, de a kutyával sokkal gyorsabban megy minden. Hozzátette, nagy szerencséje van a négylábúval, gyorsan tanul, így megkönnyíti a mindennapjait.
Noémi élvezte a sétát, és rengeteg olyan dolgot megtudott, amit a történelemkönyvekből nem lett volna lehetősége.
A Kőfaragó utca elején a séta látássérült résztvevői megtapinthatták azokat a lövésnyomokat, amik hat évtized után is ott maradtak az egyik ház falán. A szervezők még egy bazaltkövet is átcipeltek a Palotanegyed utcáin, csakhogy a jelenlévők kezükbe vehessék azt, amiből egykor a város barikádjai épültek.
A séta utolsó állomása a Szent Rókus Kórház volt, itt kipróbálhatták a résztvevők, hogyan látták el az önkéntesek 1956-ban a rengeteg sérültet, sőt az érdeklődők nyomókötést is készíthettek.
A szervezők által készített napló utolsó fejezete azzal ért véget, hogy a szerző az ’56-os események hatására inkább elhagyja az országot, mert
jobban félt itt maradni, mint egy bizonytalan jövőtől.
Az Imagine Budapest Tapintható múlt című sétáján március 25-én és április 22-én még várják az érdeklődőket.
