Költői felütéssel kezdődik a police.hu-n közzétett Zsaru Magazin-riport, amely azt hivatott bizonyítani, hogy a déli határszakaszon a zord időjárás ellenére is megállják a helyüket a magyar rendőrök. Sőt a körülmények közel sem olyan rosszak, mint ahogy az a közösségi médiában elterjedt.
Itt van az ősz. A sárral, esővel, a ruha alá is bebújó széllel azért nem annyira szép, mint Petőfi versében. A magyar-szerb határszakaszt védő zsaruk figyelme azonban nem lankadhat.
Ehhez képest – a javuló körülmények hangsúlyozása mellett – szinte az összes egyenruhás megszólaló ilyen-olyan nehézségről számol be. Még az ezredesi rangban szolgáló vezetők is akarva-akaratlanul, egy-egy igen komoly hiányosságra hívják fel a figyelmet.
Zsúfoltság van, szar a kaja és ázik a ruha – no para
Kezdve Miskolczi Csanád Zoltánnál, aki a Készenléti Rendőrség Kelet-magyarországi Határrendészeti Igazgatóságának megbízott irányítója. Ő persze mondandójában igyekszik csökkenteni a problémák jelentőségét, ám szavai sokat elárulnak arról, valójában milyen körülmények között is vigyázzák a határt beosztottjai.
Például közli, hogy mára már kollégiumokban és kereskedelmi szálláshelyeken pihen az állomány, de:
A szegedi rendészeti szakközépiskolai kollégiumban olykor van ugyan némi zsúfoltság, de igyekszünk enyhíteni.
Az élelmezésről kiderül, hogy minden rendőr elegendő kalóriamennyiséget vihet be szervezetébe, sőt a laktóz- és gluténmentes étkezést is igyekszenek megoldani. Viszont:
A hideg, külső szolgálatra kivihető ételt persze nem lehet annyira variálni, mint a meleg étkezést, amire viszont még nem volt panasz.
Tehát a kinti kajára valószínűleg volt. De semmi aggodalom: Miskolczi ezredes szerint
ízlések és pofonok különbözőek.
A vezető közvetve azt is elismeri, hogy a határőröknek tulajdonképpen
A kedvenc mondatunk pedig az, ahol beszámol az új szervizút örömteli elkészültéről, majd mellesleg megemlíti, hogy
Persze lehetne több fedett magaslati figyelő, őrbódé, melegedősátor, mobil vécé, de valljuk be, utóbbi a közterületeken járőröző rendőröknek sem áll korlátlanul rendelkezésére.
Ez biztosan, vigasztalja a kollégákat az erdőszélen, akik úgy tűnik, nem nagyon mernek ellenkezni. Legalább is erre enged következtetni az ezredes úr alábbi, hátborzongató megállapítása:
Az a tapasztalatom, a panasz mindig csak utólag és nem a megfelelő fórumon jut el a parancsnokig.
De ez kit érdekel, mikor
a magyar rendőrség iskolapéldát mutat Európának, hogyan kell a törvényeket betartva megvédeni az uniós határokat
– fogalmaz Miskolczi.
A rendőrnők nem tudnak vécézni, de sebaj
Az ezredes után a mezei rendőrök (na jó, őrmesterek) is nyilatkoztak a határszolgálatról. Komolyan nehéz eldönteni, hogy amit mondanak, segélykiáltás vagy annak fitogtatása, hogy ők mennyire belevaló leányok/legények. Egyébként inkább tűnik az előbbinek.
Túri Frida szerint például csak az időjárás az ellenség, és a zsaruk nagyon várják már az új (vízálló – a szerk.) egyenruhákat. Kérdés, hogy akkor most azért vannak ott, hogy az esővel hadakozzanak vagy a migránsokkal? Mindegy is, ezen most ne akadjunk fent.
Túri őrmester mindenesetre tovább folytatja a “nem megfelelő fórumon” történő panaszkodást és a melegedőpontokat, illetve a tisztálkodási lehetőségeket hiányolja:
Sokan vagyunk nők a határon, bírjuk a strapát, ám nekünk nehezebb megoldani, ha könnyíteni kell magunkon. Kevés a mobil vécé, és szolgálat közben nem lehet elhagyni a felállítási zónát, ha valakire rájön az inger.
Csodálatos.
Krausz Petra törzsőrmester mosolyogva mutatja felszerelését, és megnyugtat mindenkit, hogy most figyelj:
Még szerencse. Ő amúgy azt állítja, a régi köpeny is jó a csapadék ellen.
…igaz, nem a legszebb, de ez nem is divatbemutató. Nem angolkisasszonyok vagyunk, hanem rendőrnők, ilyen körülmények közt is számíthatnak ránk.
És a fentieket olvasva őszintén, tiszta szívünkből köszönjük!
Azért a határ nem a pokol tornáca, vagy mégis?
A cikk szerint két szolgálat között a rendőröknek jól esik a pihenés. Van, aki szundít, olvas, tanul, valaki sportol és feszültséget old, és pihentet a közös játék is. Mindegyiküknek van lehetősége a regenerálódásra. A szervizút elkészültével pedig már nem kell kerülni a sártengert, és gyorsabb a váltás – írják. A helyi rendőrkapitányok szerint vannak, akik “hangulatos kis panzióban” kaptak helyet.
Aztán megint jön pár sor, ami mellett egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni. Galambos Zsolt őrnagyot, a Készenléti Rendőrség alosztályvezetőjét idézzük:
Hideg van hajnalban? Fel kell öltözni! Az egyenruha alatt elfér a meleg ruha, én még váltást is szoktam vinni magammal. Természetesen várjuk az új, vízhatlan felszerelést.
Azt vesszük észre.
És végül, de nem utolsó sorban következzen Torma Sándor ezredes, a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság Határrendészeti Szolgálatának megbízott vezetője:
Új sátrakat állíttatunk fel a honvédségtől beszerzett olajkályhákkal fűtve. Egyre több az oldalfallal védett figyelőhely is, a rendőrök már el is nevezték “buszmegállónak”, ennek fedezékében szakadó esőben is szemmel tartható a határszakasz.
Mutatjuk. Ez egy buszmegálló (nem is értjük, hogy merték kitenni):
Torma úgy gondolja, a vezetők feladata megfelelő körülményeket teremteni, hogy semmilyen kellemetlen tényező ne vonja el a szolgálatban lévők éberségét és motivációját.
Kemény idők ezek, embert próbálók, de a rendőreink jól vizsgáznak. Lehet, hogy aki előző nap bőrig ázott, kicsit morogva megy haza, ezzel vezetve le a feszültséget, de másnap megint ott van, s kipihenve jelentkezik a járőrözésre.
Szóval nem kell a hangulatot kelteni a Facebookon, nincs itt semmi látnivaló. És ha majd megérkeznek az új egyenruhák, talán a b*zdmegből is kevesebb lesz szolgálat után, baktatva a bázis felé.
