Belföld

Prieger: A kormánynak önmagától kéne megvédenie az országot

László Pál
László Pál

újságíró. 2016. 09. 28. 14:14

Konzervatív politikusaink mindenestül pogányok, most éppen a Teréz körúti robbanásból csinálják meg a “Reichstag felgyújtását”. De nem kell direkt politikai üzeneteket megfogalmaznunk, hogy szembemenjünk a hatalommal. Az istenhit is elég. Tudta? A magyar baloldalt a Fidesz-központból pénzelik. Interjú Prieger Zsolttal, az Anima Sound System vezetőjével.

Az Anima Sound System mindig erős üzenetekkel operált. Aztán – érzésem szerint – ez egyszer csak mintha megszűnt volna.

Szerintem meg nem szűnt meg. De egyébként meg bírom a beleerőszakolt, program nélküli zenéket is. Mit értesz üzeneten?

Mindig láttam magam előtt, hogy Prieger Zsolt mit gondol a világról, és ezzel vagy egyetértettem, vagy nem, de mindenképp markáns volt.

Igen, az aktuálpolitizálás valóban eltűnt, és átment egy szellemibb formába. A legutolsó lemezen, a Gravity and Grace-en már az istenkeresés a politikánk, ami egyrészről spirituális üzenet, de egyébként meg sokkal valóságosabb, mintsem, hogy melyik pártra szavazol.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás

Az istenhit, főleg, ha nem ostoba ezotériával és álmiszticizmussal van nyakon öntve, akkor legalább olyan kemény politizálás és művészi útkeresés, mint amikor politikai üzeneteket próbálsz átvinni, amire én nagyjából 10-15 évet simán rátettem. Akkor azt hittem, hogy a valóság csak kívülről változtatható meg, közben mindig belőled indul, ez meg nem más út, mint a spiritualizmusé. Bensőséges istenkapcsolatból tudsz csak igazán kísérletező és modern lenni, amikor alkotsz. Ez is egy üzenet, ha úgy tetszik.

De nem olyan direkt, mint korábban.

Pályánk elején egy akkor liberálisnak csúfolt üzenet volt az “üzenet”. Én azóta is imádok, talán még nyitottabban, talán még pozitívabban és derűsebben beszélgetni, eszmét cserélni, sőt, szeretek olyan emberekkel beszélgetni, akik nem azt gondolják a világról, amit én.

De a zenédbe, a lemezeidre már nem teszed fel?

A zenébe most éppen nem, de beleteszem az életem más részeibe. De lehet, hogy beleteszem a zenémbe is három hónap múlva, improvizálok, nem akarok semminek és senkinek megfelelni. Éveken keresztül azt gondoltam, hogy a spirituális mondandó nem párosulhat politikával. De éppen most olvastam egy nagyszerű bencés szerzetes, David Steindl-Rast egyik művét, aki azt mondja, hogy hívőnek lenni azt is jelenti, hogy teljes egészében a társadalom része vagy. Ezzel együtt olyan nincs is, hogy nincs véleményed a világról. Felelőtlen viselkedés, ha valaki a spiritualitás mögé bújik, és ezzel magyarázza a szótlanságát. Ráadásul, a kereszténység a legforradalmibb punkmozgalom, ami valaha létrejött. Ennél a zsidó alapokon létrejövő filozófiánál semmi sem radikálisabb,

Nietzsche vagy Marx csak pityogó kifestőkönyv-szerzők a Bibliához képest.

Akkor tulajdonképpen most is politizálsz, de aki kizárólag a zenekart követi, kevésbé látja?

Amikor írok vagy beszélgetek emberekkel, akkor nekem még mindig fontos az, hogy legyen közéleti feedbackje újra. Olyan közönyös és olyan bezárkózó, antiszociális, emberellenes és manipulatív politikai megnyilatkozásokat látok az elmúlt időszakból, amik arra késztetnek minden érzékeny embert, hogy a maga eszközeivel megnyilvánuljon. Mostanában több olyan írásom is volt, amiben a Bibliával ütöm ezt az álszent bandát.

Azért egy koncert csak több embert ér el.

Nem minden jó koncert szól sok embernek. De például a legújabb számunk, a Hasid House kicsit visszakanyarodás a Shalom-lemez korszakához, egyfajta zsidótechno népzenei elemekkel. Ha akarod, van politikai üzenete, ha nem akarod, akkor nincs. Ez a dal még véletlenül sem Izrael mellett lobbizik, hanem inkább egy zsidó lelkiségről szól, ami Európa és a mi gondolkodásunk, identitásunk alapja.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás

Az én identitásom zsidó-keresztény, mert a kereszténység nem működik zsidó alapok nélkül, és ez az igazán katolikus, vagyis egyetemes álláspont. Nagyon viccesnek és már-már kafkainak látom, hogy azok, akik önmagukat jobboldalinak, konzervatívnak gondolják, képesek nekimenni a pápai megnyilatkozásoknak.

Arra gondolsz például, amikor demens vénembernek aposztrofálta egy lovagkeresztes, jobboldali publicista Ferenc pápát?

Vannak olyan tradíciók, amik sokkal modernebbek, mint azt néhány politikus gondolja.

A mostani konzervatív politikusaink és ezek a publicisták mindenestül pogányok és nem keresztények.

A pápa nem mond napi politikai üzeneteket, de ha ebből az aspektusból vizsgálod, és mondjuk, odaadod egy politológusnak ezeket a szövegeket, akkor gyorsan kiderül, hogy mást se csinál, csak politizál.

Mi mást tenne, hiszen, az alapok elég régen le vannak fektetve egy viszonylag népszerű könyvben, és ritkán szokott rajtuk változtatni az egyház.

Azt mondom, az, hogy az emberek hogyan igazodjanak el a menekültkérdésben, vagy a politikai pártokhoz való viszonyukban, az életükben erkölcsileg, morálisan, az több ezer éve világos. Csak ezt a konzumidiotizmus, az egyre sekélyesebbé váló média, ami mindent fekáliával ken be, elfedi. Ugyanez a művész feladata is: ne alkudj meg, ne árulj bóvlit, ne vigyél kacatot az Isten házába, kötelességed megújulni, újjászületni, kísérletezni, irányt mutatni, s közben meg kell maradnod annak, aki valamikor gyermekkorodban voltál. Több ezer éve ugyanez a recept.

50 éves vagy. Van az a közhely, hogy amíg az ember fiatal, liberális, aztán baloldali és végül akármi van, konzervatív lesz, bár lehet, hogy a sorrend nem pont ez. Hol tartasz a sorban?

Most ott, amikor az egyik a másikba átér. Mindig ugyanaz voltam, a többi csak illúzió. Azt gondolom, hogy nyitott szellemű, szabadon gondolkodó, mélyen vallásos, ugyanakkor humánus, gazdasági kérdésekben pedig akár marxista egyszerre is lehet az ember.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás

Nem éppen ennek van „divatja” most.

Nincs. Most a szekértáborosdinak, a gyufásdobozba zárható, ostoba identifikációk alapján kategorizálható emberek és “zenék” divatja van. Úgy is mondhatom, hogy most igazodni kell a hatalomhoz, ennek van divatja. Én azt gondolom, hogy egy igazi alkotó ember pont szembemegy ezzel. De ehhez nem kell direkt politikai üzeneteket megfogalmazni. Ehhez elég egy hiteles attitűd, hogy azt mondod, én másként hiszek, mint a hivatalos “hívők”, hogy

én nem a Fekete György- vagy Kerényi Imre-féle értelemben gondolkodom a nemzeti tradícióról, hanem mondjuk, Kós Károly-felfogásban.

Vagy azt mondom, hogy tradicionalista úgy is lehetsz, mint Benedek Elek vagy Márton Áron, akik akkor mentek vissza az övéikhez, amikor Budapesten is lehetett volna „virtigliskedni”, de ők a kőkemény román ölelésbe mentek vissza küzdeni az övéikért. Nekem ők az igazi magyarok, a példaképeim.

Akkor örök lázadó maradsz? 10 éve, az akkori baloldali kormánytól sem vettél át kitüntetést, pedig adtak volna.

Nem vagyok lázadó, csak próbálok hű maradni önmagamhoz. És most sem venném át tőlük, s ha újra visszajönnének ők, akiknek szintén nem volt túl sok közük a liberalizmushoz se, meg a baloldalisághoz se, akkor sem mondanék mást.

Főleg, hogy szerintem a mai magyar baloldalt a Fidesz-központból pénzelik.

Nem lehet, hogy ennyire bénák és amatőrök. Viszont az is igaz, hogy ma sokkal elfogadóbb vagyok.

Vagyis?

Elfogadom a bénázáson kívül azt is, hogy lehet jót akarni rosszul.

Meg van mentve az október 2-i népszavazás.

Ez hogy jött ide? Ez a népszavazás totálisan anti-keresztény, anti-européer, ellentmond mindannak, ami Európa fundamentuma.

Meg akar védeni.

A kormánynak önmagától kéne megvédenie az országot. Ahogy ezt a kampányt az arcunkba tolják, az nem lehet sohasem szimpatikus. A menekültkérdésről lehet közéleti vitákat folytatni. Most voltam egy táborban, Erdélyben, Zeteváralján, találkoztam erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és délvidéki fiatalokkal, na, ők nem úgy gondolkodnak, mint ahogyan Magyarországon sok begyöpösödött ember. Ők gondolkodnak nemzetstratégiában, de ez egy nyitott, befogadó nemzetstratégia. És gyorsan hozzátenném, hogy eszement őrült, aki erőszakos cselekmények, szexuális bűnözés vagy rasszista támadások apropóján, nem nyúl a Btk.-hoz. Nem értem, hogy hol van az összefüggés az új hazát kereső, az ’56-os magyart arab vagy más képben eljátszó menekülő és egy bűnelkövető között. Aki bűnt követ el, azt el kell ítélni, legyen az akár politikus, vagy bárki. Ami itthon megy, az porhintés, velejéig romlott.

Most éppen a Teréz körúti robbanásból csinálják meg a szemünk előtt a “Reichstag felgyújtását”, máskor meg a terrortól védenek meg bennünket.

Elképesztő az egész, mintha közben a legjobb Laibach-lemez szólna üvöltve, az lenne a legjobb aláfestőzenéje ennek a komédiának.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás

Azt kéred, hogy lássak különbséget ember és ember között, de erre meg azt mondja, például Nagy Feró, hogy „amiről én nem tudom, mi, az rossz, attól persze, hogy félek”.

Nem hiszem, hogy Feró, akinek a zenéjén felnőttem, ezt komolyan gondolja. Volt egyszer egy olyan kezdeményezés, hogy az idegen szép.

Nem, az idegen egyáltalán nem szép, ezt üzenném liberális barátaimnak, de nem is ronda, ezt meg hallják meg a bezárkózó szélsőjobbosok.

Ez az az axióma, amiből ki kell indulni. Azért, mert valaki teszem azt, roma és bő szoknyában van és máshogyan beszél, még nem szép és nem szimpatikus alapból. Viszont ebből nem következik az, hogy aki más, az rossz, vagy félelmetes, vagy tartani kell tőle. Az ismeretlent meg kell ismerni, hogy ítéletet mondhassunk fölötte.

Nincs nekem erre időm, mondja egy átlag magyar.

Ezért van felelőssége a politikának!

Csak a politikának?

Az én felelősségvállalásom úgy hangzik, hogy az Anima Sound System kultúrák, stílusok, generációk, rasszok, nemek nagy olvasztótégelye. Ennél nincs egyértelműbb és korszerűbb üzenet. Ismerd meg a másik kultúráját, ne ítélkezz egyből, kommunikálj, cseréld ki a nézeteidet a másikkal, mert a félelemből még senki nem épített várat, viszont a másik megismeréséből gazdagodhatsz.

Most volt a második újrajátszó koncertetek, ahol a 20 éves Hungarian Astronaut című lemezeteket vettétek elő újra. Hirtelen nosztalgiázni támadt kedved?

Ez nem az én ötletem volt, hanem az A38-é. De valóban, bennem is motoszkáltak kételyek, amikor felkértek minket erre a koncertre. Ha valami nem paralel velem, akkor az leginkább valóban a nosztalgia, meg a múltba révedés. Mert ezek aztán tényleg nem én vagyok. De most, hogy elővettük ezt, és tavaly az akkor 20 éves Shalomot is, egy csomó impulzust kaptam ezektől a lemezektől. Megint közel került hozzám a népdalkincs, és az előbb említett Hasid House című új számunk népi, törzsi, rave-es hangulata pontosan reflektál a 20 évvel ezelőtti Hungarian Astronaut lemezre, úgyhogy nálam, nálunk minden mindennel összefügg.

Az elmúlt 23 évben elég sokszor változtak a tagok az Animában. Ezekkel a váltásokkal alakult a közönség milyensége is? Vagyis, aki a Shalommal és a Hungarian Astronauttal kezdett, az veled maradt, mondjuk, a Gypsy Soundclash vagy a Tedd a napfényt be a számba dalokra is?

Erre korábban egy radikális és provokatív választ is mondtam már: ennek a zenekarnak nem is volt és nem is lesz “közönsége”. Vannak néha ezrek, néha tízezrek, máskor százak, akik ezt érdeklődéssel figyelik, és van egy kor, amiben a zenekar hajója próbál navigálni. Hol a politikusságra, hol a társadalmi mondanivalóra, hol másra fogékonyak az emberek, ez változik 7-8 évente. Manapság meg leginkább csak a “kék az ég, zöld a fű”-re fogékonyak az emberek, ez meg érthető módon, nem annyira az én világom.

Nem akarsz gondolkodni egy koncerten?

Eléggé eltűntek azok az arcok, akik jóval mélyebb tartalmat kerestek a popkultúrában, és – tisztelet a kivételnek – inkább rekreációs műveletté vált az egész. Úgy képzeld ezt el, ahogy mondjuk, a techno a születésénél még fekete volt és politikus, most fehér lett és szórakoztatóipari. De szerintem egy alkotó, még oly talmi, még oly felszínes műfajban is, mint a popkultúra, az általad legelső kérdésfelvetéskor említett üzenetet mindenképpen belerakja a zenéjébe. Szóval a zenész nem akkor lesz jó zenész, ha igazodik a közönségéhez. De ez csak megállapítás, a közönségigényektől sem jobb, sem rosszabb nem lesz a kedvem. Igazából sosem érdekelt, de hálás vagyok persze minden pozitív visszajelzésért, ami ahhoz képest, hogy magamnak csináltam mindig, nagyszerű érzés. És visszajelzésből sokat kaptam mindig is.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás

De az csak adhat valamilyen keretet, hogy kinek akarsz szólni.

Nem termékeket állítok elő, ezért ha mondjuk, egy szólólemez jut eszembe, amin most dolgozom is, akkor simán el tudom képzelni azt country lemezként, vagy szimfonikus hangszerelésben mondjuk, Krzysztof Penderecki és Ligeti György modorában. De persze az is lehet, hogy nem lesz semmilyen szóló, hanem mind belefolyik a megint radikálisan megújuló Animába. Viszont most, hogy felkértek Térey János Margó fesztiválos fellépésére, hogy zenéljünk Németh Gergővel, az teljesen más, mert az egy alkalmazott műfaj, amiben tulajdonképpen gúzsba vagyunk kötve, mert tudom, hogy mi illik János költészetéhez. Októberben kísérleti szettel dj-zünk az Ultrahang Fesztiválon, utána meg a MÜPA-ban lépünk fel 25 év Anima-dalaival szimfonikus zenekarral. Szeretem ezt is, és azt is, nem érdekelnek a kategóriák és a műfajok sem. Mindben találok szépet. A zenében, az alkotásban a szabadságot szeretem.

Akkor ez a sok váltás is ezért van az Animában? Mikor lesz újabb tagcsere?

Rátapintottál, 2017 ismét egy ilyen, soksejtcserés támadást hoz majd.

Elválnak az útjaid a lányodtól, aki évek óta énekesnője a zenekarnak?

Apa és lánya külön utakra megy, és ez így helyes, mondhatnám, hogy irigylésre méltó helyzet.

Kinek a döntése volt?

Ez egy közös döntés. Szakmailag és apaként is, mert el kell engednem, neki kell megtapasztalnia az életet, az önálló munkát, nem helyes mindig apa védő szárnyai alatt lenni, én meg szeretnék kijönni ebből az aranyos, infantilis, gyermeki Animából és

komoly “felnőttzenét” fogok csinálni újra,

tele vagyok elszántsággal. Az új Anima-formáció első kalandja jövő februárban Indiában lesz, amit valószínűleg egy kelet-ázsiai turné, lemezmegjelenés és egyéb izgalmak követnek.

Kommentek

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.