Belföld

„Elindult a Fidesz a lejtőn, nekünk már csak szappanoznunk kell”

Tóth Richi
Tóth Richi

Na, ugye. 2016. 04. 28. 10:54

Szanyi Tibor bejelentkezett MSZP-elnöknek. Megint. Ő a csőbaloldali, azzal együtt, hogy tudja, a gladiátornak sincs sok esélye az arénában, aztán néha mégis győz. A kapitalizmust pedig intézményesített lopásnak tartja. Nagyinterjú.

Egyedül vagyunk, Tibor.

Dehogy vagyunk. Csuklóból négyen vagyunk, van választék.

És Szanyi Tibor egyedül van?

Abból a szempontból mindenképp, hogy reményeim szerint én fogok nyerni az MSZP elnökválasztásán, a végén egyedül maradok.

Mondjuk ehhez támogatókra is szükség van. 2012-ben nem sikerült nyernie, pedig ott nem négyen, csak ketten voltak.

Ez így van, de a jelentkezők száma annak is betudható, hogy most más helyzetben van a párt. 2012-ben nem volt nagy különbség a Mesterházy által vitt vonal és az általam javasolt között, ha összehasonlítjuk az akkori pályázatokat, ott nagyjából a helyzetértékelés stimmelt, sőt. Nemrég Mesterházy mutatott egy politikai helyzetértékelést, amit be is fogok emelni a pályázatomba.

Annak az embernek a dolgozatát, akitől négy éve kikapott?

Akkor is egyetértettünk abban, hogy mi a helyzet, és most is.

Mesterházy most nem indul. Netán a támogatója lenne?

Egyelőre még senki nem támogat senkit.

Dehogynem. Hallani, hogy Lendvai és Hiller köre beállt Molnár Gyula mögé.

Lendvai- és Hiller-kör nincs. Jelenleg ők ketten messzebb állnak egymástól politikailag, mint valaha.

De lehet, hogy mindketten Molnár mögött állnak.

Ebben nem vagyok biztos.

Én egy fokkal biztosabb lennék.

Lendvai valóban Molnár-párti, bár ez sem teljesen egyértelmű. Hiller viszont messze nincs még senkinek se a pártján.

Tóbiás meg újrázna, viszont két év alatt egy tapodtat sem haladt előre a párt.

Ennek az értékelése a kongresszus dolga. Nehezen tud mást mondani, mint hogy folytatni kívánja.

Inkumbencia. A hivatalban lévő előnye.

Így van, ez pole pozíció, sakk-matt. Ezzel nem tudsz mit csinálni.

A már említett Molnár Gyula is elszántnak tűnik, azonban korrupcióváddal büntetőeljárás folyt ellene, igaz, a végén felmentték. Ez viszont nem pole pozíció.

Ezt mindenkinek magának kell mérlegelnie.

Molnár Gyuláról mindenkinek ez jut az eszébe elsőre.

Most erre csak nyögni tudok.

Mégis potens kihívóként tekintenek rá párton belül.

Szerintem ezt mindhárom kihívóról el lehet mondani.

Harangozó Tamásról is?

Igen.

A politikai tapasztalat hiányában is?

Még bármi lehet. Mindenkinek van egy tuti tippje, hogy tuti Tóbiás vagy tuti Molnár, Harangozó meg Szanyi le vannak írva, ők nem játszanak, körülbelül ez most a médiában a felfogás. Bentről ez máshogy néz ki, nem mernék tuti tippeket mondani.

24.hu / Pál Anna Viktória

2012-ben azt mondta, azért indul el Mesterházy ellen, mert hisz a győzelemben. Most?

Akkor nyilvánvalóan csalódásnak éltem meg, hogy…

A kapott harminc százalékot?

Nem, a tényt, hogy nem én lettem a szocialista párt elnöke. Utólag átgondolva, az egy nagyon szép eredmény volt.

És akkor 2014-ben miért nem indult el?

Traumatikus időszak volt az, másfél vesztes választás után.

Melyik a fél?

Az EP-választás. Akkor kezdtem el európai parlamenti képviselőként dolgozni, bocs, de eszembe nem jutott elnöknek indulni.

Viszont Lamperth Mónika arról írt akkoriban, hogy volt egy alku Mesterházy és ön között, miszerint nem megy a megválasztott elnök ellenében, de megkapja a 2014-es EP-lista első helyét a szociknál.

Hallottam róla, de ez meglehetősen életszerűtlen. Az történt, hogy a listás ügyről 2013 októberében döntött az akkori kongresszus, erről én két héttel előtte beszéltem csak Mesterházyval. Igen, kacsintgattam az európai képviselőség felé, aminek az az alapja, hogy alapító elnöke vagyok az Európa-politikai Tagozatunknak. A lista összeállítói pedig tudtak erről. Előtte is kerestek, de akkor jól éreztem magam a bőrömben.

2014-ben nem?

Az akkor egy elgondolkodtató kihívás volt.

De akkor nem volt Mesterházy-Szanyi alku?

Semmi. Egyetlen alku volt, de az már csak 2014 elején. Egy vasárnapi ebéd után felhívott Attila, hogy hát akkor összefogás lesz.

Amire a válasz?

Hosszú, elnyújtott üvöltés, hogy neeeeeeeem. Attila mondta, hogy deeeeee. Megegyeztünk, hogy én nem fogok nyíltan szembemenni az összefogással, cserébe nem is kellett ezt a szót kiejtenem a számon.

Apa, kezdődik. Ez a programja. Mi kezdődik?

Egy új baloldaliság. De utálom a fogalmat, hogy valami újbaloldali, nekem pont jó az, ha valami baloldali. Abból a szempontból persze új, hogy jelen pillanatban nem érzem a Magyar Szocialista Pártot olyan mértékben baloldalinak, mint amennyire a neve és a múltja predesztinálná.

Mert az MSZP ma egy baloldali olvasztótégely, a neoliberális szárnytól a szociáldemokratákig.

Ez a baj.

De vannak ott azért csőbaloldali politikusok is.

Akkor legyek én a csőbaloldali.

És mi van a többiekkel? Ki kell dobni őket a pártból? Jobb belátásra bírni?

Nem. Az én programom arról szól, hogy ne ők legyenek meghatározó helyzetben.

Elhallgattatja őket?

Dehogy, egyszerűen csak meg kell győzni sok embert arról – alapvetően a választópolgárokat –, hogy az MSZP-nek baloldali fordulatra van szüksége. Ez megy most az alapszervezeteknél.

Hogy megy?

Azt látom, hogy kifejezetten jól, olyan ‘na végre’ típusú a fogadtatása.

A csőbaloldaliságnak?

Elfogadom becenévnek, de azért óvatosan a fogalmakkal.

De akkor mi ez?

Baloldaliság. Ha nagyon akarunk jelzőket, akkor modern, európai baloldaliság. A konkrét lényege az, hogy az MSZP politikai gondolkodását és mondanivalóját össze kell hangolni azokkal a mozgásokkal, amik a népen belül vannak. A nép párton kívüli szerveződése egészen bizonyosan az egészségügyben és az oktatásban csapódik ma le.

Egyik sem működik ma Magyarországon.

Máshol sem. Ez egy globális probléma. Amikor megpróbáltam világképet rakni az Apa, kezdődik-be, azzal kezdtem, hogy végignéztem két baloldali nagyágyú kampányát, Bernie Sandersét és Jeremy Corbynét. Kőkeményen arról beszélnek, hogy egészségügy, oktatás, egészségügy, oktatás. De az MSZP mellett úgy süvítettek el ezek a problémák, mintha nem is léteznének.

Vagyis?

Én csak annyit akarok, hogy legyen valami kohézió a párt hosszú távú gondolkodása, illetve a nép igényei között.

24.hu / Pál Anna Viktória

Ha már szóba került, a szocik közül többen is a magyar Jeremy Corbynként emlegették, amikor beszéltem velük. Hízelgő?

Szerintem ő az angol Szanyi.

De Corbynból soha nem lesz brit miniszterelnök.

Én sem akarok az lenni.

Brit miniszterelnök?

Az sem. De magyar sem. 2018-ban győzelemre akarom vinni az MSZP-t, de nem akarok kormányfő lenni.

Akkor ki lenne az?

Vannak nevek a fejemben, de teljesen mindegy, hogy mi van az én fejemben, amíg nem beszéltem velük.

Botka László?

Nem mondok neveket. Két név van a fejemben, az egyik egy belsős jelölt, a másik kívülről jönne, ennyi.

Tóth Bertalan?

A casting, a szépségverseny nem vezet jóra. Nem mondok neveket.

Az nem vezet, láttuk. Ha jó a műsor, a szurkolók vesznek jegyet, írja. A támogatók tartsák el a pártot?

Így van. Részint a tagság, részint a támogatók. De én ebben nem akarok olyan szégyenlős lenni, mint a többiek.

Álszent?

Az sem. Meg lehet és meg is kell találni azt a transzparens szituációt, amikor a pártok igenis tudnak az erkölcsi támogatáson túl anyagi támogatáshoz is jutni. Amikor oligarchák finanszíroznak pártokat, titokban, az tetűség. Támogatók kellenek.

De akkor most oligarchák tartják el az MSZP-t?

Nem. Azt mondtam, hogy oligarchák politikai pártokat finanszíroznak. Vagy bizonyos politikusokat.

A baloldalon?

Nem áll jól a szénánk. Van egy afrikai nyúl, süket is, vak is, de érzi a ragadozók közelségét. Én is így vagyok ezzel.

Rálátásom nincs, de érzem az oligarchák ólálkodását. A Fideszben ez máshogy megy. Ott élesen elkülönül, az ottani oligarchák, Garancsi, Vajna, Simicska, Mészáros, nem vesznek részt a pártpolitikában, de a hülye is látja, hogy masszívan viszik a pénzt. Nem csak saját maguknak, nyilvánvalóan az őket helyzetben hozó politikusoknak is. Ha valaki nekem azt akarja beadni, hogy Orbán Viktor barátai csak úgy gazdagodnak, miközben Orbán ebből egy petákot sem lát, arra finom szólva is azt mondom, hogy nem normális. Orbán javára zsebeznek.

Vérszagra gyűl az éji vad?

Frappáns. Van egy közgazdasági fogalom, income share, magyarul jövedelemeloszlás. Ez maga a kizsákmányolási ráta. Mekkora hányadot tud elvinni a tőketulajdonos, mekkorát tud magának kiharcolni a melós. Ez a meccs Nyugaton a melós javára áll, Keleten a tőketulajdonoséra. Ott 70-30, itt majdnem ugyanez, csak fordítva, plusz korrupció. Őrült nagy a konc, amire csak be kell jelentkezni, és politikai alkuk után lehet is belőle részesedni.

Mégis azt írja, tőlünk ne várjanak Orbánt győző primadonnát.

Hát ne is! Nekünk Orbánt nem egy darab jelölttel kell legyőzni, hanem az összes létező választókerületben. Még konkrétabban: szavazóköri felelősökben gondolkodom, az ő segítségükkel, ezerfőként lenne egy, aki helyben képben van mindennel.

Akik később elszámoltathatóak?

Szó szerint. Az vállaljon ilyet, aki a következményeket is képes viselni adott esetben.

Miért? Egy primadonna nem győzheti le Orbánt?

Nem, mert a mai médiahelyzetben ez képtelenség. Óriási a túlsúly.

De a politika ma már személyközpontú.

Én mást kínálok. A személyközpontúság kudarcot vallott.

24.hu / Pál Anna Viktória

Gyurcsány Ferenc már győzte le Orbán Viktort.

Milyen áron?

Milyen áron?

Szörnyű áron. 2006-ban elvesztettük a talajt.

Azóta sem találják.

A 2006-os választás óta nem. Akkor augusztusban volt egy rendkívüli frakcióülés, szeptember elsejével konvergenciaprogramot kellett lerakni az EU-nak. Gyurcsány pedig bejött a megszorítócsomaggal. Tombolva utasítottam vissza az egészet. Ezután darabra hullottak az önkormányzati lábaink is, a mai napig nem tudtunk ebből visszajönni, mert ha egy baloldali pártnak nincs szerves, személyes kapcsolata a néppel, nem fog tudni érvényesülni. Gyökérzetünket vesztettük 2006-ban.

Ha a személyes karriert nézzük, 2014-ben azt mondta, két ciklusra tervez az EP-ben.

Menet közben szoktak a terveken változtatni. Nem zárom ki a 2019-es indulást, bár most csak két évet látok magam előtt. Vállalom, hogy 2018-ban győzelemre vezetem a pártot.

Bele fogok dögleni, de vállalom.

A Fidesz játékszabályai szerint felépített pályán nyerhető 2018?

A 2014-es választások után az EBESZ kiállított egy bizonyítványt, abban a nyitó és a záró megállapítás az, hogy a magyar választások nem felelnek meg a demokratikus választásokról szóló koppenhágai egyezmény követelményeinek.

Mégsem történt semmi.

Moment! Kívülről senki sem fogja megdönteni Orbán rendszerét. A választások után rohangáltam fel s alá, ordítottam, hogy ezt így nem, de a tömegnyomás, az, hogy az összes többi vezető azzal jött, hogy hát igen, vesztettünk, eldöntötte a dolgot. Nem tudtam érvényesülni.

Meg kiment Brüsszelbe.

A választások napján már tudtam, hogy EP-listavezető leszek.

És 2018-ra változnának a választás feltételei?

Lehet változtatni, a törvényeken is. Hiányolom, hogy az ellenzéki pártok között nem volt konszenzus abban, hogy a választási törvény elfogadása után elmennek a strasbourgi bíróságig. Nem egy sikergyanús történet, de a nép felé lehetett volna azt közvetíteni, hogy keressük az igazunkat. De az is üzenet, ha belenyugszunk.

Akkor a 2018-as milyen választás is lesz?

Ugyanolyan. Nem demokratikus. A gladiátornak sincs sok esélye az arénában, aztán néha mégis győz. Ugyanis azokat, akik most a kisemmizett oldalon vannak, nagy számban lehet mobilizálni. Nem véletlenül a harmadik pontom az oktatás és az egészségügy mellett a gyermekszegénység. A gyermekjóléti ügyekkel pont a szegény rétegeket tudjuk megszólítani.

Ők a rejtőzködők? A párt nélküliek?

Akik azt sem tudják, merre van a szavazófülke. Akik adottságnak veszik, hogy van valamilyen hatalom fölöttük, de nekik így is, úgy is rossz. A kisemmizett tömegeket kell magunk mellé állítanunk.

De azért még ott van a Fidesz, akit le kell győzni.

Elindultak a lejtőn, nekünk már csak szappanoznunk kell, hogy jobban csússzanak. De ki tudja, milyen kommunikációs trükköt vetnek még be a szavazatszerzés érdekében.

Például egy kvótaellenes népszavazást.

Ez tipikusan az a terület, ami halál hidegen hagy, ugyanis ez egy gusztustalan, jogtalan kérdés. És gusztustalan, jogtalan kérdésre semmilyen válasz nem elfogadható.

EP-képviselőként, gondolom tudja, hogy a magyar népszavazás azért olyan nagy hatással nincs a brüsszeli döntéshozókra.

Ezért várom a Kúria május 3-i döntését, beadtam egy vaskos kifogást ezzel kapcsolatban. Az érvanyagom lényege az, hogy hibás abból kiindulni, miszerint a magyar országgyűlésé az utolsó szó. Az ugyanis az Európai Bíróságé a csatlakozásunk óta.

De van itt egy másik népszavazás is. Vagyis csak majdnem lett, a vasárnapi boltzárról. Vásárolt az első szabad vasárnapon?

Nem vásároltam, mert nem kellett. Ezzel együtt azt gondolom, hibáztunk.

Mármint az MSZP?

Igen.

Különutasság?

Azzal semmi bajom, ha nyitva vannak az üzletek. Azzal van bajom, hogy a párt, akarva-akaratlanul, de lényegében a munkásmozgalom első, és mindmáig legnagyobb vívmányát, a vasárnapi pihenőnapot támadta.

Nyakóék mégis a demokrácia, a jogállam sikeréről beszéltek, amikor a Fidesz visszakozott.

Álljon meg a menet! Ha demokratikusan megszavaznák a halálbüntetést, azzal sem értenék egyet. Ezzel sem. Az én érvem mindig is az volt, hogy a vasárnap pihenőnap, baloldali vívmányt pedig nem adunk föl, de…

De?

Természetesen mindenkinek joga van úgy szervezni az életét, ahogy azt jónak látja, ha valaki imád vasárnap dolgozni, hajrá. Viszont ezért dupla pénz jár. Szerintem ez csak pillanatnyi győzelem, aminek a hatása még egy-két hónapig tart, utána megszokják az emberek és arra fognak emlékezni, hogy a Fidesz nyitotta újra a boltokat, nem mi.

Vagyis az MSZP-nek ez sem hoz szavazatot.

Nem.

De az utóbbi pár évben mégiscsak a boltzár és előtte a fizetésemelés követelése volt az, amivel a szocik átugrották a hallgatás falát és beszéltek róluk.

Meg az állami alkalmazottak fizetési stopja. De ez sem népszavazás kérdése, holott én is egyetértek azzal, hogy maximalizálni kell az állami fizetéseket.

Ne legyen belőle referendum?

Nem érzem olyan kérdésnek. Akkor inkább az asztmagyógyszerek áráról kérdezzük meg a népet.

Egészségügyi rezsicsökkentés?

Szeretnék az egészségügyben egy olyan rendszert kialakítani, ahol bizonyos, népbetegségszintű, krónikus betegségcsoportok esetén legyen lehetőség arra, hogy az alapgyógyszerekből átalányban részesülnek azok, akik rászorulnak.

Mondjuk egy esetleges MSZP-elnöknek erre kevés ráhatása van.

De ezekről kellene konzultációt folytatni. Mert ezek még soha nem voltak a politikánk fókuszában.

Egy MSZP-elnöknek versenyeznie kell a Jobbikkal. Amire meg van ráhatása.

A szélsőségeknek normál, demokratikus körülmények között van egy, sajnos bántóan magas, de húsz százaléknál nem nagyobb mozgástere.

Ez egymillió szavazó ma.

Igen, ez a húsz százalék Magyarországon is megvan, de például Franciaországban is.

24.hu / Pál Anna Viktória

Most válaszút előtt állnak.

Vona felismerte, hogy ezzel a náci tempóval nem lehet további szavazatokat szerezni. Ha többet akar, középre kell húznia, ezt ő is tudja. Pillanatnyi állapot, hogy most fej-fej mellett vagyunk.

De versenytárs a Jobbik?

Nem, mégpedig azért nem, mert a Jobbik a mai változatában semmiképp nem tud kormányzati szereplő lenni. Mi igen.

Közben azért a baloldalon is akad egy-két párt még.

Ezek nem baloldali pártok, bár oda soroljuk őket. Elhiszem, hogy az alapokmányukban van a baloldaliságra valamiféle utalás, de a tényleges politikájuk nem ezt mutatja.

Összefogás?

Értelmezhetetlen.

Mert?

Kétszeresen is elbukott. Teoretikusan: egy MSZP-s tizenöt százalék és egy DK-s öt százalék csak papíron húsz. A valóságban ez lehet tizenhárom is, a két tábor közti ellentét miatt. Helyi szintű összefogásról lehet szó ugyanakkor, országosról azonban nem.

Egy interjúban azt mondta, 2012-ben az amerikai tanácsadó, Matt Browne nógatta, induljon el, It’s your turn, now or never, vagyis: ez a te időd, most, vagy soha. Idén ki?

Nagyképűen mondjuk azt, Matt Browne-nak akkor nem volt igaza. Most van igaza. It’s my turn. 2012-ben olyan nagy volt ugyanis az MSZP balliberális fertőzöttsége, hogy Matt Browne már akkor azt akarta, nekem baloldaliként kell elindulnom és változást hoznom. Négy évet tévedett.

Mondjuk nem a legegyszerűbb dolog elvezetni egy ilyen széthúzó pártot.

Én azzal az igénnyel lépek fel, hogy – bár nagyon szeretem a demokráciát, meg a fékek és ellensúlyok rendszerét – két évig megmondom, mi az irány és lesz szíves mindenki engem követni. Nem akarom békekompromisszumok tömkelegét.

Nem tartana ebben az esetben pártszakadástól?

Két évig még a legnagyobb ellenzők is be tudják fogni a szájukat. Én is hányszor megtettem a közösség miatt.

Szanyi Tibor kommunista?

Hát ezt így azért nem.

Hát akkor mi?

Azt vállalom, hogy a gazdasági nacionálém erős marxista alapokon nyugszik. De ezzel nem mondtam semmi szitokszót.

A kapitalizmust meg intézményesített lopásnak tartom. Vállalom.

Mi van, ha kettő vesztes választás lesz mögötte?

Nem fogom vereségként megélni, ha nem leszek elnök, ugyanakkor első körös győzelemre törekszem. Június 25-én, szombaton lesz a kongresszus, vasárnap, ha nem nyerek, akkor lesz időm átgondolni, hogyan tovább.

Most komolyan, van esélye?

Nemrég kezdtük csak a kampányt, de érzem, hogy hozható. Az eddigi visszajelzések biztatóak.

EP-képviselőként lehet csinálni az MSZP elnöklését?

Ebből a szempontból az európai képviselő semmiben sem különbözik az itthonitól.

Csak a földrajz.

Brüsszelből előbb szoktam Budapestre érni, mint mondjuk Budapestről Békéscsabára.

Az egyik legaktívabb EP-képviselő ma.

Na bumm, majd nem leszek.

Kommentek

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.