1931. szeptemberében olyan erős orkán pusztított a Balatonon, ami az ottani vízirepülő iskola gépeiben is kárt tett – írja a portál. Ekkor merült fel, hogy megfigyelőállomást és viharjelző rendszert telepítsenek a „magyar tengerhez”, ami az értékek megóvása mellett idegenforgalmi szempontból is szükséges lépés volt.
Először szirénákat telepítettek, a mólókra pedig jelzőkosarakat helyeztek – ha ezeket felhúzták, akkor lehetett tudni, hogy jön a rossz idő. Rakétákat is fellőttek ilyenkor. Budapestről érkezett a figyelmeztetés Siófokra, onnan pedig Balatonfüredre és Balatonboglárra továbbították. A viharriasztási rendszer 1934-től működött folyamatosan.
1943 és 1951 között szünetelt a szolgáltatás, ezekben az években a viharok miatti halálos áldozatok száma meghaladta a negyven főt évente. 1950 májusában egy nagyobb tragédia után a rendőrségre bízták a viharjelzés megoldását.
Fotó: Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság
A kosaras-rakétás jelzőrendszer idővel persze egyre elavultabb lett, de 1988-ig kellett várni a ma is használt távvezérelt fényjelzésre. Ma már a Velencei-tónál, a Tisza-tónál és a Fertő-tónál is van viharjelzés, a rendszert a katasztrófavédelem működteti.
