Belföld

A „Zsidó Laci” köztársasága

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2011. 10. 29. 10:00

A „Zsidó Lacira” épp 50 éve mondták ki a halálos ítéletet.

Jelentős forradalmi gócpontok alakultak ki a VII. kerületben 1956-ban: a Thököly és a Dózsa György út találkozása volt a szovjetek számára a „pokoli kereszteződés”, a Keleti pályaudvar előtt pedig megalakult a Baross Köztársaság. Elkeseredett harcok folytak itt a szovjetek ellen és a kádári megtorlás is kegyetlen volt. A Baross tériek parancsnokára, Nickelsburg Lászlóra, a „Zsidó Lacira” mondták ki az utolsó halálos ítéletet. Épp 50 éve.

Az ’56-os forradalom első napjaiban, az első szovjet intervencióra adott azonnali, spontán válaszként Budapest számos pontján alakultak fegyveres őrségek. Később a Nagy Imre-kormány igyekezett megteremteni a forradalom fegyveres erejét és rádióüzenetekben szólították fel az embereket, hogy vegyenek részt a rendfenntartásban. Ehhez a rendőrkapitányságokon kellett jelentkezni, ahol regisztráció után karszalagot és néhányan fegyvert is kaptak. A korábbi harcosokból és az újonnan jelentközőkből alakult ki a Nemzetőrség.

Sokan azonban ódzkottak nevük, adataik megadásától, ezért „nem hivatalosan” álltak a forradalmi csoportokba, fegyvereiket is nagyrészt a harcok során zsákmányolták. Az úgynevezett forradalmi gócpontokban jöttek-mentek a fiatalok, azonosításuk és egy-egy időpillanatban még pontos létszámuk megadása is igencsak nehézkes.

Belvárosi alvilág a hazáért

Igaz ez a VII. kerületi csoportokra is, akik a fővárosi harcok máig keveset kutatott, ámde annál eredményesebb résztvevői voltak. Név alapján mintegy ötven főt lehet azonosítani például Klauber István és Ladányi Ferenc „Bütyök” csoportjában a Thököly út és a Dózsa György út kereszteződésében – a valóságban ennél jóval többen lehettek. Egy igazi „gengsztercsapat” jött itt össze az amnesztiával szabadult politikai foglyoktól a kisebb-nagyobb stiklik miatt elítélt „bűnözőkig” – mondja az fn24-nek Eörsi László történész.

Ennek oka, hogy a csoport szerveződésének híre szájról-szájra, ismerősről ismerősre járt, és az információ ez esetben „alvilági berkekben” terjedt. Fontos viszont leszögezni, hogy egyedi esetről van szó, általánosságban a forradalom résztvevői közt elenyésző számban találunk „kétes elemeket” – teszi hozzá. Az érdekesség kedvéért azért jegyezzük meg, hogy úgy tudjuk: Klauber például civilben igazi életművész volt, élete nagy részében különböző nőkkel tartatta el magát. Sőt, a megtorlás elől ő nem nyugatra, hanem – máig egyedüli ismert forradalmárként – Izraelbe menekült.

Harcok a VII. kerületben
Eörsi László (Eörsi László)A napokban mutatták be Eörsi László könyvét a VII. kerület eddig kevéssé ismert harcosairól A „Baross Köztársaság” 1956. A VII. kerületi felkelőcsoportok címmel. (Cikkünk folytatásában a fotó Nickelsburg Lászlót ábrázolja, a kép Eörsi László gyűjteményéből származik.)

 

A pokoli kereszteződés

A harcosok előélete azonban mit sem von le tisztességükből és bátorságukból, amellyel szembeszálltak a szovjet harckocsikkal. November 8-ig tartották magukat, vagyis nem tovább, míg városszerte még sokan mások is, eredményeik viszont kiemelkedőek voltak. Becslések szerint a november 4-től 8-ig tartó négy nap alatt 12-15 szovjet páncélos járművet –  páncélososokat és csapatszállítót – lőttek ki, a kereszteződésben 20-30 katona maradt holtan, 15-en megsebesültek és 10 fő eltűnt.

Sikerük titka harcmodorukban rejlett, „elhitették” a szovjet vezetéssel, hogy a kereszteződés számukra szabad út, támadásra egyáltalán nem számítottak. Pedig ahogy egy-egy kisebb egység elhaladt az egyébként fontos gócponton, három oldalról hullottak az ablakokból Molotov-koktélok, a lángra kapott járművekből menekülő katonákat pedig sortűz fogadta. A roncsokat Klauberék elrejtették, hogy az utánuk érkezők elől elrejtsék a harcok nyomait.

Ezzel mindannyiszor meglepetésszerűen támadhattak a szovjetekre, akiknek az ott  dolgozó olasz  újságírók szavai szerint a Dózsa Görgy út és a Thököly út találkozása volt a pokoli kereszteződés. A harcok végéig  csak a szovjeteknek voltak áldozatai. Annál kegyetlenebb volt a megtorlás: a kereszteződést védő szabadságharcosok közül 12 embert végeztek ki, többeket hosszú börtönbüntetésre ítéltek.

A Keletit védték

Nem volt ennyire „hatékony”, de létszámát tekintve Budapest harmadik számú forradalmi gócpontjának számított a Baross téri csoport. A forradalom első napjaiban alakultak, és már november 4-én – igaz óriási szovjet nyomásra – szétszóródtak, majd kisebb egységekben folytatták a harcot. Nem csoda, hiszen egyrészt stratégiailag nagyon is fontos ponton álltak, megsemmisítésük a szovjetek egyik elsődleges célja volt. Másrészt egy ma már nehezen behatárolható, de mindenképpen nagy területet védtek: a Baross teret, a Keleti pályaudvart, a Thököly utat körülbelül a Murányi utcáig, a Rottenbiller utcát pedig a Dembinszky utca kereszteződéséig.

Nickelsburg LÁszló (1956-os forradalom, )
Harmadikként pedig a terep is az ellenségnek kedvezett:  a páncélosok minden nehézség nélkül alakzatba rendeződhettek a széles utcákon. E csoportból 300 főt lehet név szerint azonosítani, de Eörsi László szerint legalább három-négyszer ennyi védő tartózkodott egyszerre a körzetben. Fő fegyverük nekik is a Molotov-koktél volt, tekintve, hogy a téren felállított páncéltörő ágyújukat egy tank az első pillanatban kilőtte. A nehezített körülmények ellenére mintegy öt páncélost sikerült kilőniük. A Baross téren és környékén Eörsi becslése szerint  15 szovjet katona és öt–nyolc Baross téri felkelő eshetett áldozatául a november 4-ei harcoknak.

A Baross téri felkelőcentrumot négy ember irányította, köztük is első volt az egyenlők között a műszerész Nickelsburg László, vagy ahogy harcostársai nevezték, a „Zsidó Laci”. Az ő személye méginkább érdekessé teszi a történetet, főleg ha megismerjük előéletét. Édesanyja és három testvére a bergen-belseni haláltáborban vesztette életét, ő maga 1944-ben megszökött a munkaszolgálatból, majd a háború végéig bujkált. Később belépett a Magyar Dolgozók Pártjába, többször volt sztahanovista élmunkás és az állambiztonsági szervekkel is kapcsolatban állt. A munkahelyén mindenki hithű kommunistaként ismerte, forradalmi szerepvállalásán a környezetében sokan meglepődtek.

A Baross Köztársaság

Mégis belőle vált a fővárosi forradalmi ellenállás egyik legnagyobb csoportjának vezetője. Ezt egyesek karrierizmusával magyarázták, mások szerint bár kommunista volt, mégis jogos felháborodás vezette a diktatúra ellen. Akármi is húzódott a háttérben, Nickelsburg a forradalom első napjaiban a saját fennhatósága alatt álló falatnyi földet már úgy emlegette, hogy Baross Köztársaság. Nem bízott senkiben, körzetében minden más hatalmi centrumtól függetlenül intézkedett: igazoltattak, rendőröket és katonákat fegyvereztek le. Egészen október 31-ig, amikor is a „Baross tériek” betagozódtak a nemzetőrségbe, amivel természetesen Nickelsburg is átadta a „hatalmat”.

A forradalmi központok „ideológiai hátterét” a szabadságvágy, a spontán kitörő elkeseredés és a diktatúra elleni harc adta, az idő rövidsége és a kaotikus helyzet miatt nem alakulhattak ki mélyebb, esetleg egymással vitába szálló nézetek a folytatásról. A Baross Köztársaság megfogalmazása sem innen ered, hanem sokkal inkább az október végére jellemző képlékeny, bizonytalan helyzetet jellemzi. A Keleti pályaudvart védő fegyveresek nem tudták, mit hoz a következő óra, hogy „ki kivel van” éppen, ezért minden hatalmi centrumtól függetlenül intézkedtek, a környéken ők voltak az urak. Részben ezt fejezte ki Nickelsburg, amikor „köztársaságnak” nevezte saját körzetét.

A legsúlyosabb retorzió

Másrészt azonban Eörsi László szerint valóban lehetett benne karrierizmus, önállóságának és tettrekészségének hangoztatásával remélt később pozíciót szerezni. Erre utal az is, hogy a kijelentette: a Nagy Imre-kormány sem kell, majd mi alakítunk igazi kormányt! Ám amikor október 31-én megalakult a nemzetőrség, Nickelsburg is okosabbnak látta csapatával együtt „beszállni a közösbe”.

A forradalom leverése után a VII. kerület harcosait érte a legkeményebb retorzió. Összesen 37 halálos ítéletet hajtottak végre, 18 főt ítéltek életfogytiglani vagy 15 évnél hosszabb börtönbüntetésre. A Baross tériek 1960-ban kezdődött pere volt az utolsó, ahol „ellenforradalmi cselekmények” vádjára halálos ítéletet mondott ki a bíróság. Nickelsburg Lászlót, Kovács Lajost és Hámori Istvánt 1961. augusztus 26-án kísérte bitó alá a hóhér. Társaiknak „szerencséjük volt”, mert ’61-ben a hatalom bosszúszomja láthatóan csökkent, az analógiák alapján néhány évvel korábban még jóval több halált mondtak volna ki a Keleti-pályaudvar védőire – teszi hozzá a történész.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

CANNES, FRANCE - MAY 21:  Nicole Kidman departs after the 'How To Talk To Girls At Parties' screening during the 70th annual Cannes Film Festival at on May 21, 2017 in Cannes, France.  Celebrities, fans and the movie world have descended on Cannes for this year's festival of the screen. For seventy years The Croisette Boulevard has always been the centre of athe place watch the rich and dandy and people from all walks of life to promenade.  (Photo by Christopher Furlong/Getty Images)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.