Váratlanul jött a felkérés. A válasz, hogy persze, majd én megírom, meggondolatlanul hangzott el. Mielőtt észbe kaptam volna, elvállaltam, valamit, amiről, aminek a feltételeiről fogalmam sem volt.
– Vendéglőkről kellene írni.
– Rendben van, főzni tudok, enni szeretek, nem gond. Később derült ki, az éttermeket, panziókat, vendéglőket szépen sorjában végig kell járni, sőt végig kell enni a hiteles véleményezéshez (ez persze, ha az ember használja a fejét, eléggé logikus is).
Úristen, igent mondtam valamire, amit sem időben, sem technikailag nem fogok tudni megoldani. No mindegy, próba szerencse.
– Melyik legyen az első hely? Nos, ezen nem kellett gondolkoznom. Itt élek 30 éve a szomszédjában, jártam ott egyedül és nagy társasággal, a régi Halászkert és az “Új” exkluzív formájában, fogadáson sportolókkal, banketten orvosokkal, hivatalosan és magánemberként. Hogyan is lehetne ezt pontosítani elfogultság nélkül, a Sipos része az életemnek, része családom életének is.
A valamikori halászkert, a halászlevek és túróscsusza fellelőhelye Fejér Miklós és Ági gondos munkája és álmai szerint vált a mai elegáns, magas színvonalú, sokféle igényt kielégítő (lásd fent) “Régi Sipossá”. Sportolók fogadására, esküvőkhöz az emeleti “Fejér” különterem, az alsó szinten lévő nagyobb és kisebb helyiség, szép abroszok, tiszta, ízléses környezet, a gyors és szakszerű kiszolgálás teszik népszerűvé a helyet. A kora tavasztól késő őszig működő kerthelyiség a megvédett és gondozott öreg fával (ha jól tudom még a városvédő Ráday Mihály is részt vett a felújítás alatt a fa meg&őrzésében, természetesen ő is mint régi vendég). Ezen a helyen, a mai Lajos utcában egyébként már a múlt században is vendéglő állt, a halászkert 1930-as megnyitása pedig a Kőbányáról idekerült Sipos Károly nevéhez fűződik. A legendák szerint öt kiló hallal kezdte meg működését, s e mennyiséget két nap alatt etette meg vendégeivel, főként halászlé formájában.
Halászlé és túróscsusza, e két étel kedvéért látogatták a legtöbben évtizedekig az óbudai kiskocsmát, ahol a mai ínycsiklandóan bő választék a hallé leghűségesebb hódolóit is hűtlenségre csábítja. Így történt ez velünk is, amikor nem a szokásos menüt rendeltük. Spárgaleves (egy francia sem találna benne kivetnivalót), az Orly ponty sem okoz csalódást, szálkamentes, gusztusos és rengeteg, a túrógombóc is hibátlan. A kiszolgálás udvarias, gyors, extra kérések is meghallgattatnak. Minden asztalon kistányérban pirított mandula (lehet belőle a várakozás ideje alatt repetát kérni), ízléses, tiszta teríték.
Mindent egybevetve – bár most szakértő minőségemben eszem – a régi megszokott módon, túl jóllakottan és elégedetten állunk fel az asztaltól.
A vizes blokk tiszta, rendes és a legutolsó extra divat szerinti. Nem kétséges, elfogult vagyok, de a hely, az étel, a kiszolgálás elfogultság nélkül is csillagos ötöst érdemel
Környezet: igényes, a patinás keveredik a modernnel
Kiszolgálás: gyors, udvarias
Előételek: 350-től 1500 forintig
Levesek: 180-tól 750 forintig
Főételek: 700-tól 2700 forintig
Mottó: Jó itt lenni, jó itt enni!
