A világ szinte minden táján ismerik és használják a műanyagot, bár az egykor üdvözítő csodaszer egyre több problémát jelent a természetnek.
1838-ban Victor Regnault laboratóriumában PVC-t (polivinilklorid) állított elő, azonban az anyag ipari termelése csak száz évvel később indult meg. A műanyagok kutatásának aranykora az 1920-as évekre tehető, hiszen az első világháború idején jelent meg a mesterséges anyagok tömeggyártásának igénye. Dr.Hermann Staudinger német kémikus 1922-ben felfedezi, hogy a szerves anyagok vázát nagyon hosszú molekulaláncok képezik, ő javasolta először a „makromolekula” megnevezést. Eredményeit csak 13 évvel később ismerték el, igaz, 1953-ban Nobel-díjat kapott.
Az óceánokban ma már műanyagszigetek alakulnak ki, az újrafelhasználás helyett egyszerűen a természetben végzi a sok szemét. Persze még nem az ember, az élővilág látja igazán kárát a szennyezésnek: tengeri emlősök, madarak és halak ezerszámra pusztultak el – és pusztulnak el ma is. A legújabb ötlettel a Plastic Blank állt elő, ráadásul két legyet ütnének egy csapásra: Amellett, hogy megtisztítanák az óceánokat, csökkentenék a szegénységet és népszerűsítenék a 3D nyomtatást.
„A műanyag bankok (és hasznosító központok) ötlete főleg azokban az országokban működne jól, ahol egyaránt keletkezik rengeteg hulladék és sokan élnek szegénységben. Az emberek, mint valutát használhatnák a műanyagot, amiért cserébe szerszámokat, háztartási cikkeket, különböző alkatrészeket vásárolhatnának.”– nyilatkozta a projekt egyik vezetője.
A fő küldetésük mindenekelőtt az, hogy eltűntessék az összes eldobált műanyagot a földekről, erdőkből, folyókból és tengerekből. Ha minden a tervek szerint halad, a szegénységnek jó kiút lehet, hiszen az összegyűjtött műanyagért olyan dolgokat kapnak, amikkel javíthatnak az életkörülményeiken.
Átfogó, 30 lépéses rendszert dolgoztak ki – ismerteti a videóban Dr. Mike Biddle, a Plastic Bank Igazgatója
Az ötletnek persze vannak ellenzői és árnyoldalai: Egyenlőre nincs valódi értéke a műanyagnak, viszont a technológia adott és elég fejlett ahhoz, hogy megfelelő módon feldolgozva újra értéket lehessen belőle teremteni. Persze, ha tényleg értékessé válnak a flakonok, onnantól kezdve nem lesznek eldobálva az utcán, így a szegénységnek nem lesz mit összegyűjteni – de amint valós értéket képvisel, hamar begyűjtik mindenhonnan, így eltűnnek az óceánból is a műanyag szigetek.
Ha a 3D nyomtatás valóban akkora siker lesz, mint ahogy sokan várják, akkor a Plastic Bank világ számos területén beleéghet a központi stratégiába. Kiterjedhet a felhasználás többek között az oktatásra, képzésekre, különböző 3D nyomtatási szolgáltatásokra.
A Műanyag Bank kísérleti projekt 20.000$ beruházással, Limában, Peruban debütál, 2014 februárjában.
Tetszett a cikk? Olvassa el ezeket is:
