A műanyag tulajdonképpen szállítóeszköz, amely a káros anyagokat eljuttatja a táplálékláncba – állapította meg a Chelsea Rochman, a Kaliforniai Egyetem kutatócsoportját vezető ökológusa, aki társaival a Nature Scientific Reports online lapban mutatta be a témában folytatott vizsgálatok eredményét.
A mikroszkopikus méretű műanyagrészecskék nagy mennyiségben szennyezik a tengereket, óceánokat és a partokat. A tengeri állatok nagy része elfogyasztja ezeket a környezetükben lebegő részecskéket. A műanyag mesterséges és természetes kemikáliákat is tartalmaz, amelyek bejutnak az állatok szervezetébe.
Rochman és kollégái a perzisztens, bioakkumulatív és mérgező (PBT) anyagok hatását vizsgálták japán rizshalakon (Oryzias latipes). Az apró halakat több mint két hónapon át tették ki vízen és táplálékon keresztül a polietilén nevű műanyag és az abban lévő káros anyagok hatásának – polietilén található például a műanyagzacskókban és a fóliákban is.
A japán rizshalak a két hónap alatt veszélyes anyagokat halmoztak fel szöveteikben, és roncsolódott a májuk. A tudósok összehasonlították a “tiszta” és a káros anyagokkal telített műanyagot: bár mindkét műanyag terheli a májat, a szennyezett műanyagnak lényegesen károsabb a hatása. Jelenleg évente mintegy 280 millió tonna műanyagot termelnek világszerte, ennek egyharmada polietilén. Ez a tengerekben hánykolódó műanyagszemét egyik leggyakoribb összetevője, amely különösen káros szerves anyagokat köt magához.
Az Európai Bizottság adatai szerint az európaiak fejenként évente átlagosan 198 zacskót használnak el, ennek 90 százaléka könnyű műanyagól készül. Németországban, ahol jól működő szemétfeldolgozó és -újrahasznosító rendszer működik, 71 zacskót használnak el fejenként. Magyarországon, Portugáliában és Lengyelországban viszont több mint ötszáz zacskó jut egy főre évente.
