Kultúra

Mindenki kezet csókolhat Kanye Westnek – heti zeneosztás

A héten megjelent, illetve meghallgathatóvá vagy letölthetővé vált zenékből válogatunk.

Megvásárolható:
KANYE WEST: My Beautiful Dark Twisted Fantasy

Na kérem, lehet átírni az éves zenei toplistákat. Ez persze egy roppant dogmatikus és nagyképű kijelentés, de legalább passzol Kanye West nagy arcához – és tetszik vagy sem, passzol az új albumához is, mert a My Beautiful Dark Twisted Fantasyvel ő is felnőtt a saját gigantikus egójához. Nehéz elhinni, de ezzel a lemezzel a rapper tulajdonképpen mindent legitimál, amit tett és tesz, a gagyi 808s & Heartbreak albumtól a Taylor Swift-botrányon és a Facebook alkalmazottainak előadott a capella albumelőzetesen át egészen az olyan új szövegekig, hogy „I’m living in the future so the present is my past, my presence is a present, kiss my ass”. A My Beautiful Dark Twisted Fantasy révén ugyanis ennek a tenyérbe mászó alaknak a jelenléte per pillanat tényleg ajándék, és valóban benyal… izé, szóval kezet csókolhat neki mindenki.

Próbáltam én amúgy hibát találni ebben a lemezben, de hát ami nem megy, azt nem kell erőltetni. A produceri munka tökéletes, a zenei alapok gazdagok, komplexek, fogósak és tele vannak kikacsintásokkal, hangmintákkal (a Powerben King Crimson van, a Hell of a Life-ban Black Sabbath, a Monsterben passzentos tigrishördülések), vagyis nem agyonhajtott retrózás folyik, és nem is ócska elektropop szól, vagy más hasonló marhaság, hanem rendes hiphop, korszerű formában. West flow-ja természetesen hibátlan, nyúlós, de húzós is, a tonnányi fícsöringből egy sem fölösleges (a Bon Iver által keretbe foglalt Monster egyenesen zseniális Jay-Z és Nicki Minaj közreműködésével), a szövegek pedig imádnivalóan pengék, sőt jó a borító is. Mind az öt, mert a cenzúra miatt és a hecc kedvéért rögtön egy híján féltucat készült az albumhoz, és mindegyik jól kitalált, az összképbe tökéletesen illeszkedő darab.

Mint látható, túl sok különlegességet nem lehet kiemelni a My Beautiful Dark Twisted Fantasy kapcsán, csak egészen hagyományos dolgokat, de a pláne éppen ez benne. Az albumformátum meg a zeneipar állítólag haldoklik, West pedig nem is rest az új trendeket kihasználni, hiszen minden pénteken ingyen letölthető új dalt ad a rajongóinak, interjúk helyett pedig egész nap a Twitteren csicsereg – ez a lemez viszont a lehető legósdibb módon működik. Más szóval nincs benne semmi trükk, csak felvezetése és lezárása van, meg íve, tematikája és erős, átfogó hangulata, tehát arra van kitalálva, hogy leüljön mellé az ember, és 70 percre úgy is maradjon. A CD-formátumot vagy a lemezbizniszt persze nem fogja megmenteni, sőt nem is kell neki megmentenie, de állásfoglalásnak nagyon is markáns, mert azt üzeni, hogy a készítőjével nem nagyon lehet versenyezni: ő tényleg azt csinál, amit akar.

Megvásárolható:
MY CHEMICAL ROMANCE: Danger Days: The True Lives of the Fabulous Killjoys

Úgy egy évvel ezelőtt mintha még arról lett volna szó, hogy az új My Chemical Romance-anyag nem konceptalbum lesz. Ehhez képest története és karakterei is vannak a lemeznek (nekem úgy tűnik, hogy a Mad Maxből, Az országút harcosa című lapozgatós könyvből és az Interstate ’76 nevű PC-játékból lett összelopva), ráadásul a zenekar igyekezik is megint elbújni emögé – épp csak egy kicsit kevésbé feltűnően csinálják, mint legutóbb a Black Parade című, izé, rockopera esetében. Ők persze azt mondják, hogy ezúttal zeneileg is lecsupaszították magukat, és punkosak lettek, de bedőlni ennek sem kell: igaz, hogy tényleg vannak ún. punkos témák, és általában is direktebb az egész lemez, mint az elődje, de ettől még ugyanazt a bombasztot kapjuk, mint az előző albumon, csak épp kicsit átcsomagolt, kevésbé erőltetett és ettől kicsit jobb, viszont még mindig nem túl jó verzióban. Az pedig erősen elgondolkoztató, hogy a lemez, és egyúttal a zenekar teljes történetének legjobb dala is a Sing, amely egy kimondottan nyálas, sőt gennyes popszám, mindennemű művészi igényesség és világmegváltó szándék nélkül.

Letölthető:
ATLAS SOUND: Bedroom Databank

Az indie-közönséget új lemezével ismét egyöntetű olvadozásra késztető Deerhunter frontembere, Bradford Cox az elmúlt napokban telepakolta a blogját albumokkal, szám szerint néggyel, amiken mindenféle otthoni felvételei hallhatók. A zenész szólóprojektje, az Atlas Sound neve alatt futó folkos, zajos, pszichedelikus, satöbbis szöszmötölések között persze sok a limlom, de nem lehet azt mondani, hogy Deerhunter-rajongónak kell lenni az élvezetükhöz, mert egy kétségtelenül ügyes dalszerzőtől kapott ajándékcsomagban elvileg minden igazán elkötelezett zenerajongónak örömmel kell turkálnia. Más kérdés persze, hogy az igazán elkötelezett zenerajongók bizonyára kedvelik a Deerhuntert is, szóval végeredményben mégiscsak Cox közönségének ajánlott a Bedroom Databank sorozat.

A válogatások letölthetők a Deerhunter blogjáról.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik