Kedves olvasó, tegyünk egy próbát! Idézze fel, mit csinált Deutsch Tamás 2012 januárjában! “Mit tudom én! Honnan kellene tudnom?” – mondja most erre ön teljes joggal. Oké, kérdezünk könnyebbet. Mit csinált akkor Orbán Viktor? Erre már talán beugrik valami (valami tüntetések miatt fészkelődött a bársonyszékben? Brüsszellel hadakozott éppen? Titokban már Putyinnal tárgyalt?), de ha nem tud határozott választ adni, nem hibáztatjuk. Két és háromnegyed év nagy idő. Akkor próbáljuk meg ezt: mit csinált Schmitt Pál 2012 januárjában? Na ugye!
Schmitt Pál akaratán kívül olyasmit ért el, amelyet a rendszerváltás utáni Magyarországon nagyon keveseknek, talán csak Gyurcsány Ferencnek sikerült: egy eseménnyel és egy időponttal bekerült a kollektív emlékezetünkbe. Jelképpé vált. Ami az MSZP-nek őszödi beszéd és 2006 ősze, az a Fidesznek plágiumbotrány és 2012 eleje. Ekkor jelent meg a HVG híres leleplezése a doktoriját majdnem teljes egészében lopó, majd emiatt ősszevissza magyarázkodó, végül – önmagát erkölcsi győztesként mentegető – lemondó köztársasági elnökről. Most pedig, amikor már elkezdtük elhinni, hogy tényleg nem találkozunk vele többet, bombaként robbant a hír: Grosics Gyula halála után ő lesz a nemzet legújabb sportolója, amely titulus félmilliós életjáradékkal is jár. Ha nem elég ironikus ez így önmagában: a díjat Gyurcsány Ferenc alapította még sportminiszterként.
Semmiképpen sem szeretnénk Schmitt múltbéli (csapatban elért) olimpiai és világbajnokságát bagatellizálni, úgyhogy maradjunk csak annyiban: ha valakinek erre az jut eszébe, hogy “hát ennek már semmi sem elég?”, azt nem feltétlenül kárhozatjuk. Morális ítélkezés helyett tekintsünk innkább vissza Schmitt Pál államfőségének egyetlen dicsőséges eredményére: a róla készült mémekre. A plágiumbotrány után a netet elözönlő képek tömege volt talán az első igazi mémcunami a magyar közéletben. Mint mondtuk, két és háromnegyed év nagy idő, a szerzőség tehát javarészt rég homályba veszett – ahol tudjuk, feltüntetjük. Kezdjük a megboldogult Egyenlítő blog víziójával egy Orbán-Schmitt brainstormingról:
Ha pedig valaki elfelejtette volna, mekkorát ment Schmitt a Golden Globe- és Oscar-gálán, hát íme egy kis emlékeztető:
A szintén megboldogult Milla radírral tisztelgett az emberek embere előtt:
A Hírcsárda pedig már 2010-ben tudni vélte, hogy néz majd ki az akkor még csak tervezett Alaptörvény borítója:
Az Országmentés blog pedig feltárta, hogy az egész csak egy akadémikus belső poén volt:
Azt hiszik, az egész botrány ennél szörnyűbb már nem is lehetett volna? Gondolják át még egyszer!
Copy-paste? Ugyan már!
Ez a hátborzongató kép pedig a Royal Hair nevű blogról származik (annak, aki nem érti a szóviccet: hát bocs!), amely lényege, hogy Orbán Viktor-frizurát fotosoppol mindenkire, aki a szeme elé kerül.
Itt van a pillanat, amikor Széles Gábor beállt Schmitt mögé.
És hogy maradjunk az elhíresült vaníliás karikás képnél: Schmittnek elég komoly esélyei lettek volna a 2012-ben még releváns Cool Listán. Sajnos azonban nem indult, így megint a hipszterek nyertek.
Végül pedig itt van ez a blog. Igen, egy egész blogot szenteltek a kérdéskörnek, igaz eddig egy bejegyzés készült. Érdemes azért néha visszanézni, hátha változik a helyzet.
