A szélsőséges hőhullámok és súlyos aszály miatt hazánkban egyre nehezebb helyzetbe kerülnek az olyan kései aratású növények, mint a kukorica. Mivel csak nyár végén, illetve ősszel takarítják be, az év legmelegebb időszakát a földeken kellene átvészelnie, ez azonban egyre kevésbé sikerül, az elvetett növények nagy része nem éli túl a kánikulát és a vízhiányt. Ezért kérdésessé vált, hogy van-e jövője Magyarországon a kukoricának, vagy az elkövetkező években teljesen le kell mondanunk a termesztéséről.
Árendás Tamás és Spitkó Tamás, a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont munkatársai úgy látják, már most jól érzékelhető, hogy elkezdődött egy átállási folyamat a kukoricatermesztők körében. A becslések szerint 2026-ban kisebb területen vetettek kukoricát az országban, mint az elmúlt száz évben bármikor, és jövőre újabb negatív rekord dőlhet meg. A kukorica teljes eltűnésére azonban nem számítanak.
Egy hasznos növényt, ha megváltoznak a feltételek, nem elfelejteni kell, hanem alkalmazkodni az új termesztési viszonyokhoz
– fogalmazott Spitkó Tamás a HUN-REN oldalán megjelent interjúban.
Meg lehet menteni a magyar kukoricát?
A szakértő szerint azonban a megoldást nem a növénynemesítéstől kell várni, mivel az nem tudja felvenni a versenyt a klímaváltozás sebességével, ráadásul a hosszú, évszakokon, sőt éveken átnyúló aszályokkal szemben ellenálló lágyszárú növényt aligha lehet nemesíteni.
A lágyszárú növények egyszerűen nem élhetnek, […] ha a talajban nincs állandó, rendelkezésükre álló vízkészlet. Ha hónapokig nincs csapadék, akkor az, kis túlzással, sivatagi időjárás. A sivatagban pedig nincs öntözés nélkül növénytermesztés
– mondta.
Árendás Tamás úgy véli, hogy az öntözhető területek bővítése, valamint az öntözőrendszerek korszerűsítése viszont eredményes lehet, önmagában azonban nem elegendő. Ennél fontosabbak lennének az olyan agrotechnikai módszerek, mint a kisebb kockázatot jelentő termőhelyek kiválasztása, a megfelelő talajművelési eljárások és növényfajták kiválasztása.
Először a vízkészleteinket kell helyre tenni
Ezek mellett elengedhetetlen a vízügyi és vízgazdálkodási kérdések rendezése, a folyók, tavak, időszakos és állandó vízfolyások vízmennyiségének biztosítása, a talajvizek szintjének megemelése, a vizes élőhelyek helyreállítása és megőrzése, valamint a vízvisszatartás.
Ez azért is kiemelten fontos lenne, mert a megfelelő vízkészlet hiányában az öntözésnek ártalmai is lehetnek. Timár Gábor geofizikus a 24.hu-nak korábban azt nyilatkozta, hogy hazánkban már nemcsak a talajvizet, hanem a mélyebben lévő rétegvízkészleteket is felhasználják locsolásra, ezzel olyan nem megújuló vízkészleteket kezdtünk el felélni, amelyekre még évtizedekig szükség lenne.
A szakértők szerint, ha a következő évtizedben is szeretnénk versenyképes kukoricatermesztést az országban, ahhoz már most el kell kezdeni a vízgazdálkodási, vízügyi kérdések rendezését. Továbbá takarékos öntözésre, modern növénytermesztési rendszerekre, vízmegtartó agrotechnikára van szükség. Fontos lenne az olyan kukoricahibridek létrehozása is, amelyek korán vethetők, hidegtűrők, rövid tenyészidejűek, illetve kiváló vízhasznosító képességgel rendelkeznek. Ezek nemesítéséhez modern biotechnológiai módszerekre is szükség lehet.
A magyarországi vízhiány már nemcsak a mezőgazdaságra nézve jelent nagy terhet, hanem állatainkat is veszélyezteti. Egyebek mellett nehezíti a méhkolóniák túlélését, valamint a fenyegetett folyami rák élőhelyei is elkezdtek eltűnni miatta. A magyarországi rendkívüli aszályhelyzetről alábbi cikkeinkben írtunk további részleteket:
- 260 millió köbméter víz hiányzik – így fest a leapadt Balaton a nyár végi aszályban
- „Meglehet, hogy nem élhetjük már azt a jövőt, amelyet korábban elképzeltünk” – elértünk a vízválságok korába?
- Semmivé lett ezerhektárnyi víz: a kiszáradás szélén álló Kolon-tónál jártunk
- Ezermilliárd forintból lehetne elkezdeni az ország vízpótlását
- Az űrből fotózták le a vízhiányos Velencei-tavat
