Egy új kutatás teljes mértékben átírhatja a Maja Birodalomról alkotott elképzeléseket – írja a The Guardian. A kutatók már nem arra összpontosítanak, hogy miért omlott össze a maja civilizáció, hanem arra, hogyan tudott ilyen sokáig fenn maradni a kedvezőtlen körülmények ellenére?
Egy Guatemalában kutató olasz régész, Francisco Estrada-Belli egyike azoknak, akik újraírhatják a maja történelmet. Kutatócsoportja az egykori civilizációt ma már jó részt eltakaró esőerdőben, terepmunkával egészítette ki a lidarfelvételek adatait. A lidar egy képalkotó rendszer, amely lézerrel tapogatja le a felszínt. Ennek segítségével repülőgépről viszonylag nagy föld alatti terület vizsgálható meg.
Korábbi becslések szerint a vizsgált területen – ami ma Dél-Mexikót, Belize-t és Észak-Guatemalát foglalja magában – a Birodalom virágkorában (600 és 900 között) kétmillióan élhettek. Estrada-Belli új tanulmányában viszont 9,5-16 millióra becsüli a népességet, amely még annál is több amennyien ma élnek a vidéken.
A maja elnevezés is félrevezető: ezt a nevet a spanyol hódítok adták az ott lakóknak Mayapán városa után. Valójában azonban sokféle nyelven beszélő különböző népek lakták, még a gyarmatosítók megjelenésekor is. Egy 1950-es elmélet úgy vélte, hogy a gyenge termőföld nem volt képes sok embert eltartani. Ez a feltevés már az 1980-as években megdőlt, a maja írás megfejtésének segítségével: valóban kedvezőtlen körülmények ellenére egy fejlett társadalomról, királyokról, hódításokról és forradalmakról tudósítottak.
Mi történt az utolsó kőbe vésett felirat után?
Estrada-Belli és kollégái mostanra több mint hétezer építmény maradványait térképezték fel, köztük lakóépületekét, templomokét, csatornákét, teraszos művelését, utakét, gátakét és védőfalakét is. Ebből következtethető, hogy egy egybefüggő városias településhálózat létezhetett, amelyet termőföldek szőhettek át. Teherhordó állatok vagy szekerek nyomait azonban nem találtak: a szállítás valószínűleg gyalogosan történt. Az út menti pihenőhelyek pont egynapi járóföldre helyezkednek el egymástól.
A legnagyobbnak vélt maja városnak Tikalnak, ma már csak töredéke tekinthető meg, a nagy része föld alatt van. A település másfél évezredes múltra tekintett vissza és lakossága 40-80 ezer fő körüli volt. A Föld egyik legnagyobb településének számított 700-ban, viszont az utolsó kőbe vésett felirata 869-re datálható.
A szakemberek többsége úgy véli, hogy a Maja Birodalom nem hirtelen omlott össze, hanem egy kétszáz éves időszak alatt a lakosság fokozatosan elköltözött. Hogy ennek milyen környezeti vagy más változás állt a hátterében, azt továbbra sem lehet biztosan megmondani. Estrada-Belli a kereskedelmi útvonalak megváltozását valószínűsíti.
Egy amerikai történész, Jared Diamond úgy véli, a szárazság mellett az elit kapzsisága, meggondolatlansága és sok háborúzása is katasztrófához vezetett. Más elméletek a több évszázados szárazságot okolják.
A New York-i egyetem kutatói, Lara Sánchez-Morales antropológus vezetésével feltártak egy mocsaras vidéket Belize-ben, ahol maja település nyomaira bukkantak. Komoly csatornarendszert és épületek nyomait fedezték fel, valamint sok használati tárgyat is találtak a 800-1500 közötti évekből. Azt feltételezik, hogy aszályos vagy politikailag zavaros időkben ehhez hasonló helyekre húzódhattak vissza a nagy városból az emberek.
