Húsvét Jézus kereszthalálának és feltámadásának ünnepe, a legnagyobb keresztény ünnep, húsvét harmadnapja, hétfő a társadalom széles körében ismert és követett szokása pedig a locsolkodás. Ősi népszokásról van szó, tisztító jellegű, termékenységvarázsló hiedelmek keresztény vallásba integrált formája. Az egyházi magyarázat szerint egyszerre utal a keresztelésre, illetve azokra a legendákra, amelyek szerint vízzel öntötték le a Jézus feltámadását hirdető asszonyokat.
A mai, kölnit öntöző, rövid versikés, piros tojásos, pálinkázós, gyerekeknek pénzt osztó változat újabb keletű, és városokból ered, míg a legények szervezett, köszöntős felvonulásai sem az eredeti jelleget tükrözik.
Apor Péter 1736-os Metamorphosis Transylvaniae című művében írja: „.. úrfiak, alávaló, fő és nemes emberek húsvét másnapján az az vízben vetü hétfün járták a falut, erősen öntözték egymást az leányokat hányták az vízben …” Jó 130 évvel később Orbán Balázs szerint: „Székelyföldön egyáltalán, de főként Csíkban a húsvéti öntözés megvan mindkét nemű fiatalságnál, húsvét másodnapján a legények öntözik a leányokat, harmadnapján a leányok a legényeket, de fenn van tartva mindkét részről a megváltás … ha pedig valamely leány a megváltásra szükséges piros tojással ellátva nincs vagy fél a pisztolyt elsütni, azt a kúthoz viszik és jól megfürösztik”.
Szeged vidékén például a bandákba verődött legények a lányokat a kúthoz hurcolták, egész vödör vízzel leöntötték, nehogy kelésesek legyenek. Az Ipoly mentén már vasárnap este tojást szedtek a lányos házaktól, másnap reggel ebből rántottát készítettek, majd elindultak locsolni: amelyik lány nem tudott elbújni, azt a kúthoz vitték és vödörszám hordták rá a vizet. Voltak persze finomabb formák is, a locsolás jutalma általában festett tojás volt, kedden pedig a lányok locsolták a legényeket. A Magyar néprajzi lexikon vonatkozó cikke szerint a húsvéti locsolás e módjai a két világháború között megszűntek, azonban Erdélyben és a szomszédos magyar területeken még ma is él a húsvéti locsolás színes változataiban.
